Folyamatosan javulnak a magyar lakosság életkörülményei, mégsem vagyunk különösebben derűlátók, viszont egyre inkább biztonságban érezzük magunkat – foglalhatók össze a Központi Statisztikai Hivatal napokban megjelent, Magyarország 2016 című kiadványának vonatkozó megállapításai.
Egyes hullámzó mutatók mellett az mindenesetre teljesen biztos: többet keresünk. Tavaly a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos havi bruttó keresete több mint hat százalékkal nőtt, miközben – a személyijövedelemadó-szabályok változása miatt – a családi kedvezmény figyelembevételével számított nettó átlagkereset ennél nagyobb ütemben, 7,7 százalékkal emelkedett. A legnagyobb mértékben, ötvenegy százalékkal amúgy a három vagy annál több gyermekről gondoskodók körében nőtt a bérek vásárlóereje.
Csökkenő szegénység
Szintén örömteli fejlemény, ám a teljes elégedettségre nyilván nem ad okot, hogy a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya eközben apadt. De nem szűnt meg. Míg 2010-ben a lakosság mintegy harminc százaléka tartozott ebbe a körbe, 2013 óta folyamatos a csökkenés. A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint 2015-ben a teljes népesség huszonhat százaléka volt tekinthető „szegénynek vagy társadalmilag kirekesztődöttnek”. Ami még mindig nem kevés, de a tendencia egyértelmű – ahogy arra az elmúlt időszak háttérbeszélgetésein kormányzati szereplők is előszeretettel hívták fel a figyelmet. Idetartozik, hogy Magyarország a családok és gyermekek védelmére a legnagyobb hányadot áldozó államok között van, ugyanakkor a munkanélküliségi kiadásokra az egyik legkevesebbet költötte, preferálva az aktív munkaerőpiaci eszközöket. A segélyezésre fordított összeg a 2011-es növekedés után 2012 óta évről évre csökken. Mindezt befolyásolhatta az egy ideig bővülő, mostanában már visszaszoruló közfoglalkoztatás, a háztartások javuló jövedelmi helyzete, de a lakásfenntartási támogatás megszűnése is.
A KSH tudatta egyébiránt azt is, hogy tavaly a költségvetésből, legalábbis az előzetes adatok alapján, a GDP 10,1 százalékát – ez mintegy 3534 milliárd forint – fordította az állam nyugdíjakra, ellátásokra, járadékokra és egyéb járandóságokra, ami ugyancsak növekményt jelent a korábbiakhoz képest. Kissé visszább tekintve: 2010 és 2016 között ezek a tételek átlagosan 19 százalékkal emelkedtek, reálértékük pedig az időszakra vonatkozó 112 százalékos nyugdíjas fogyasztóiár-index mellett 14,9 százalékkal nőtt.
Jobb az átlagunk
Bár minden növekmény ellenére a fizetések tekintetében szomorú evidencia, hogy a hazai bérek egyelőre jócskán le vannak maradva a nyugati országokéitól, érdekes statisztikai adat, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség hazánkban kisebb, mint az uniós átlag. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az úgynevezett „közepesen egyenlőtlen országok” közé tartozunk.
Ahhoz pedig már szinte hozzászokhattunk mostanság, s ez a múlt évben is jellemző volt, hogy a fogyasztói árak szinte egyáltalán nem nőttek, az infláció csupán 0,4 százalékos volt. Részben ez is az oka annak, hogy eközben a lakossági fogyasztás folyamatosan nő. Kampányszövegnek tűnhet, de összességében igaz: több pénz marad az embereknél, akik így egyre többet vásárolhatnak a nem dráguló termékekből. Ugyanakkor nem megkerülhető körülmény, s erre a KSH kiadványa is utal, hogy a fogyasztásban meghatározó szerepet betöltő élelmiszerek és a szolgáltatások az átlagosnál nagyobb mértékben drágultak. A korábbi évekhez hasonlóan egyébként 2016-ban a szeszes italok és dohányáruk áremelkedése volt a legmagasabb. Szintén jelzésértékű érdekesség, hogy az internet-előfizetések -növekvő számával összhangban a háztartások -netes ellátottsága töretlenül emelkedik, uniós összehasonlításban viszont továbbra is alacsony. Hazánkban mindenesetre az emberek 71 százaléka napi -rendszerességgel lóg a világhálón, nem mellesleg a 16–74 éves korosztály csaknem fele az -interneten keresztül lép kapcsolatba a -különböző hatóságokkal. Szomorú tendencia, hogy eközben folyamatosan csökkent a kiadott könyvek és a színházak száma is. Az -adatok szerint a háztartások egy főre számítva kultúrára, szórakozásra -2015-ben éves szinten 64,3 ezer, hírközlésre azonban már 70,2 ezer forintot fordítottak.
Elégedetlen többség
A szubjektív jóllét egyik legfontosabb mutatója ugyanakkor az élettel való elégedettség, amit egy 0-tól 10-ig terjedő skálán mértek a statisztikusok, s a válaszok átlagértéke hazánkban 2013 és 2016 között jelentősen nem változott: 2013-ban 6,11, 2015-ben és 2016-ban pedig egyaránt 6,10 pont volt. Szomorú tény: az Eurostat 2013-as adatfelvétele szerint ezen a téren Magyarország az uniós rangsor végén helyezkedett el, csupán Bulgáriát előzte meg. Ezzel szemben jelentősen nőtt a lakosság biztonságérzete: míg 2013-ban a megkérdezettek 65 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nagyon vagy eléggé biztonságban érzi magát, ha sötétedés után a lakóhelye környékén sétál, addig három évvel később ugyanez az arány már 75 százalék volt.
KEVESEBBEN VAGYUNK, MINT ÖT ÉVE
Öt év alatt 134 ezerrel csökkent Magyarország népessége a 2011-es népszámlálás és a tavaly októberi kis népszámlálás, úgynevezett mikrocenzus között. A KSH minap ismertetett adatai szerint október 1-jén 9 803 837-en éltek az országban. Az adatok feldolgozása folyamatos, ám a legfontosabb információkat már bemutatta a hivatal. A felnőtt lakosság 10 százalékának a megkérdezésével lezajlott felmérés alapján a népességfogyásból következően a népsűrűség tovább mérséklődött, és 2016-ban egy négyzetkilométerre már csak 105-en jutottak. A legsűrűbben lakott település 2016-ban Budapest volt, ahol átlagosan 3360-an éltek egy négyzetkilométeren.
