MONETÁRIS POLITIKA
Az elmúlt huszonöt évben a jegybankok meghatározó része áttért az inflációs célkövetési rendszerre. Ez azt jelenti, hogy egy megadott időtávon – néhány éves horizonton – az intézmény megjelöl egy értéket, s ezt igyekszik elérni monetáris politikai eszközei, például az irányadó kamat segítségével. Jó húsz esztendővel ezelőtt, amikor meghatározták az inflációs célokat, a fejlett országok központi bankjai két százalék mellett döntöttek. Az akkori elméletek szerint ez az a szint, amely úgymond természetes egy gazdaságban, nem gerjeszt inflációs várakozásokat, de nem is fojtja meg a növekedést.
A világgazdaság azonban nagyot változott azóta. A pénzügyi és az adósságválság unortodox eszközök alkalmazására kényszerítette a jegybankokat, a gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programok révén öntötték a pénzt a piacokra. Az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét betöltő Federal Reserve (Fed), valamint az Európai Központi Bank (EKB) is történelmi mélypontra süllyesztette irányadó kamatát. A Fed az utóbbi időben óvatosan bár, de szigorítani kezdett. A piacokra kiöntött pénz ugyanakkor kering a gazdaságban. Néhány közgazdász szerint pont emiatt tör majd ki a következő válság, hiszen ez az irdatlan összeg előtt-utóbb inflációt gerjeszt.
Janet Yellen, a Fed korábbi elnöke tavaly javasolta, hogy vizsgálják felül a kétszázalékos amerikai inflációs célt. Tanulmányok és elemzések tucatjai készültek azóta, az ezek által indítványozott új célok nulla és hat százalék között mozognak. Abban nagyjából egyetértés van, hogy a defláció, vagyis az árak folyamatos csökkenése nem tesz jót a gazdasági növekedésnek. Egy enyhén negatív reálkamatnak ugyanakkor megvannak a maga előnyei: például megszünteti a készpénztartás költségeit.
NAGYOBB TÉR
A közgazdászok többsége a magasabb célszint mellett érvel. Ez nagyobb manőverezési teret adna a jegybankoknak a gazdaság lejtmenete idején. A magasabb fogyasztói árindex magasabb kamatszintet feltételez, így nagyobb kamatcsökkentésekkel lehet élénkíteni a gazdaságot. „Bármilyen inflációs rátát gondoltunk optimálisnak 2006-ban, az ma már túl alacsony” – nyilatkozta a Wall Street Journalnek Olivier Blanchard, az IMF volt vezető közgazdásza, aki jelenleg a washingtoni Peterson Institute for International Economics kutatója. Ő például négyszázalékos célt javasol a Fednek.
A pénzügyi válság után kialakult helyzet megmutatta, hogy az irányadó kamatot nehéz hosszabb távon nulla alatt tartani. Ha például az infláció kétszázalékos, akkor a központi bank a reálkamatot (az irányadó kamat és az infláció különbségét) mínusz két százalékra tudja lenyomni, amennyiben nullára csökkenti az irányadó kamatot. Ha azonban a pénzromlás üteme nagyobb, mondjuk négyszázalékos, akkor a nullára redukált irányadó kamattal máris négyszázalékos negatív reálkamat alakul ki, ami sokkal hatásosabban élénkíti a gazdaságot.
A magasabb inflációs szintnek más előnyei is vannak. Ha lejtmenetben van a gazdasági bővülés, akkor például nincs szükség bércsökkentésekre a versenyképesség javítása érdekében, hiszen a nagyobb ütemű árszínvonal-növekedés automatikusan lejjebb viszi a keresetek reálértékét. Egy magasabb fogyasztói árindex segít abban is, hogy a hitelfelvevők kamatterhei alacsonyan maradjanak. (Ezért van az, hogy a bankok és a hitelintézetek esküdt ellenségei a nagyobb inflációnak.) Egy amerikai elemzés szerint ha hatszázalékos lenne az Egyesült Államokban a devalváció négy éven keresztül, az húsz százalékponttal csökkentené a GDP-arányos adósságot. (A második világháború után alakult ki hasonló helyzet.) Vannak persze ellenvélemények is. A magasabb fogyasztói árindex elérését nem könnyű kivitelezni. A Fed épp elég keservesen megküzdött azért is, hogy elérje a két százalékot. (Augusztusban 2,7 volt az amerikai infláció értéke.)
