– Éppen két éve, december 13-án történt az első tüdőátültetés Magyarországon. Hány transzplantációt végeztek azóta Budapesten?
– Igen, 2015 decemberében végeztük itthon az első műtétet, tavaly 17 transzplantációnk volt. Ebben az esztendőben már húsz operáción vagyunk túl. Ez a szám egy laikusnak nem tűnhet valami soknak. De azt látni kell, hogy a világ nagy centrumaiban körülbelül 10-15 év, amíg eljutnak az évi tíz vagy annál több műtétig, míg mi csupán egy esztendő alatt elértünk idáig. Ennek a sikernek persze sok összetevője van, hiszen a bécsi központ, ha szükséges, mindenben segít minket. Emellett az összes munkatársam, az intenzív osztály, annak vezetője, Elek Jenő főorvos, az Országos Onkológiai Intézet dolgozói olyan sok pluszenergiát tesznek bele, ami működtetni tudja ezt a rendszert. A siker harmadik összetevője, hogy Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora egy egyedülálló együttműködési megállapodást kötött Kásler Miklóssal, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával. Két ilyen nagy intézmény sikeres kooperációjára kevés példa van ma Magyarországon.
– Ön már gyakorlott transzplantáló sebészként kezdte Magyarországon a programot, hiszen korábban Bécsben szerzett tapasztalatot. Ez mennyiben segítette ezt a dinamikus fejlődést?
– Nagyban hozzájárult. Az osztrák fővárosban évente több mint száz tüdőátültetés van. Nagy rutinra lehet szert tenni ezen a téren. De nem csak én szereztem ott tapasztalatokat. Lang György professzor barátom, a Mellkassebészeti Klinika megbízott igazgatója továbbra is Bécsben is dolgozik. Azonban szerintem nem ez az eredményesség legfőbb összetevője. Az egész rendszer az összes munkatársunk lelkesedése miatt működik. Magyarországon arányaiban sokkal kevesebben vagyunk erre a húsz műtétre, mint ahányan Bécsben dolgoznak évi százon. Nálunk amiatt működhet, mert mindenki tesz bele egy kicsit magából is.
– Jelenleg Magyarországon ketten tudnak sebészként tüdőtranszplantációt végezni. Lát utánpótlást a fiatalokban?
– Abszolút. Azt tudni kell, hogy Lang professzorral úgy hajtjuk végre a műtéteket, hogy három sebész, Török Klára, Bogyó Levente és Fazekas Levente minden beavatkozásnál jelen van. Ők már nem járnak messze attól, hogy hasonló műtéteket tudjanak végezni önállóan is. A csapat bővítése pedig szerintem pár éven belül aktuálissá válik, ugyanis a szervkivételeket már most a fiatal sebészek – hadd említsem meg őket név szerint: Gieszer Balázs, Farkas Attila, Ghimessy Áron, Radeczky Péter és Csende Kristóf – bonyolítják, akik pár év múlva bekerülhetnek a beültetéseket végző szakembergárdába is.
– Sokszor hallani, hogy itthon nem becsülik meg az orvosokat, ezért vállalnak külföldön munkát. Ezek a lehetőségek visszatarthatják a fiatalokat?
– Annak, hogy miért megy el egy fiatal orvos, nagyon sok összetevője van. A transzplantáció izgalmas dolog: gyakran kék villogóval, helikopterrel, jettel utazunk, hogy minél előbb a műtőbe érjünk. Ilyenkor mindenki fontosnak érezheti magát. De csak ezért senki sem maradna itthon. Az Országos Onkológiai Intézetben nagyon komoly mellkassebészeti képzést nyújtunk a rezidenseknek, ami előny lehet egy külföldi munkával szemben. Ezenkívül az összes fiatal PhD-képzésben vesz részt, kutathat és tudományos munkát végezhet, s nálunk a kongresszusokra is a fiatalok mennek. De szerintem ennél is fontosabb visszatartó erő, hogy operálhatnak az ifjú doktorok. Amikor Lang Györggyel elindítottuk a Mellkassebészeti Klinikát, egyik fő célunk az volt, hogy olyan munkahelyet teremtsünk, ahol a fiatalok is kapnak lehetőséget. Szerintem ez a legfontosabb a számukra: hagyni kell őket operálni, a tudományos karrier lehetőségét és nemzetközi kitekintést biztosítani nekik.
