TÁVOL-KELET
A szigetország önállóan manőverező robotrepülőgépeket (cirkálórakétákat) fejleszt ki a Kína által megtestesített fenyegetés ellensúlyozására – írja a Jomiuri Simbun című japán napilap. A fejlesztés alapjául a két éve megépített, a hangsebességnél háromszor gyorsabb, kétszáz kilométeres hatótávolságú föld-levegő, XASM–3-as típusú cirkálórakéta szolgál. Most japán mérnökök hasonló, ennél sebesebben repülő, duplaakkora hatótávolságú harceszközön dolgoznak. Emellett erősítik rakétavédelmi rendszerüket, és lopakodó gépeket is beszereznek.
REKORDÖSSZEG
Japán, amely hosszú ideig elzárkózott fegyveres erői fejlesztésétől, a növekvő nemzetközi feszültség hatására kezdett erőteljes fegyverkezésbe. Az idén a felkelő nap országa rekordösszeget, 47 milliárd dollárt szán ilyen célú kiadásokra. Ezzel katonai költségvetése megközelíti Franciaországét, Nagy-Britanniáét, Indiáét – és mindenekelőtt Oroszországét, amelyet szintén potenciális veszélyforrásnak tekint.
Tokióban immáron felelős körökben is fontolgatják a korábban elképzelhetetlent: Japán atomfegyverekkel történő felszerelését. Az ország technikai fejlettségét tekintve ennek alapjai akár hónapok alatt megteremthetők. Ehhez persze alkotmánymódosítás szükséges, hiszen az alaptörvény tiltja nukleáris fegyverek kifejlesztését, beszerzését, japán területen való tárolását. Jelenleg talán az „európai NATO-variánson” gondolkodnak. E szerint, akárcsak néhány európai állam, köztük Németország esetében, amerikai atomfegyvereket tárolnának a távol-keleti szigetország területén, amelyeket a japán védelmi erők csak válsághelyzetben kapnának meg és szerelhetnének fel hordozóeszközeikre.
AZ ÁZSIAI NATO
Tokió a feltételezések szerint mintegy ötezer nukleáris bombához szükséges plutóniummal rendelkezik. Az amerikai The Daily Beast azt írja, hogy Abe Sinzó kormányában Kono Taro külügyminiszter támogatja az erős hadsereg gondolatát. Nem sokra tartják a Donald Trump vezetésével követett amerikai–észak-koreai „mosolypolitikát”. Senkit se tévesszenek meg a vidám arcú észak-koreaiak, a diktátor csinos, elbűvölő húga – figyelmeztet Kono. Ugyanakkor a jelenlegi japán kormányfő, Abe Sinzó által még 2007-ben javasolt négyes fogat, a Quad hadi szövetség létrehozása nem halad a várt tempóban. Az USA, Japán, Ausztrália és India katonai partnerségét – a kínai Global Times megfogalmazása szerint egy jövendőbeli „ázsiai NATO-t” – India húzódozása hátráltatja. Japánban figyelembe veszik, hogy az utóbbi fél évtizedben az Egyesült Államok ázsiai csendes-óceáni politikája egyre kiszámíthatatlanabb. A folyamat még Barack Obama elnöksége alatt kezdődött, amikor meghirdették a csendes-óceáni térség mint stratégiai régió elsőbbségét. Amiből aztán nem lett semmi.
SAJÁT ERŐBŐL
A bizonytalanság Donald Trump idejében új elemekkel (például a kínai–amerikai kereskedelmi háborúval, az USA kiszállásával a csendes-óceáni partnerségből [TPP], a Peking és Washington közötti katonai szembenállás fokozódásával) gyarapodott. Tokió emiatt is úgy gondolja, hogy nagyobb mértékben kell a saját erejére támaszkodnia, kevésbé számít a szövetségeseire.