HITELESSÉGI KÉRDÉS
Az inflációs cél megváltoztatása hitelességi kérdés is. Ezért mondta Vítor Constâncio, az EKB alelnöke még májusban, hogy bár elméleti kifogásai nincsenek az európai jegybank inflációs céljának a megváltoztatása ellen, viszont egy új cél bevezetése aláásná az intézmény nagy nehezen kivívott hitelességét. Az EKB egyébként szintén negatív reálkamatot tart nulla közeli kamatszintjével és 2,1 százalékos eurózóna-inflációval. Ben Bernanke, aki a pénzügyi válság idején volt a Fed elnöke, egyébként úgy véli, hogy a negatív kamatok hatékonyabbak, mint a nagyobb inflációs cél. Könnyebben eladhatók a politika felé, mert átmenetiek, és csak a gazdasági bővülés jelentősebb esése idején alkalmazandók.
A magasabb pénzromlási szint kitűzésének a politikai elfogadás kétségességén túl egyéb hátrányai is vannak. Torzítja az adórendszert, továbbá elfed néhány, a gazdaságból érkező jelzést, például azt, ha egy termék azért drágul, mert hiány van belőle. Egy nagyobb tolerált devalvációra a bankok is reagálnának. Inflációs prémiumot vezetnének be a hosszú távú hitelekre, mert a magasabb fogyasztói árak volatilisebbé teszik az ármozgásokat. A hitelfelvétel így megdrágulna, ami visszafogná a vállalatok beruházásait. Magasabb inflációs szintnél a lakosság viselkedése is megváltozna. Két százalék körül a drágulások szinte elhanyagolhatók, így nem vagy alig érintik a háztartások fogyasztási kiadásokra vonatkozó döntéseit. Nagyobb árszínvonal-növekedésnél ez a mechanizmus sokkal kihegyezettebb lenne.
A LOPAKODÓ MEGOLDÁS
Jó lépés lehetne erre, ha a jegybankok hagynák, hogy két százalék fölé kússzon az infláció, s nem avatkoznának be durva eszközökkel, hogy leszorítsák azt. Ez nagyobb manőverezési képességet adna nekik, ugyanakkor segítene abban is, hogy a fejlett gazdaságokban felhalmozódott adósságot szép óvatosan elinflálják. Körülbelül ez az, ami napjainkban az Egyesült Államokban történik. Az augusztusi pénzromlás, mint fentebb jeleztük, 2,7 százalékos volt, vagyis cél feletti. A Fed azonban csak nagyon óvatosan emeli irányadó kamatát. Az eurózónában kétszázalékos az infláció, az EKB viszont folyamatosan azt kommunikálja, hogy még körülbelül egy évig nem szükséges szigorítania a monetáris kondíciókon.
A JÖVŐ ÉV KÖZEPÉN ELÉRHETŐ A CÉL
A Magyar Nemzeti Bank számára megszabott inflációs cél jelenleg három százalék. Az MNB előrejelzése alapján az idén éves átlagban 2,8 százalékkal emelkednek a fogyasztói árak, ami jövőre 3,1-re gyorsul, majd 2020-ra háromra szelídül. A jegybank szerint a magyarországi infláció 2019 közepén éri el fenntartható módon és szerkezetben a háromszázalékos célt. Középtávon a kitűzött ütem fenntartható elérését a fogyasztás folytatódó bővülésével párhuzamosan az inflációs alapfolyamatok fokozatos emelkedése biztosítja. A jövő évi adóintézkedések összességében az árszínvonal növekedését okozzák, ugyanakkor ezt a hatást a maginfláción kívüli termékkör mérsékeltebb árdinamikája ellensúlyozza.
Borítófotó: A Pink Floyd egyik lemezborítójáról ismert repülő malac egy londoni múzeumnál. Túl nagyra fújták a mérlegüket a jegybankok, kéne egy kis infláció
