KÖZLEKEDÉS
A francia polgárokat felháborította a drágítás, ezért a közösségi médiában elindult a sárga mellényesek mozgalma, melynek aktivistái utakat zárnak le, benzinkutakat és olajfinomítókat zárnak körül. A spontán szerveződés mögött nem áll politikai párt vagy mozgalom.
A KÖZÉPOSZTÁLY IS TÜNTET
A tiltakozók által viselt sárga láthatósági mellényekről elnevezett mozgalom ott folytatja, ahol öt éve a piros sapkások abbahagyták. Akkor a szintén népszerűtlen Hollande elnök útdíjat akart bevezetni, amely főként a vidéki fuvarozók terheit növelte volna meg. Számtalan útdíjszedő bódé felgyújtása és prefektúra megrohamozása után az államfő meghátrált.
Most Macronnak kellett behúznia a vészféket. A hívei által az „új Jupiternek” nevezett elnök most először hátrált meg, ugyanis alábecsülte a Hollande idején elfogadott két új adó bevezetésével szembeni lakossági elégedetlenséget. A mainstream sajtó szerint csupán kommunikációs problémáról van szó, a kormányzat nem magyarázta el eléggé a franciáknak, hogy a károsanyag-kibocsátás csökkentése fontosabb, mint az üzemanyag árszintje.
Mások ezzel szemben arra mutatnak rá, hogy immáron nemcsak a tüntetésekre egyébként is hajlamosabb fiatalok húztak sárga mellényt, hanem idősek és középosztálybeliek is. Egy évi ötvenezer kilométert autózó vidéki ingatlanközvetítő arról panaszkodott, hogy az adók és a munkaeszközének számító autó költségeinek a kifizetése után csupán havi ezer eurója marad a megélhetésre.
Az első hétvégén negyedmillió embert megmozgatott tüntetések főként vidéken voltak erősek, ahol az autóhasználatnak alig van alternatívája. Az eurózóna második legizmosabb gazdaságában ugyanis vidéken meglehetősen rossz az infrastruktúra kiépítettsége.
Az üzemanyag árának emelése csak még több embert terel az egyébként is túlnépesedett városokba – így a kritiku-sok. Mások az ingázók terheinek a kompenzálását követelik. Az autóipar az elektromos gépkocsik vásárlására kér további adókedvezményt és költségvetési támogatást.
MEGINT A NÉMETEK PÉNZE KELLENE
Macron most valójában a reformpolitikájáért küzd. Az elnök népszerűsége ez év nyarán történelmi mélypontra zuhant, s azóta is csökken. A munkajog óvatos módosítása és az emelt szintű érettségi bevezetésének megfelelő oktatási reform még lement a franciák torkán. Most a két új adó volt az a csepp, amelytől az a bizonyos pohár túlcsordult.
A franciáknak elegük van a gazdaság egy évtizede tartó stagnálásából, a magas adókból, az idegenek tömeges beáramlásából s az ezekből eredő lecsúszásból és kilátástalanságból.
Macronnak az sem tett jót, hogy miközben a francia utcákon immáron erőszakba is torkolló tüntetések zajlottak, ő éppen Berlinben házalt pénzért. A német–francia tengely már rég nem működik, s a hivatalos optimizmus, a sok szándéknyilatkozat és kamerába mosolygás ellenére sincs közös álláspont.
Macron továbbra is egy politikai alapon működő eurózónát szeretne, amelynek külön pénzügyminisztere és büdzséje lenne. A francia olvasatban a közös költségvetésbe leginkább az északiak fizetnének be, és abból a francia vezetés alatt álló déliek profitálnának. Ezzel szemben Berlin nem támogatja a politikai alapú euróövezetet. A németek a közös pénzért felelős uniós biztos hivatalát neveznék át a zóna pénzügyminisztériumává, így továbbra is azok a maastrichti konvergenciakritériumok vonatkoznának minden tagországra, amelyeket a déliek az új rendszerrel ki akarnak iktatni.
Macronnak most azt kell(ene) bebizonyítania, hogy reformjaival – vagy éppen az adóemelések keresztülvitelével – a németek által üdvösnek tartott irányban tartja hazáját. És akkor még nem is beszéltünk a francia nyugdíjkorhatár egyébként szükséges 65 vagy 67 évre emeléséről.
DÍZELBOTRÁNY
Persze a németeknek is megvan a maga baja. A Deutsche Umwelthilfe (DUH) nevű környezetvédelmi szervezet már négy nagyvárosban perelte ki az Euro 5-ös motorig bezárólag a dízelautók kitiltását a belvárosokból. Berlin belső területeiről immár az Euro 6-os dízeleket is kitiltják, negyven ilyen vizsgált gépkocsiból csak nyolc felelt meg az uniós környezetvédelmi előírásoknak.
A német autóipart három éve bénító válság most éri el a tetőpontját. A bírósági ítéletek miatt előbb-utóbb mind a negyven legrosszabb levegőjű nagyvárosban várható a dízeltilalom bevezetése. A belvárosok mellett ráadásul a legforgalmasabb atuópályák is a DUH célkeresztjébe kerültek. A Ruhr-vidék gerincének nevezett A40-es sztrádán jövő ősztől már csak az Euro 6-os motorral szerelt dízelek közlekedhetnek.
A közigazgatási bíróságok ítéletei láttán a német politika tehetetlen. Hiába érvelnek azzal, hogy Hamburg belvárosában a már élő dízeltilalom ellenére sem javult a levegő minősége, vagy hogy a DUH szakemberei a kipufogócsőhöz „túl közel” mérik a károsanyag-kibocsátást, a gőzhenger feltartóztathatatlannak tűnik. Most azon tanakodnak, hogy miként vonhatnák meg a szervezet közhasznúsági státuszát, hátha a szűkülő anyagi lehetőségek miatt kevesebbet perelnek majd.
A perek miatt joggal aggódik az ország autóipara. Merkel kancellár a tavalyi kampányban megígérte, hogy a németek előtt is megnyílik a mintaperek amerikai rendszere. A német dízelkárosultaknak még várniuk kell az USA-beliekhez hasonló viszonyokra, ám a minap megszületett az első olyan elsőfokú bírósági ítélet, amely a teljes vételár megtérítésére kötelezte a Volkswagent. Eddig ugyanis a vételárból levonták a használat miatti értékcsökkenést.
A mintaperek megnyíló rendszere sok dízelkárosulton már nem segít, ugyanis a legtöbb típusnál most év végén lesz az elévülés. A V8-as motorral szerelt Audi és más dízelek esetében még egy évig lehet eljárást indítani. Az autó jövőjét övező (s már meglévő) káoszt az új üzemanyagadók csak tovább növelik.
Borítófotó: Francia tüntető. Elegük van Macronból és a „reformjaiból”