– És a bérkülönbségek?
– Egy ember életében nem a legfontosabb a fizetés. Természetesen fontos, de ezek a fiatalok itt keresnek annyit, amennyiből el tudják tartani a családjukat. Emellett pedig nagyon magas színvonalú képzést kapnak, s jól érzik magukat. Persze nagyon sokat dolgoznak: reggeltől estig. Egyébként én nem vagyok az ellen, ha valaki néhány évre kimegy külföldre dolgozni és tanulni. Szedjenek fel tudást, aztán hozzák haza és gyógyítsanak vele magyar embereket.
– Nemzetközi szinten milyen híre van a magyar mellkassebészetnek?
– Főként Európából jönnek csoportok. Az idén már volt öt kurzusunk, és még kettőt tartunk januárig. Ezek kétnapos továbbképzések, amelyeken a külföldi kollégák megnézhetik, hogyan operálunk. Mind a műtéti felszereltségünk, mind a magyar tudás lehetővé teszi, hogy érdemes legyen ide jönni tanulni.
– A magyar szaktudásnak ilyen jó a híre a világban?
– Igen, és ennek is több összetevője van. Az egyik, hogy szerintem a magyar tehetséges nép. A másik, hogy négy-öt éve az egészségügyi vezetés átalakította a mellkassebészet finanszírozását, és így a drága műtéteket is el tudjuk végezni állami dotációból. Olyanokat is, amelyek például Romániában, Horvátországban, Szlovákiában nem finanszírozottak. Ilyen többek között a kulcslyuksebészeti eljárás, amelyben egy kis méretű vágáson át távolítjuk el a rákos tüdőt. Ehhez minden magyar biztosított ingyenesen hozzájuthat, ami a tőlünk keletre lévő országokban nem így van.
– Van arra lehetőség, hogy külföldieket transzplantáljanak?
– Jelenleg a törvényi előírások ezt nem teszik lehetővé. De ha megengednék, én nagyon szívesen segítenék határon túli magyar betegeken. Erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyarokon.
– Az ön élete állandó ügyelet, készenlét. Hogy lehet ezzel együtt élni? Miként viseli a család?
– A transzplantáció nehézsége éppen az, hogy sohasem tudhatjuk, mikor tudjuk elvégezni. A feleségemnek sem könnyű, hiszen amikor vesz egy színházjegyet, nem tudhatjuk előre, hogy el tudunk-e menni, vagy éppen két felvonás között kell felállni és a műtőbe menni. De szerencsére nagyon megértő és támogató a családom. Ugyanakkor a transzplantológia olyan örömet ad, amelyet semmilyen más ága az orvoslásnak.
– Az új élet esélyét?
– Ezek a betegek egy kicsit a gyerekeink lesznek. Egész más viszony alakul ki azokkal a páciensekkel, akiket transzplantálunk, mint akiket operálunk. Hiszen a transzplantált betegek egy új életet kapnak. Nem tőlem, én csak eszköz vagyok benne, de azért ez egy egészen szoros, akár életünk végéig tartó kapcsolat.
NÉVJEGY
1998-ban diplomázott a Semmelweis Egyetemen
Általános sebészetből, mellkassebészetből és klinikai onkológiából szerzett szakvizsgát
Tanult Japánban és Bécsben is
Nős, három lánygyermek édesapja
Szabadidejében a családjával van
Borítófotó: Pictorial Collective
