Kereskedelmi háborúba torkolló szankciók

Mátrix
ÚJ STRATÉGIA  | Az amerikai kongresszus elfogadott egy szankciós csomagot, amely Észak-Korea, Irán és Oroszország ellen irányul. Minden olyan harmadik országbeli céget büntetnének, amely részt vesz ezen államok energiaexportjában. 

Áll a bál Washingtonban. Donald Trump „America First!” jelszava önálló életre kelt és teremtői ellen fordult. Az elnök ugyanis enyhített volna az Oroszország ellen elfogadott szankciókon, hiszen az ő két fő gazdasági ellenfele a feltörekvő és az USA 1941 utáni hatalom-projekcióját másoló Kína, illetve a német dominan-ciájú EU. Most viszont pont Trump érveire támaszkodva ássa ki a kongresszus a kereskedelmi háború csatabárdját az egész világgal szemben.

A washingtoni hírszerzői közösség eközben még az előző, az Obama–McCain–Clinton-féle neokon doktrínát követi, amely szerint a fő ellenség a putyini Oroszország. Ők előbb Moszkvát „demokratizálnák”, belülről a civil szervezetek segítségével, kívülről a gazdasági szankciókkal és az 1980-as éveket idéző alacsony olajárak melletti fegyverkezési versennyel. A Kreml után jöhetne sorra az ekképp stratégiai partner nélkül maradó Peking.

Ez a terv látványosan becsődölt, hiszen Putyin rendszere a romló gazdasági adatok ellenére is stabil. Belül a Krím „visszafoglalása” és az ukrán háború fűti a patriotizmust, míg kívülről a kielégíthetetlen nyersanyagétvágyú kínai gazdaság támogatja fennmaradását.

Trump és a mögötte álló körök egy merőben új stratégiában gondolkodnak. Ők enyhítenének az oroszokra nehezedő nyomáson, hogy ezzel széjjelebb húzzák Moszkvát és Pekinget. Az USA a repesztéses technológiával nyert olaj és gáz kivitelével ismét nettó exportőrré vált, így Trump minimum az európai energiapiac felosztásáról szívesen kiegyezne az oroszokkal. Ha ugyanis fokoznák a rájuk nehezedő nyomást – így az okoskodás –, akkor Moszkva és Peking felgyorsítaná saját valutái használatának növelését az energiakereskedelemben, így szorítva vissza a dollárt. Ameddig az orosz és amerikai energiacégek egymással üzletelnek, addig ott (is) a dollár marad a közvetítő valuta. A héják ugyanezt az eredményt az oroszok európai piacokról való kiszorításától várják, hiszen ha Amerika szállítana az EU-ba LNG-t, azt is dollárban számolnák el.

A washingtoni hírszerzői közösség még nincs meggyőződve a trumpi terv sikeréről, ezért inkább a bejáratott hidegháborús könyveket porolnák le, s ennek érdekében rendszeresen szivárogtatnak ki adatokat a sajtónak Trump vélt vagy valós orosz kapcsolatairól. Persze az elnököt sem kell félteni. Az ellenszélben szépen megosztotta a 17 amerikai titkosszolgálat egységfrontját, amikor Szíriában a CIA helyett a hadseregre bízta az ISIS elleni harcot, elzárva a „cég” ezen pénzcsapját és hivatkozási alapját, illetve precedenst és bizonyítási lehetőséget teremtett az amerikai hadsereg, a NATO és az oroszok – egyelőre döcögő – együttműködésére. 

Trump egyértelművé tette, hogy számára az amerikai érdek az első. Ezt látva a képviselőház, majd a szenátus tagjai is átvették ezt a gondolatot, és engedve a (választókerületi) lobbisták nyomásának, a repülős laptoptilalom után újabbnál újabb ötletekkel álltak elő.

Az új törvény megnehezíti Trump számára a nyitást Moszkva felé. Külügyminiszterének korábbi cége, az Exxon ez év áprilisában felmentést kért a szankciók alól, hogy folytathassa az Arktisz és a Fekete-tenger térségében 2012-ben megkezdett munkát, amelyet a most megszavazott amerikai büntetőintézkedések megakaszthatnak.

Persze van, aki messzebb menne, s teljesen átvenné az oroszok európai gázpia-cát. Annál is inkább, mert az amerikai LNG az oilprice.com szerint túl drágának bizonyul az ázsiai térségben. Az első szállítmány 645 dolláros áron érkezett Japánba, szemben az eddigi legdrágább burmai 416 és a legolcsóbb angolai 337 dolláros tonnánkénti gázárral. Marad tehát az EU, ahová júniusban megérkezett az első három amerikai LNG-szállító hajó.

Az új szankciós mechanizmus szakít a nemzetközi jog számos eddigi elemével, és lényegében megfordítja a bizonyítási kényszert. Főként a kibertámadások és a terrorista-összeesküvések esetében eztán nem az USA vádhatóságának kell a bűnösséget, hanem a gyanúsítottnak az ártatlanságát bizonyítania. A FIFA esetében már láthattuk, milyen az, amikor amerikai nyomozók jelennek meg Európában.

A törvény hatása egy nemzetközi munkamegosztásra épülő, globális világban ráadásul kiszámíthatatlan. Egyetlen befektető sem lehet ezután biztos abban, hogy cége nem szállít olyan terméket, alkatrészt vagy félkész terméket, amely végül orosz vagy iráni cégeknél köt ki. A német Siemens példája is mutatja, hogy az eredetileg Oroszországba vitt négy turbinából kettő a Krímben kötött ki, amiről a német cégnek fogalma sem volt. Az új amerikai törvény nyomán már komoly szankciókra számíthatnának.

Az amerikai szigor nem várt mellékhatásként felgyorsíthatja a nem dollárban és nem az USA-n keresztül bonyolított fizetések elterjedését. Szintén a FIFA-botrány tanulsága, hogy például a SWIFT-rendszeren keresztül bonyolított fizetések, amelyek csak a másodperc töredékére „érintik” az USA-t, már jogalapot teremtenek az FBI beavatkozására.

Az EU tiltakozása és ellenintézkedések kilátásba helyezése annyit eredményezett, hogy a törvénybe bekerült az érintett országok – közelebbről nem részletezett – konzultációjának a szükségessége, főként az orosz energiaexport terén. Washington az Északi Áramlat bővítését más okból is támadja, hiszen Ukrajna kikerülése miatt Kijev akár évi 2 milliárd dollár tranzitbevételtől esne el, amit akár amerikai fegyverekre vagy a korábbi hitelek visszafizetésére is költhetne.

A szinte egyöntetű kongresszusi támogatás után Trump elnök kénytelen volt aláírni a szankciós törvényt, amely megköti a kezét. Kérdés, hogy az „America First!” valóban kétpárti konszenzussá vált-e, és Trumpon túlmutatva is meghatározza-e majd az Egyesült Államok politikáját. Az eddigi konszenzusos időket a jelek szerint egy konfliktusos időszak követi. A puding próbája az evés, így a válaszlépések az amerikai gyakorlathoz igazodnak majd.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink