OROSZORSZÁG
Oroszországban van egy különleges mutató: „Ivanov átlagpolgár fogyasztói indexe”. Ő egy képzeletbeli orosz ember, a középosztályt testesíti meg. Az Ivanov-mutatót a Sberbank CIB beruházási vállalkozás megrendelésére készítik el negyedévenként. Öt esztendővel ezelőtt az állampolgároknak még a hatvan százaléka vallotta magát a középosztályhoz tartozónak. Ma mindössze 47 százalékuk sorolja magát ebbe a kategóriába.
CSÖKKENŐ REÁLJÖVEDELEM
Az Orosz Föderációban (OF) középosztálybelinek az számít, akinek van lehetősége pénzt megtakarítani, esetenként külföldre utazni, vendéglőbe járni. Ha csak arra elég a jövedelme, hogy az alapvető szükségleteit (lakás, étkezés, ruházkodás) kielégítse, akkor már lejjebb sorolják. A középosztálynál alacsonyabb szinten élők aránya országosan 35 százalékról felszökött 48-ra.
Világszerte érvényes, hogy a fővárosokban élők jövedelme, életszínvonala meghaladja az adott ország átlagát. Ez Moszkvára nézve is igaz, ahol 2014-ben a középosztálybeliek aránya 63 százalékot tett ki. Ez 2018 végére 54 százalékig apadt, miközben a középosztálynál alacsonyabb kategóriákba soroltaké 27-ről felszökött 39 százalékra. Szentpétervárott a pénzt megtakarítani még képesek számaránya 58-ról 51, az OF többi milliós nagyvárosá-ban 61-ről 49 százalékra apadt. A régiókat tekintve az ehhez a réteghez sorolhatók hányada a 2014-es 56-ról visszaesett 45 százalékra.
Ha a statisztikai hivatal, a Roszsztat adatait nézzük, a lakosság reáljövedelme 2014 óta folyamatosan esik, és ma sem éri el az utolsó válságidőszak előtti évét, 2013-ét. A legnagyobbat, 21 százalékot a fővárosiak átlagjövedelme zuhant, miközben a reálkeresetek országos átlagban 11 százalékkal apadtak. A csökkenés bizonyos kiegyenlítő hatást gyakorolt. Míg 2010-ben a moszkvaiak névleges jövedelme két és félszerese volt a vidékiekének, addig 2017-re ez a különbség az 1,7-szeres szintre csökkent. Kiderül a Roszsztat elemzéséből, hogy a fővá-rosiak harmadának, a vidékiek 43 százalékának nincs megtakarítása. A moszkvaiak 7, a többi polgár 12 százaléka nyakig ül az adósságban.
A PÉNZÜGYESEKNEK OTT IS JÓ
Oroszországban a munkavállalók mindössze 12 százaléka visz haza havonta a borítékban hetvenötezer rubelnél (mintegy 330 ezer forintnál) többet – derült ki a RIA Novosztyi hírportál által elvégeztetett felmérésből, amelyet augusztus elején hoztak nyilvánosságra. Ez a jövedelemszint Oroszországban nem biztosít kiemelkedő életszínvonalat. Huszonhét ágazatot vizsgáltak a felmérésben, amely a 2018. május és a 2019. május közti időszakot ölelte fel. A hetvenötezer rubelesnél nagyobb fizetéseket jellemzően a bányászatban, az energiahordozókat (kőolaj, gáz) kitermelő vállalatoknál kapták az alkalmazottak. A második legjobban fizető ágazat a tengeri halászat, bár itt, mint a RIA Novosztyi megjegyzi, viszonylag kevesen, mintegy százezren dolgoznak. Talán a legjobban a bankszektorban keresnek, ahol minden harmadik alkalmazottnak „magas” fizetése van. Valamivel szerényebb összeget, de az átlagnál jóval többet kapnak az informatikában dolgozók, továbbá az önálló tudományos és műszaki munkatársak.
A középosztálybeliek lecsúszása az Orosz Föderációban különösen a 2015–17-es időszakban erősödött fel. Az utóbbi másfél évben a helyzet stabilizálódott, e réteg lemorzsolódásának a folyamata gyakorlatilag megállt – mondja a Sberbank CIB elemzői osztályát vezető Jaroszlav Liszovolik. A folyamat lefékeződésének, megállásának az okairól máig folyik a vita az orosz médiában. A meghatározó okok között említik az ország alkalmazkodását az egyre szigorúbbá váló nyugati, elsősorban amerikai szankciók meghatározta helyzethez.
Vlagyimir Putyin államfő megfogalmazása szerint az ország megtanul hozzáidomulni a szankciók jellemezte rendhez – amely 2017 óta döntően kihat Moszkva külpolitikai, külgazdasági lépéseire. A középosztály lemorzsolódásának a lefékeződéséhez hozzájárulhattak olyan tényezők, mint az olajárnak az előrejelzésekhez képest kedvezőbb alakulása, az orosz mezőgazdasági termelés felfutása. Nem kis szerepe lehetett benne a hadiköltségvetés felülvizsgálásának, a védelmi kiadások viszonylagos visszaszorításának, átstrukturálásának. Ezzel forrásokat szabadíthattak fel a 2015, a szankciók bevezetése óta erősödő kedvezőtlen hatások ellensúlyozására – amiből a középosztály is profitálhatott.
CSÖKKENT A VÁLLALKOZÁSI KEDV
A középosztály lemorzsolódásával párhuzamosan csökkent az Orosz Föderációban a vállalkozói kedv. Ehhez hozzájárult a nyugati szankciók jellemezte időszakban az állam szerepének az erősödése, ami előmozdította a magánszektor elbátortalanodását. Az oroszok elfordultak a mind kockázatosabb magánvállalkozásokról, és a viszonylag stabil állami munkahelyeket keresték. Vlagyimir Putyin elnökségének első évében, 2000-ben a munkabérek 17 százalékát még az egyéni vállalkozókhoz lehetett kötni. Ez az arány 2017-re lecsökkent 9-re. A moszkvai Levada Központ szerint ezzel párhuzamosan nőtt az államapparátusban foglalkoztatottak száma, a 2003-as 10-ről 2017-ig 15 százalékra.
A középosztály arányának a csökkenése nem csak Oroszországra jellemző. Az OECD nemrég publikált beszámolója szerint az elmúlt három évtizedben a szervezet tagállamaiban 64-ről 61 százalékra zsugorodott az e réteghez tartozók hányada. A nemzetközi szervezet a középosztályhoz sorolja azokat, akiknek a jövedelme az országos átlag 75–200 százalékáig terjedő sávban mozog. A folyamat kihat az országoknak, az államok szövetségeinek a gazdasági fejlődésére is, hiszen a középosztály hagyományosan a gazdasági és a politikai stabilitás legfőbb támasza. Arányának a csökkenése a társadalmakban aláássa a politikai szilárdságot, a befektetési hajlandóságot, leapasztja a gazdasági bővülést – figyelmeztet az OECD.
Borítófotó: Evezős szörfösök találkozója Szentpéterváron. Elvitte a víz a középosztály jövedelmét
