LEHALLGATÁSOK
A két legfejlettebb volt jugoszláv utódállam, Szlovénia és Horvátország szövetséges, hiszen egyaránt tagjai az EU-nak és a NATO-nak, de a volt közös délszláv államalakulatból fennmaradt gazdasági-pénzügyi nézeteltérések, valamint a közös határral kapcsolatos viták rontják (az egyébként jónak mondott) viszonyukat.
A Pirani-öböl felügyelete okozza 1991 óta a legnagyobb problémát. A szlovénok még másfél éve is csak horvát területi vizeken keresztül tudtak kihajózni az Adriára, mert Zágráb szerint a határvonal az öböl közepén húzódik. Az eltelt években szinte rendszeresen előfordultak különböző incidensek: halászhajók, rendőrségi vízi járművek lépték át a másik ország vélt vagy valós határát, de hasonló „malőrök” voltak szárazföldön is. Több esetben hurcoltak el a határról szlovén újságírókat a horvát hatóságok, vagy éppen „eltévedt”, lehallgatófelszereléssel ellátott titkosszolgálati szlovén járművet foglaltak le, kétségen kívül saját területen. Az ügyben végül 2017-ben a hágai Nemzetközi Bíróság úgy döntött, hogy Szlovénia megkapja a Pirani-öböl háromnegyed részét, valamint egy tengeri folyosót, amelyen keresztül kijárata lesz a nemzetközi vizekre. (Más vitatott szárazföldi területeket viszont Horvátország kapott meg: a Szamobori-hegység Sveta Gera csúcsát, valamint az isztriai határ mellett három települést.)
A hágai határozat meghozatala előtt azonban a horvátok hangfelvételekkel bizonyították, hogy a kinevezett döntőbíró a szabályokkal ellentétesen egyeztetett a szlovén tárgyaló féllel, ezért Zágráb kilépett az eljárásból, és nem is tartja érvényesnek a felségvízmegosztást.
Pedig a döntőbíróság azt is kimondta, hogy a bíró és a szlovén fél egyeztetése nem befolyásolta az eredményt. Akkor – még 2016-ban – nem derült ki, hogy ki készítette a hangfelvételt, de most (új fejleményként) a ljubljanai kormány bizonyítottnak véli a horvát ügynök kilétét. Erről a Šarec miniszterelnöknek kedvező Pro Plus-csoport kereskedelmi tévéje riportot is készített, de Zágráb egyik tekintélyes lobbistája, Ivan Tolj, a horvát Styria kiadó igazgatója közvetlen és közvetett módon is megpróbálta megakadályozni műsorra tűzését. A szlovénok viszont rögzítették a telefonbeszélgetést, és nemcsak a riportot adták le, de erről is beszámoltak (sőt azt a feltételezést is tálalta a szlovén média, miszerint a horvát titkosszolgálat állítólag Bosznia-Hercegovinában fegyvert akart juttatni a szalafistáknak, hogy lejárassa a szomszédos államot). Zágráb természetesen visszautasítja az állításokat, sőt a Večernji list újság (amely pár évvel ezelőtt Ljubljana hágai beavatkozásáról írt) szerint Szlovénia a médiában megszellőztetett történettel meg akarja hiúsítani, hogy megismételt eljárást indítsanak a határkérdésben.
Közben van, aki Ljubljanában azt feszegeti, hogy a szlovének miért nem akadályozták meg annak idején a hágai eljárással kapcsolatos beszélgetés lehallgatását, miért használtak biztosítás nélküli telefonvonalat. S vajon miért reagál a szlovén kormányzat jelen esetben úgy, mintha ez már több esetben, vagy az egyik, vagy a másik oldalról nem történt volna meg? A ljubljanai jobboldali ellenzék szerint egyértelmű, hogy Šarec „külső ellenség” elleni szilárd kiállásával próbálja növelni egyébként csökkenő népszerűségét az európai választások előtt, ugyanis nem mutatott be egyértelmű bizonyítékokat, hogy a horvát kormány áll a szlovén tévé befolyásolási kísérlete mögött.
