NÉMET BÜDZSÉ
A német gazdaságpolitika hosszú évek, évtizedek óta egy kaptafára működik. A jóléti kiadások megkurtításából, a munkaerőpiac átszervezéséből származó előnyöket az export támogatására használják fel. Egy német pénzügyminiszter számára a költségvetési többlet abszolút prioritást élvez, hiszen ez teszi lehetővé, hogy a gazdaságban megtermelődött forrásokat ne a büdzsé hiányának a finanszírozására kelljen elszívni, hanem beruházásokra tudják fordítani a vállalatok. Az eddig olajozottan működő gazdaságpolitika azonban a világgazdaság lassulása és a kínai–amerikai vámháború miatt akadozni kezdett.
GERMANY FIRST!
Az eurózóna déli része – Franciaország, Olaszország, Spanyolország és legfőképp Görögország – számára a német minta nem működik. Ezekben az államokban hagyományosan nagy az államháztartási hiány, és ennek strukturális okain az euró bevezetése csak rontott, nem javított. Így régóta követelik, hogy a német költségvetési többletből az állam fordítson többet beruházásokra, így a többi uniós tag gazdasági bővülésére is jótékonyan hatna Németország belföldi keresletének a fellendülése.
Berlin ez idáig kategorikusan elzárkózott ettől a „Germany first!” elve alapján. A német gazdaság az eurózónáénak körülbelül a harmadát adja. Így a berlini gazdaságpolitika alapvetően határozza meg a közös pénz árfolyamán keresztül az egész valutaövezet gazdasági helyzetét. Az elmúlt időszakban a német GDP lanyhulása a korábbinál sokkal közelebb hozta egymáshoz a tagországok növekedési ütemeit.
Így Németország számára is lehetőségként vetődik fel, hogy az elmúlt öt évben rendre többlettel záró büdzséből gazdaságélénkítő intézkedéseket hajtson végre.
Az eurózónának meglehetősen gyászos a bizonyítványa a gazdasági visszaesések kezelésében. Többnyire későn és rosszul reagál, az államháztartási hiányok megugranak, a bankrendszer meginog – mint ahogy ezt a 2008-as pénzügyi válság idején is láttuk. Ennek hátterében részben az észak–déli megosztottság áll, a legjobb példa erre a görög válság. A németek hagyományosan erősen szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy az állami beavatkozás mekkora segítséget jelent a gazdasági lejtmenetek idején. Most azonban más a helyzet. Az ország GDP-je az idei első negyedévben csupán 0,7 százalékkal bővült, jócskán elmaradva például a spanyolok 2,4 vagy a brexit terhét nyögő britek 1,8 százalékától. Nagyon úgy néz ki, hogy a világkereskedelmi bizonytalanságot a németek érzik meg leginkább, hiszen gazdasági kibocsátásuk csaknem felét exportálják. (Az Egyesült Államok például csak a 12 százalékát viszi ki, a többit belföldön használják fel.)
VÁLTOZÓ HOZZÁÁLLÁS
A német közéletben el is kezdődött az állami keresletélénkítésről szóló vita, napirenden van például a digitális gazdaság, valamint az elektromos autók állami támogatásának a kérdése. Angela Merkel kancellár az elmúlt évek során azért óvatosan megpróbálta lazítani a hagyományos német szigorúságot. A közszféra beruházásai így jövőre várhatóan 40 milliárd euróra emelkednek a 2014-es 25 milliárdról. Persze ha kisebb a GDP, akkor ennek arányában mérve a támogatás nagyobbnak tűnik. A Berenberg Bank becslései szerint az állami kiadások az idén 0,7 százalékponttal járulnak hozzá a gazdasági gyarapodáshoz.
Berlin szemléletváltozását tükrözi Jens Weidmann-nak, a Bundesbank monetáris szigoráról ismert elnökének a hozzáállása is. A héjaként elkönyvelt Weidmann 2016-ban még hevesen ellenezte Mario Draghi eurómentő politikáját. Az idén azonban már támogatta az Európai Központi Bank (EKB) monetáris stimulusait. Ebben persze szerepe lehetett annak is, hogy a neve felbukkant a jegybankelnöki poszt várományosaié között. A német gazdaság gyengélkedése egyébként az EKB dolgát is megkönnyíti, amikor az egész euróövezet növekedését serkentő intézkedéseket kell bevezetni – megkapják ehhez Berlin támogatását.
A német zöldek, akik a közvélemény-kutatások szerint nemrég átvették a vezetést Merkel kereszténydemokratáitól, például erősen kritizálják az államadósságra vonatkozó szigorú törvényi szabályozást. Az állam aktívabb szerepvállalását sürgeti a magánszektor is. Dieter Kempf, a Német Iparszövetség elnöke nemrégiben úgy vélte, hogy a kormányzati gazdaságpolitika hátráltatja a vállalkozásokat. Állami beavatkozást szorgalmazott például a széles sávú internet penetrációjának a javításában.
A RÉGI PROBLÉMA
A jelenlegi helyzetben ismét visszaköszön – bár más metszetben – az eurózóna klasszikus problémája, az összehangolatlan, összehangolhatatlan fiskális politika. Korábban Berlin a saját receptjét, a szigorú költségvetési politikát próbálta meg ráerőltetni a déli tagországokra. Most, amikor egyre erősebbek a gazdaságélénkítésben az állami szerepvállalás növekedését óhajtó hangok, újra adódik ez a gond. Hiába sürgeti például az OECD is, hogy a valutaunió kormányai működjenek együtt a fiskális gazdaságélénkítésben, ha ennek az EU-n, az euróövezeten belül nincs se intézményes formája, se hagyománya. Ebben a helyzetben viszont megint könnyen mondhatják azt a németek, hogy miért nekik kellene „egyedül megmenteni” a gazdasági növekedést a zónában.
Borítófotó: Hűsítő elefántfürdő. Hideg zuhanyként érték a németeket a romló gazdasági adatok
