– Hogy alakul a 2018-as kampány?
Boros Tamás: A kormányoldal részéről a kormányzati és a kampányidőszak nem vált ketté. Az ellenzék pedig a belső problémák és különböző kampánykorlátozó intézkedések miatt, úgy tűnik, még nem jött fel a pályára. Hogy az egész kampányidőszak miként alakul, az furcsa módon 45-50 nappal a választás előtt még nem látszik. Akkor derül ki, hogy ki mit tud valójában, amikor az utolsó egy-két hétben minden egyes párt elkezdi a kampányt, és akkor már valamennyivel kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok.
G. Fodor Gábor: Hogy ki miként kampányol, nem független attól, hogyan állnak ezek a politikai erők. Van egy világos összehasonlítási alapunk, látjuk, hogy négy évvel ezelőtt mi volt a helyzet. A számok azt mutatják: a Fidesz ma jobban áll, az ellenzék pedig rosszabbul, mint 2014-ben. De ez nemcsak a számokra igaz, hanem a struktúrák tekintetében is ez a helyzet. Akkor már volt összefogás, most pedig különböző szereplők vannak, akik – ha jól értem – egyetlen mentsvárban bíznak, a koordinált jelöltállítás sikerében. A Fidesznek világos és érthető üzenetei vannak, nagyjából a bevándorláskérdés megjelenése óta konzekvensen ugyanazt az álláspontot képviseli. Míg a másik oldalnál, ahogy fordul a szél, úgy változik az álláspont. Nem támogatták a kerítést, ma pedig mást mondanak, de mindenki tudja, hogy csak azért, mert szerintük ezt akarják tőlük hallani a választók. Ám ha kormányra kerülnének, lebontatnák a kerítést, ezt is tudja mindenki.
B. T.: Kulcsfontosságú, hogy ebben az időszakban lesz-e más tárgy, mint a menekültkérdés. Egyértelmű, hogy a migránstémában a lakosság többsége a Fidesz álláspontjával ért egyet. Lényegében ez az egy nagyon erős üzenete van a kormánypártnak. De az látszik, hogy nem ez az egyetlen probléma Magyarországon. Sőt! Számos olyan gond van, amelyekről a Fidesz nem beszél. Vagy mert nem sikerült megoldania az elmúlt nyolc évben, vagy mert azt gondolja, hogy nem kommunikálható. A kérdés, hogy ezekre a témákra rá tud-e kapcsolódni az ellenzék. Ha csak a migránsügy lesz terítéken, akkor a mostani erőviszonyok befagynak. Amennyiben bejön más, újabb ügy, amely még érdekli a lakosságot, akkor erősödni fog az ellenzék. Az elmúlt pár hét nem volt olyan sikeres a Fidesz szempontjából, mint az ezt megelőző néhány év, hiszen volt néhány olyan téma, amely betört a menekültkommunikációs tervbe. Az egyik az Elios-ügy, de ott van például Altusz Kristóf vagy Németh Szilárd kommunikációs elszólása is. Az látszik, hogy jóval törékenyebb ez a kommunikációs gépezet, mint volt akár két hónappal ezelőtt.
– Ha megnézzük az ellenzék kampányvideóit, úgy mondanám, hogy feelingvideók. Politikai üzenet helyett egy érzést akarnak átadni. Miért nem hallunk ígéreteket?
G. F. G.: Emlékszem egy 1-2 héttel ezelőtti HVG-cikkre, amelyben az újságíró arról panaszkodik, hogy ők mint az ellenzéki sajtó, folyamatosan adják az atombombákat az ellenzéki pártok kezébe, de azok annyira szerencsétlenek, hogy nem tudják ezeket működésbe hozni. Tamás mondta az Eliost vagy az oltalmazottak ügyét. Csakhogy a számok azt mutatják, hogy ezek a témák nem hatnak. Az ellenzéki sajtó nagyítja fel a hatásukat. De valójában az utóbbi elszigetelte magát az emberek egy részétől azzal, hogy politikai aktorként kezdett el viselkedni. Ez azzal magyarázható, hogy az ellenzéki lapok feladták azt a karakterüket, hogy tájékoztatnak. Látva, miként viselkednek az ellenzéki politikai erők, elkezdtek maguk politikát csinálni. A feelingvideók pedig arról szólnak, hogy tényleg szerencsétlenek ezek a pártok. Nem tudnak megfelelően hozzányúlni az ügyekhez, és nem képesek ebből politikai hasznot húzni. Van a fejükben valami, hogy mit akarnak átadni a választópolgároknak, és ezek valóban érzésekről szólnak. Ez azonban biztosan nem térít át embereket a másik oldalra.
B. T.: Kettébontanám a kérdést. Egyrészt arra, hogy valóban fontosak-e ezek az ügyek, másrészt, hogy elérnek-e a választókhoz. A korábban említett témák – az Elios-ügy, a befogadott migránsok kérdése – valóban fontosak. Ezek olyanok, amelyek érdeklik a szavazókat. De a gond azzal van, hogy valóban eljut-e a választókhoz az adott botrány híre. Gyakran nem, mivel azokat a sajtó- és más megnyilvánulási lehetőségeket, amelyeken keresztül kommunikálni lehet, beszűkítette a kormány. Nem szabad plakátolni kampányidőszakon kívül, reklámfilmeken hirdetni pedig csak ingyen lehetne – ami nem éri meg a televíziós társaságoknak. Azt látni, hogy mennyi közpénz folyik kormánypárti és mennyivel kevesebb ellenzéki médiumokba. Szóval van egy szűkített nyilvánosság, és egyértelmű, hogy ha nem egyenlők a versenyfeltételek, akkor azok a témák, amelyek fontosak a kormánynak, jobban eljutnak a választókhoz. Az valóban jogos, hogy nincs meg az a téma, amely az ellenzék számára a legfontosabb. Amennyiben ezt megtalálja, akkor tudja növelni a népszerűségét. Ha a következő időszakban ezekből a kérdésekből egyet sem talál meg, akkor simán lehet, hogy jó néhány párt be sem kerül a parlamentbe.
G. F. G.: Vitatkoznék a hozzáférés szűkített lehetőségével. Az online hírpiacon, azon túl, hogy az Origo.hu vezet, a következő négy legolvasottabb szintén ellenzéki felület. Az RTL Klub Híradója pedig egyértelműen ellenzéki, és ugye országos lefedettségű csatornáról van szó. Ezeknek a hatása jóval erősebb, mint ha azt gondoljuk, hogy van valahol egy plakát.
B. T.: Ha megnézzük, hogy milyen kérdésekkel foglalkozott az ellenzék akár az elmúlt négy, akár az elmúlt nyolc évben, ezekben nagy változás nem volt – és ezek fontos témák. Az egészségügytől kezdve a szegénységen át a demokráciáig mindegyik lényeges. Ugyanígy a szociális kérdések, az Európai Unióhoz való viszony, vagy a több százezer kivándorló. Azt kell megtalálni, hogy ezeket az ügyeket ki képes úgy kommunikálni, hogy eljussanak a választókig.
G. F. G.: Az ellenzéknél abban is probléma van, hogy kit tegyenek a plakátra. Hiszen a politikát személyek csinálják. Egy személybe sűrítjük össze a reményeinket, vágyainkat. Azok a szereplők, akik arra aspirálnak, hogy miniszterelnökök lennének, kullognak Orbán Viktor után. Ezt mutatják a számok.
