Sarkozy, Hollande, Juppé, Fillon, Mélenchon. A mezőnyt látva a francia politika sokáig a hatvanas korosztály sportja volt, miközben 2016 nyarán Amerikában a hetvenéves Donald Trump és Bernie Sanders számított befutónak. Ezek láttán nem csoda, ha sok francia inkább a 39 éves Emmanuel Macront választotta, aki fiatalos dinamizmusával és gazdasági miniszterként bemutatott reformpártiságával megjelenésében is kontrasztot mutatott a mezőnnyel szemben.
De kikből is áll a győztes csapat? A balról, középről s jobbról verbuvált szakértők és politikusok leginkább a szexbotránya miatt kiesett volt IMF-vezérigazgató Dominique Strauss-Kahn, a 2012-es elnökválasztás 5. helyezettje és a MoDem párt elnöke, François Bayrou stábjaiból, a Hollande alatt a szétesés szélére jutó szocialista pártból, valamint az üzleti életből érkeztek.
Az elnök pennája
A Welt összeállítása szerint Strauss-Kahn emberei közül máig befolyásos a régi politikuscsaládból származó, 65 éves Jean Pisani-Ferry. A közgazdász decemberig még a szocialisták egyik agytrösztjét vezette, és 2014 novemberében egy német kollégájával közösen jegyezte a Reformok, befektetések és növekedés: Menetrend Franciaország, Németország és Európa számára című dolgozatot. A dokumentumot Sigmar Gabriel német és Emmanuel Macron akkori francia gazdasági minisztereknek adták át. Ebből a tervből sok részt emeltek át az En Marche! (EM) választási programjába.
Ismaël Emélien a maga 30 évével korábban szintén Strauss-Kahn mellett állt, ám Macron leszerződtette a gazdasági minisztérium stratégiai tanácsadójának. Főnöke előtt távozott, hogy az új mozgalom számára előkészítse a terepet. Ő volt felelős az EM közösségi jelenlétéért, illetve a közvélemény-kutatások üzenetekké formálásáért.
Sylvian Fort az elnök „pennája”, azaz kommunikációs igazgatója és fő beszédírója. A bölcsész tett egy kitérőt a versenyszférába, így megfordult a BNP bank stratégiai osztályán is. Előnye, hogy folyékonyan beszél németül, így operarajongóként jól ismeri a német kultúrát és történelmet.
Szükség van rájuk
Richard Ferrand, akit a háta mögött csak „lottónyertesnek” neveznek, már 1980 óta parlamenti képviselő. A szocialista pártot elsőként hagyta el az EM kedvéért, ami nagyon bejött neki, mára ugyanis pártfőtitkár lett belőle. Macron „szociális lelkiismeretének” is nevezik.
Az elnökhöz hasonlóan a szocialisták jobbszárnyából igazolt át Lyon 69 éves polgármestere, Gérard Collomb, az átmeneti belügyminiszter. Vezetése alatt a város hasonló fejlődésen ment keresztül, mint Bordeaux Alain Juppé alatt. Collomb egyik fő érdeme, hogy ő közvetített Macron és a centrista Bayrou között.
François Bayrou, aki most nem indult az elnökválasztáson, az átmeneti kormány igazságügy-minisztere, pártjával a győztes csapat tagja. Ám az EM júniusi nemzetgyűlési választási listáira csak heves tiltakozása után került száznál több követője.
Macronnak szüksége is lesz az ilyen profikra és szakértőkre, hiszen pártja jelöltjeinek többsége mameluk, akiknek a parlamenti munkánál a befolyásos Élysée mutat(na) irányt.
