A BBC 1990-ben mutatta be a The March című filmet. A fikcióban Afrikát szárazság és ebből eredő éhínség sújtja, ami több törzs vezetőjét is arra készteti, hogy népükkel útra keljenek Európa felé.
Amikor a törzsi tanács tagjai azt firtatják, hogy az európaiak beengedik-e őket, vagy sokan megfulladnak majd a tengeren, a vezetőjük azt mondja: az európaiak nem fogják engedni, hogy „csúnya” képek kerüljenek a tévékbe tengerbe fulladó emberekről vagy a határnál erőszakkal feltartóztatott tömegekről. A produkció ma is elérhető a videómegosztó oldalakon.
PROPAGANDAFEGYVER
Az akkori fikció mára valósággá vált. A bevándorláspárti lobbi váltja azt valóra menetrendszerűen minden fontos választás és politikai döntés előtt. Most éppen az amerikai időközi megmérettetés előtt láthatunk egy migránskaravánt, amely Hondurasból indult, és már Mexikóba ért.
A hatóságok szerint a Libre nevű baloldali párt egyik volt képviselője áll a kezdetben 160 asszony szervezkedése mögött, akik egy közösségi oldalon San Pedro Sula város (Cortés megye) buszpályaudvarára hívták azokat, akik az „erőszak és szegénység” elől az USA-ba akarnak „menekülni”. A felhívás mint egy szikra gyújtotta be Közép-Amerika jobb életre vágyó szegényeinek a fantáziáját. Hirtelen felcsillant előttük egy reménysugár. Egy újságírók által megszólaltatott hondurasi nő őszintén be is vallotta, hogy neki nincs pénze az embercsempészek megfizetésére, de egy ekkora csoportban biztonságban érzi magát, s reméli, hogy együtt sikerül megtenniük az 1600 kilométeres utat.
Az exodus pár nap alatt többezres tömeg menetelésévé duzzadt, amely átjutott a szomszédos Guatemalába, ahol már tízezer ember vonul az ígéret földje, az Egyesült Államok felé. A hatóságok hiába próbálták feltartóztatni őket, áttörtek a határon, majd ugyanígy jutottak be Mexikóba is. A mainstream sajtóban szokás szerint nőket és gyerekeket látunk, akik sírnak a könnygáztól, futnak a rendőrség elől, vagy életük kockáztatásával próbálnak átjutni egy-egy folyón, gázlón, határkerítésen.
Ismerős képek? A migránslobbi egyik propagandafegyverét látjuk működés közben. Nem először és feltehetően nem is utoljára ülnek fel a jobb életben reménykedő emberek egy provokációnak s indulnak útnak és próbálnak meg leküzdeni minden előttük tornyosuló akadályt. Mivel az illegális határátlépés a legtöbb országban bűncselekmény, ezért a jogsértés, a konfliktus és a dráma előre kódolt.
MERKEL HIBÁJA
Azok az erők, amelyek az újkori népvándorlásban lehetőséget látnak, céljuk elérésére az emberáldozattól sem riadnak vissza. Az alábbiakban az elmúlt bő három év néhány emlékezetes esetét vesszük sorra, amikor a provokációk által feltüzelt emberek „szállították” a várt képeket.
A modell látványos, ám valójában nem mindig működik. Mint oly sok mindenben 2010 óta, Magyarország itt is kivételnek számít, hiszen a polgári kormány állhatatossága és kiváló kommunikációja miatt nálunk nem jött be a terv.
A budapesti Keleti pályaudvar előtt táborozó migránsokat 2015. szeptember 5-én reggel egy Twitter-üzenet hozta lázba, amely a német közszolgálati ARD televízió bécsi stúdiójára hivatkozva azt tudatta velük, hogy Berlin különvonatokat küld értük. A hírt hamar cáfolták, ám addigra Germany már kézzelfogható közelségbe került. A tömeg gyalog indult el az autópályán Bécs irányába.
Angela Merkel német kancellár ekkor döntött egyoldalúan a schengeni szabályok felfüggesztéséről, így a „Minden szírt befogadunk!” és a „Senkit sem küldünk vissza!” mágnesként vonzotta a nyugat-balkáni útvonalon poroszkálókat.
Amikor a magyar kormány a schengeni külső határok védelmére a fizikai határzár utolsó, röszkei szakaszát is le akarta zárni, a feltorlódott tömeget az azóta elhíresült Ahmed H. azzal tüzelte fel, hogy ultimátumot adott a magyar hatóságoknak az átkelő kinyitására. Mint azóta kiderült, a felbujtónak volt érvényes útlevele, így ő akár legálisan is beutazhatott volna Magyarországra, mégis a provokációval felérő agitációt választotta.
A magyar fizikai és jogi határzár elleni erőszakos támadás így nem sikerült, s olyan hivatkozási alapot adott a Fidesz–KDNP migrációs politikájának, amely a 2016-os referendumon a kormánypártok szavazóbázisán messze túlmutató támogatást, majd 2018 áprilisában újabb kétharmados választási győzelmet hozott.
PROVOKÁCIÓK
Alig két nappal a bevándorlásellenes népszavazás után Belgrádból a No Borders szervezet aktivistái által „gondozott” migránsok egy nagyobb csoportja indult el a magyar határ felé. Céljuk feltehetően az volt, hogy a referendum után teszteljék a védelmünket.
Ugyanezt a forgatókönyvet vetették be ez év júniusában az új olasz kormány jogi határzára ellen is, amikor az Aquarius nevű Soros-hajó próbált kikötni a tilalom ellenére Olaszországban. Ez a szimbolikus támadás sem sikerült, Matteo Salvini pártja utcahosszal nyerne egy ottani választáson.
A migránslobbi képviselői persze nem adták fel, és a nyugat-balkáni útvonal lezárására is provokációval válaszoltak. Miután az akkor 81 éves veterán német CDU-s politikus, Norbert Blüm 2017. március idusán egy hétvégén át sátorozott a bevándorlókkal, pár nappal később az ő nevét viselő „kommandó” arab nyelvű röplapon arra biztatta a migránsokat, hogy a lezárt határt egy állítólag kiszáradt folyó medrén keresztül lépjék át, az csak öt kilométerre van a táboruktól.
A jobb életet keresők itt is felültek a bujtogatásnak. A megjelölt helyen azonban éppen áradt a folyó, s három embert ragadott a halálba. Az átkelési pontnál számos odarendelt fotós és forgatócsoport volt, akiknek/amelyeknek megható képeket kellett volna készíteniük, ám a provokáció ez esetben is nyilvánvalóvá vált.
A „CSÚNYA KÉPEK”
A korábbi forgatókönyvek alapján az amerikai időközi választásra időzítve tehát itt a legújabb uszítás: a közép-amerikai szegények menete északra, amely ha bejut az USA-ba, jobb életre vágyó emberek további millióit indítja útnak.
A migránslobbi azt reméli, hogy Trump sem akar majd „csúnya képeket” a határon, és inkább beengedi az immáron tíz-ezres tömeget. Az elnök előtt azonban ott a sikeres magyar és olasz példa, amelyet érdemes tanulmányoznia.
