Obama volt amerikai elnök egyik külpolitikai sikereként Teherán feladta katonai atomprogramját. Cserébe Teherán újra exportálhat gázt és olajat, gépei ismét leszállhatnak nyugati repülőtereken, és százmilliárd dollárnyi befagyasztott iráni vagyon is elérhetővé vált. A legfontosabb talán, hogy az ország cégei újra kereskedhetnek nyugati partnereikkel, ami a perzsa államnak technológiához való hozzáférést, a nyugatnak pedig régi-új fizetőképes piacot jelent.
ÚJRANYITOTT PIAC
Az egyik első lépésként iráni légitársaságok több tételben száz Boeing és 117 Airbus gépet rendeltek, összesen 32 milliárd dollár értékben. Az európai autógyárak is nagy reményeket fűznek a nyolcvanmilliós országhoz, ahol évente hárommillió új autót vásárolnak. A Volkswagen 17 év után tért vissza Iránba, de a többi nagy német és francia márka is jelen van már.
A perzsa állam vásárlási kedve lehet az egyik magyarázata annak, hogy Trump jelenlegi amerikai elnök korábbi hangzatos ígéretei ellenére sem mondta fel az iráni atomegyezményt, mivel Washington szerint Teherán tartja magát a megállapodáshoz. A nyáron az amerikai kongresszus mindkét háza által nagy többséggel elfogadott határozat, az Észak-Korea, Oroszország és Irán elleni szankciók kiterjesztése a perzsa állam esetében „csupán” a ballisztikus rakéták fejlesztésében részt vevők utazását korlátozza, ám így is alkalmas arra, hogy az USA cégeit és bankjait elrettentse az iráni befektetésektől, miközben a német, francia, orosz és kínai társaságok nem késlekednek.
ERŐSÖDŐ BEFOLYÁS
Trumpnak nem csak a százezer amerikai munkahelyet biztosító Boeing-megrendelés miatt kell óvatosnak lennie. A megállapodásban szintén részes ENSZ BT-tagok mellett Németország is érdekelt a bimbódzó iráni üzleti kapcsolat fenntartásában. Nem csoda, ha Berlin és Peking is mérséklően hat Washingtonra.
Teherán ellen a Trump-adminisztráció leginkább Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnökre számíthat, aki aggódik az újra csobogó olajbevételek miatt a térségben ismét erősödő iráni befolyás láttán. A síita Irán pénzzel és katonákkal is támogatja a szintén síita bagdadi kormány kurdok elleni akcióját, ami veszélyezteti az onnan Izraelbe érkező olajszállításokat.
A perzsa állam az olaj mentén erősíti együttműködését Oroszországgal és Azerbajdzsánnal is, amelyekkel közösen akarják kitermelni és értékesíteni a Kaszpi-tenger szénhidrogénkincsét. Az Irakban és Szíriában az ISIS-től és a kurdoktól visszafoglalt olajmezők és vezetékek segítségével Teherán, Bagdad, valamint Moszkva ráadásul a nemzetközi olajárra is hatással van.
A síita Irán regionális riválisa, a szunnita Szaúd-Arábia a három éve alacsony olajár miatt gazdasági gondokkal küzd, ezért visszafogta kitermelését. A szaúdiak tőzsdére szeretnék vinni az állami Aramco olajvállalat részvényeit, ami drágább fekete arany mellett többet hozna a konyhára. Rijád ezért Moszkvát és Teheránt is az olajtermelés tartós csökkentésére szeretné rávenni, így közelednie kell a Szíriában, Jemenben és Libanonban is a szaúdiakkal szembenálló feleket támogató érdekszövetséghez. Irán ismét regio-nális tényezővé vált.
(A szaúdi belpolitikáról lásd következő cikkünket.)
Borítófotó: Gázcsövek és kirakati babák torzói Teheránban. Feléledt a fizetőképes kereslet
