MIGRÁNSVÁLSÁG
A történet megértéséhez vissza kell mennünk három évet az időben 2015 áprilisába, amikor számos lélekvesztő borult fel ezen a veszélyes tengeri úton, és több százan vesztek hullámsírba. Az EU ekkor futott neki először a migránskvótáknak, aminek az indokoltsága már akkor is gyenge volt, így elsőre csupán egy önkéntes kvótáról döntöttek.
A migráció fő útvonala ekkor tevődött át a Törökországból Görögországba az Égei-tengeren át vezető nyugat-balkáni útvonalra, amelyen 2015-ben másfél millió ember érkezett Európába. Erre a beáramlásra hivatkozva 2015 szeptemberében Brüsszel már többségi döntéssel vert át egy 120 ezres kvótát.
A 2016. márciusi Merkel–Davutoğlu-megállapodás lezárta ezt az utat, így a fő útvonal ismét a Földközi-tengerre tevődött át. Ekkor sokasodtak meg a „civil” mentőszervezetek hajói, amelyek évente közel kétszázezer afrikai migránst furikáztak a délolasz kikötőkbe.
CSEMPÉSZEK PARADICSOMA
A zömében Fekete-Afrikából érkező emberek számára ugyanis megnyílt egy folyosó, amely a Szaharától délre fekvő országokat köti össze a polgárháborúba süllyedt Líbiával, ahonnan már „csak” egy ugrás az olasz Lampedusa vagy Szicília. Az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorszervezettel szövetséges nigériai Boko Haram a migránsok utaztatásában – „anyaszervezetéhez” hasonlóan – nemcsak üzletet lát, hanem az etnikai tisztogatás egy eszközét is. Szomáliából az al-Shabaab milícia indít útnak embereket.
A jövedelmező üzletre egy egész iparág épült, és számos afrikai ország még örül is, ha lakosságfeleslege Európa felé távozik. Ahol nem a terrorszervezetek uralják a terepet, ott a korrupció nyitja meg a kapukat. Az embercsempészek kezére játszott az is, hogy az ISIS is megvetette a lábát Líbiában, ráadásul pont a Szurt környéki tengerparton.
A 2011-es nyugati beavatkozás óta polgárháborús országgá vált Líbia nem tudta megállítani ezt a tömeget, holott a megdöntött Kadhafi elnök évi ötmilliárd euróért cserébe még képes volt erre.
A képet árnyalja, hogy Moszkva idejekorán felkarolta a Líbia keleti részét és az olajmezők egy részét ellenőrző Haftar tábornok Líbiai Nemzeti Hadseregét, amely nem rendeli alá magát az ENSZ által támogatott tripoli egységkormánynak. Nélküle (és az őt katonailag, illetve gazdaságilag támogató Moszkva nélkül) pedig nehéz lesz Líbiát abba a helyzetbe hozni, hogy déli határainál megállítsa az embertömeget.
Atlantista körökben Szíriához hasonlóan Líbiában is az oroszokat teszik a migránsáradat fő felelősévé, amit ez a líbiai szál lenne hivatott alátámasztani. Ezt az összeesküvés-elméletet gyengíti, hogy az Egységes Oroszország Párttal szövetséges olasz Liga belügyminisztere első intézkedéseként leállította a mediterrán taxit.
Az EU különösen aktív Líbiában, ahol az egységkormány két lerobbant partvédő hajóval kezdte el a tengeri határ őrzését. Azóta uniós segítséggel több vízi jármű érkezett, és a parti őrség kiképzése is jól halad. A líbiaiak az elrettentés eszközével is élnek, az elfogott migránsokat olyan táborokba zárják, amelyek messze vannak az európai színvonaltól.
Furcsa, hogy a Niger fővárosában, Niameyben kelt német követségi jelentés pont 2017 januárjában szivárgott ki a líbiai „koncentrációs táborokhoz hasonlító” gyűjtőpontokról, amikor az EU a líbiai egységkormánnyal toloncegyezményt akart kötni. Utóbb persze pontosítottak, hogy az embercsempészek táborairól volt szó, ám a „civilek” hajói emiatt továbbra is Olaszország és nem a „borzalmas” Líbia felé vették az irányt. Csak 2017 augusztusában sikerült az EU-nak és több észak-afrikai országnak megállapodni.
Az EU Líbiától délre is aktív. Jelenleg a G5-projekt keretében öt szaharai országban (Burkina Faso, Mali, Mauritánia, Niger és Csád) segít a terroristák és embercsempészek elleni küzdelemben, a korábbi francia gyarmat Maliban ráadásul négyezer francia és ezer német katona is harcol.
A „CIVILEK” ÉS A „MENTÉS”
A Földközi-tengeren 2017 nyarán jött a fordulat. Carmelo Zuccaro szicíliai államügyész lehallgatásokra hivatkozva a „civilek” és az embercsempészek összejátszására hívta fel a figyelmet, amit a baloldali római kormány előbb ignorált, majd csak akkor vett komolyan, amikor a választásra készülő Ausztriában latolgatták a Brenner-hágó lezárását, nehogy a migránsok Ausztrián keresztül induljanak északra.
A baloldali olasz kormány új törvényt fogadtatott el, amely kötelezi a „civileket” pénzügyeik nyilvánossá tételére, hajóik GPS-es helyzetjelzőinek bekapcsolására, illetve az olasz hatóságokkal való együttműködésre. Több fotó került elő, amelyen az embercsempészek terelik a migránsokat a mentőhajókra, majd a gumicsónakokról akkurátusan leszerelik a motorokat. Az intézkedések nyomán tizedére csökkent a beáramlás, és a „civilek” egy időre abbahagyták a „mentést”.
A népharag azóta a baloldali olasz kormányt is elsöpörte. A Liga százezer, Berlusconi hatszázezer migráns kiutasítását ígérte a kampányban. Salvini Liga-elnök és új belügyminiszter Orbán Viktor migránspolitikáját példaértékűnek tartja, és ennek szellemében cselekszik is.
A „civilek” ugyanis rögtön próbára tették az új olasz kormányt, az Aquarius mentőhajó ugyanis 629 migránssal a fedélzetén ki akart kötni Olaszországban, amit Salvini megtiltott. A tengeri jog szerint ugyanis a kimentett embereket a legközelebbi, azaz líbiai kikötőbe kellett volna vinni és nem 500 kilométerrel odébb, Olaszországba. Ez végül a spanyol Valenciában kötött ki, ám rögtön érkezett két újabb migránsokkal teli hajó az olasz partokhoz, amelyeket sem Málta, sem Olaszország nem akar fogadni.
RÓMA MELLETT
A Soros György és mások által támogatott „civilek” számára nagy a tét. Ha ugyanis ezután Olaszország helyett a még baloldali Spanyolországba kellene vinniük a migránsokat, az háromszoros távolságra lenne, azaz kevesebb embert sokkal drágábban tudnának Európába furikázni. A tévéképek csatája zajlik, ám az európai közvélemény már egyértelműen Róma oldalán áll.
Borítófotó: Kormányellenes lázadó harcos Líbiában, 2011-ben. Kadhafi évi 5 milliárd euróért még megállította a migránsáradatot
