Fontos döntés született Helsinkiben, az Európai Néppárt (EPP) kongresszusán. A jövő májusi európai parlamenti (EP-) megmérettetés előtt a küldötteknek úgynevezett Spitzenkandidatot, vagyis csúcsjelöltet kellett választani, aki az európai pártcsalád kampányarcaként turnézik a tagországokban és képviseli a mérsékelt jobboldalt a csúcsjelöltek tévévitájában.
A két jelölt közül Alexander Stubb korábbi finn kormányfő az EPP liberális szárnyát képviselte, amely kicsi, de hangos. Mivel a legtöbb programpontja megegyezett bajor versenytársáéval, ezért a Fidesz EPP-ből való kizárását szorgalmazva akarta magát megkülönböztetni Manfred Webertől.
Jól mutatja az erőviszonyokat, hogy míg a fiatal demokratákat rendszeresen kritizáló luxemburgi jobboldal három, a svéd és a finn testvérpárt két-két képviselőt küld Brüsszelbe, addig a Fidesz tizenegyet. A nagyobbik magyar kormánypárt kizárásával az EPP ráadásul leginkább saját magát lőné lábon, hiszen a 2014-es megmérettetésen a francia, német, olasz, görög és spanyol jobboldali formációk jelentős mandátumszámvesztést szenvedtek el, s a helyzetük azóta csak romlott. A német CDU/CSU tavaly szeptemberben a Bundestag-választáson és az idei tartományi szavazásokon is tíz-tíz százalékot veszített korábbi eredményéből.
Az Európai Parlament liberálisainak a reménye arra az Emmanuel Macronra épült, akinek a népszerűsége felejthető elődjét is alulmúlja, miközben pártját pont a napokban előzte meg Marine Le Pené a népszerűségi listán. A francia elnök a belpolitikai problémák miatt beszél többet Európáról, ebbe kapaszkodnak sokan kitörési pontként.
A Figyelő tudósítója a helyszínen elbizonytalanodott nyugat-európaiakkal találkozott, akik attól tartanak, hogy az EU további bővítése és mélyítése ismét az ő jólétük rovására történne, ezért ők sem rajonganak már annyira az Európai Egyesült Államokért. A német küldöttek saját országuk problémáival vannak elfoglalva, és azt latolgatják, hogy Merkel már decemberben lemond-e a kancellári székről, vagy csak az EP-választás előtt/után.
Berlin és Brüsszel továbbra is görcsösen ragaszkodna a migránskérdés „európai megoldásához”, ugyanakkor a legtöbb küldött és politikus már felejtené ezt a témát, ám ezt nem merik nyilvánosan elmondani, mert félnek a bevándorláspárti nyugati mainstream sajtótól.
Velük szemben a kelet-közép-európai küldötteken önbizalom, bizakodás és elégedettség látszott. A kongresszuson minden panelben voltak régiónkból érkező politikusok és meghívott vendégek, akik a pragmatikusabb nyugatiakkal ellentétben alapvető kérdéseket is feltettek, amelyeket az utóbbiak „érdekesnek” találtak, s nem tudtak vagy akartak válaszolni rájuk.
Egy uniós biztost például kellemetlen helyzetbe hozott az a kérdés, hogy a sokat hivatkozott európai értékeken nem azt kellene-e érteni, ami az öreg kontinenst a szomszédos földrészektől megkülönbözteti. Ezt a hangulatot érezve talán nem véletlen, hogy amikor Orbán Viktor beszédében a kereszténység és a nemzetállami sajátosságok védelméről beszélt, ő kapta a legnagyobb tapsot.
Borítófotó: Manfred Weber (középen) csúcsjelölti megválasztását ünnepli. Nem rajonganak az Európai Egyesült Államok ötletéért
