Az öt közép-ázsiai független országban – a néhai szovjet birodalom részeiben – az egészében sikertelen rendszerváltás után új, súlyos gondok bukkantak a felszínre. Gazdasági pangás, értékválság, vallási-etnikai feszültségek, fokozódó társadalmi-vagyoni különbségek, munkanélküliség. Mindezek kivándorlásra ösztönzik a fiatalabb, munkaképes generáció tekintélyes részét. Kulturális-történelmi-nyelvi múltjuk Oroszországhoz köti ezeket az államokat, így természetes, hogy oda igyekeznek. Orosz oldalról ez a szankciók és az alacsony fosszilisenergia-árak hatásából kilábaló nemzetgazdaság növekvő munkaerőigényével találkozik. (Orosz közgazdászok az idén már két százalék feletti gazdasági növekedést várnak.)
MIGRÁNSSZALDÓ
Nyugat-Szibéria tundráin olaj- és gázkitermelő kutak magasodnak. A dermesztő hidegben végzendő roppant nehéz munkára egyre nehezebb embert találni, noha a fizetések magasabbak, mint a kedvezőbb klímájú vidékeken. Itt jönnek a képbe a közép-ázsiai és kisebb számban a kaukázusi migránsok. Ám a képlet nem egyszerű. Számítások szerint azzal, hogy ugyanúgy, mint az oroszok, élnek az ingyenes egészségügyi, oktatási szolgáltatásokkal, majdhogynem többe kerülnek, mint amekkora bevételt hoznak az államkasszának. És a migránsok családtagjai (még a vagyonosabb közép-ázsiaiak is) kihasználják a lehetőséget, hogy az orosz nagyvárosokban ingyen szülhetnek. Moszkvában legalább 25 ezer migránsgyerek jár iskolába – ennek költsége évi 3 milliárd rubel.
A Komszomolszkaja Pravda (KP) riportjában megszólal Makszim Grigorjev, a demokrácia problémáit kutató alapítvány igazgatója, aki szerint az országos összkép riasztó. A bevándorlók megvásárolják a munkavállalási engedélyeket (tavaly ezért 38 milliárd rubelt, jelenlegi árfolyamon mintegy 170 milliárd forintot fizettek), ez bevételként szerepel az orosz államkasszában. A kiadási oldalon tartják számon például a különféle bűncselekményekért bebörtönzött csaknem harmincezer migránsra jutó költségeket – ez évente 14 milliárd rubel. Tavaly több mint 55 ezer illegális bevándorlót deportáltak 3 milliárdért. Egy a kitelepítendőket őrző, előkészítő központ fenntartása évi 200 millió rubel. Az országban nyolcvan ilyen intézmény működik évi 16 milliárdért.
ÚT A RADIKALIZÁLÓDÁSHOZ
Az érem másik oldala: Nyugat-Szibériában, Tyumeny és Szurgut olajkútjainál a segédmunkások jelentős része közép-ázsiai, míg a munkavezetők, művezetők általában oroszok. Mint a KP helyszíni riportja beszámol róla, a közép-ázsiaiak etnikai, vallási megkülönböztetést szenvednek el a munkahelyen, a hétköznapi életben. (Ennek még a szovjet, sőt a cári időkbe visszanyúló gyökerei vannak.)
„Egy fiatal mondjuk valamelyik hegyi faluból, eldugott településről jön tanulni, dolgozni. A környezet idegen, elutasító. Mit kezdjen magával? Az illető muszlim – az iszlámon át minden egyszerűbb, könnyebb. Mész az utcán az olvasódat morzsolgatva, acsarkodsz a hitetlenekre. Tisztelni fognak és félnek majd tőled” – összegzi a KP újságírója. Ez az életút nemritkán radikalizálódáshoz, az Iszlám Állam terroristáihoz vezet.
SZABADESÉSBEN
Az iDnes.cz cseh internetes oldalon megszólaló Jan Šír, a prágai Károly Egyetem orosz szakértője hivatalos orosz forrásokat idéz, amelyek 7-8 millió „vendégmunkásról” beszélnek, de mint mondja, senki sem tudja, hogy ez a szám valós-e, mennyien vannak, akik munkavállalási engedéllyel dolgoznak, esetleg felvették az orosz állampolgárságot, és közülük hányan illegális bevándorlók.
Állampolgárai számára kedvezőbb elbírálási feltételekben állapodott meg az Orosz Föderációval a világ és Közép-Ázsia egyik legszegényebb országa, Kirgizisztán. Ebben az is szerepet játszhatott Moszkva részéről, hogy évekkel ezelőtt, amikor az Egyesült Államok aktívabb közép-ázsiai politikát folytatott, az amerikaiak Kirgizisztánt választották ki „demokráciaexportjuk” helyi célországává. A kísérlet gyengén sikerült, az USA még Obama elnöksége alatt elvesztette az afganisztáni háború szempontjából kulcsfontosságú kirgizisztáni katonai-logisztikai támaszpontját, Manaszt. A demokratikus kezdeményezések is gyérülnek. Az ország e tekintetben szintén közelített közép-ázsiai társaihoz.
Oroszországból a munkavállaló migránsok tavaly mintegy 20 milliárd dollárt utaltak haza. A kirgiz gazdaság a vendégmunkások utalásai nélkül életképtelen lenne. Ezt tudván ma a közép-ázsiai állam ismét Moszkva egyik legszilárdabb szövetségese. Négy orosz katonai bázis működik zavartalanul a területén, köztük az egyedülálló vízminőségű Iszik-köl hegyi tavon a szupertitkos haditengerészeti kísérleti intézmény, a 954-es objektum, amelyben megépítették a világ leggyorsabb torpedóját.
A régió sebesen hanyatlik, szinte fékezhetetlenül zuhan, mint egy dugóhúzóba került repülőgép. Minden egyes Oroszországba kivándorló fiatallal, gazdasági migránssal csökken az amúgy is nehezen adóztatható lakosságalap. És ha Közép-Ázsia összeomlik, az nemcsak a szélsőségeket, a mindenütt jelen lévő és a Közel-Keletről az Iszlám Állam bukásával visszaszivárgó terroristákat erősíti meg, hanem közvetlen fenyegetést jelent majd Oroszországnak. A csaknem hétezer kilométernyi, nehezen ellenőrizhető, porózus orosz–kazah határ aligha jelent nagyobb gondot a térségből bevándorlók egyre népesebb csapatainak.
A SAJÁT KEZÜKBE VESZIK
A migránsok is szerveződnek, komoly politikai erővé válhatnak. Ennek kapcsán a vzgljad.ru nevű portál új szakaszról beszél a Moszkvában, az egyik üzletközpontban történt ez év szeptemberi összecsapást kommentálva. A biztonsági őrök csaknem halálra vertek egy 27 éves tádzsik rakodómunkást, mert nem volt hajlandó nekik átadni a szokásos „védelmi pénzt”, pár száz rubelt. Erre több száz tádzsik gyűlt össze, hogy megtámadják őket. A rendőrség sokukat letartóztatta. Izzat Amon, a tádzsik közösség képviselője a médiának elmondta: ezután már nem bíznak a rendvédelemben, és – akárcsak a csecsenek vagy a többi kaukázusi – a saját kézükbe veszik az ilyesfajta ügyek megoldását. Vészjóslóan hangzik.
