EUROKRATA VAGY LIBERÁLIS ELNÖK
A március 16-án lezajlott első forduló után ismét közölhetővé váltak a népszerűségi adatok. Jelenleg a liberális Zuzana Čaputovának áll a zászló, hiszen a néhány nappal az első kör után készült felmérések szerint 60,5 százalékot szerezne, s a szociáldemokrata Smer – SD kormánypárt jelöltjét, Maroš Šefčovič uniós energetikai biztost, európai bizottsági alelnököt a maradék támogatná. Továbbra sem világos, hogy mire buzdítja szavazóit a harmadik helyezett Štefan Harabin, aki az előző fordulóban közel 308 ezer voksot kapott, valamint a negyedik helyen végzett Marian Kotleba, akit csaknem 223 ezer ember választott. Harabin, a magyarellenes Mečiar-korszak és az azt követő időszak ellentmondásos figurája (volt miniszter és főbíró) inkább Šefčovič támogatására biztathatja a híveit. Kotleba szélsőséges nézeteiről híres, fasisztoid és unióellenes alakulatát, a Mi Szlovákiánk Néppártot (ĽSNS) épp most akarják betiltani, az előző pártját is feloszlatták. Számára mind a két jelölt programja elfogadhatatlan, ezért híveinek maguknak kell majd dönteniük.
ÍGÉRET A MAGYAROKNAK
Érdekes fejlemény, hogy a kormánykoalíció legkisebb pártjának, a Most–Híd szlovák–magyar formációnak az elnöke, Bugár Béla, aki nagy ambíciókkal indult az első fordulóban, de mintegy három százalékkal nagyon leszerepelt, most nem a koalíciós partner jelöltje, Šefčovič támogatására biztatja híveit, hanem Čaputovát ajánlja. Ez meghökkentette Peter Pellegrini miniszterelnököt, aki abban bízik, hogy a jelenlegi kabinet kitölti megbízatási idejét, és 2020 márciusáig irányítja Szlovákiát. Bugár Béla efféle sasszéi viszont nem szokatlanok, hiszen számtalan alkalommal mondott valamit, majd annak az ellenkezőjét is, és lépéseit minden esetben úgy igazította, hogy azok ne zavarják valós érdekeit. Miután Dél-Szlovákiában a magyarlakta járásokban Čaputová mindenütt az élen végzett, felismerte, hogy fontos lehet a felvidéki magyarok támogatása a második körben, ezért találkozót kezdeményezett a legjelentősebb magyar civil szervezet, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala képviselőivel. Zuzana Čaputová jelezte, hogy megválasztása esetén szeretne egy olyan tanácsadót is a csapatában tudni, aki a kisebbségi ügyekkel foglalkozik. A gesztust természetesen a maga helyén kell kezelni, de az tény: egyetlen korábbi elnök sem jutott el addig, hogy magyar tanácsadót alkalmazzon.
Az államfő székházába, a pozsonyi Grassalkovich-palotába azonban göröngyös út vezet. Šefčovič a két jelölt vitájában igyekezett olyan ügyeket előhozni, amelyek kellemetlenek lehetnek riválisa számára. Čaputová pályája elején, ügyvédbojtárként vállalkozóként is munkát végzett mint fogalmazó, s ez jelenleg törvényellenes, akár az ügyvédi kamarából is kizárható volna. A vita most a körül folyik, hogy ez a jogszabály mikor lépett hatályba. Csehországban korábban ilyen okból le kellett mondania egy igazságügyi miniszternek. Kérdéses, hogy ez hatással lesz-e a választók döntésére.
AMI A KAMPÁNYBÓL KIMARADT
Čaputová elnöki kampányában eleve mellőzte azokat a témákat, amelyekre a szlovák társadalom különösen érzékeny: az azonos neműek házasságának a kérdését, valamint azt, hogy örökbe fogadhatnak-e gyermeket. Korábban erről pozitívan nyilatkozott, ahogy az Európai Unió jogköreinek a bővítéséről is a nemzetállamok rovására. Az elnökjelöltek múlt szombati vitájában az alkotmánybíróság tagjainak a megválasztási módja is felvetődött. Míg Čaputová szerint a parlamentben nyílt szavazással kellene kijelölni azt a 18 jelöltet, aki közül az államfő végül kilencet kinevez, addig Šefčovič a titkos voksolást tartja célravezetőnek, mivel Nyugat-Európában ez a bevett szokás. Ő egyébként azzal kampányol, hogy Szlovákiának szüksége van egy olyan elnökre, akit külföldön is elismernek. Mivel már huzamosabb ideje a brüsszeli vezérkarban tevékenykedik, és tavaly ősszel még az is felvetődött, hogy ő lehet a szocialisták csúcsjelöltje az Európai Bizottság elnöki tisztségéért folyatott küzdelemben, aligha vitatható, hogy Brüsszelben őt is szívesen látnák Szlovákia államfőjeként. Ráadásul Šefčovičot az őt jelölő Smer – SD fő kormányerő botrányai nem érintették.
