Hová álljanak a skótok?

Mátrix
Miközben mindenki a brexitet megerősítő brit parlamenti választásra figyel, Skóciában óriási a politikai kavarás.

Semmi sem mintázza jobban a skót függetlenség iránti rajongást, mint az olajár görbéje. A 2010-es években, egészen az ukrán konfliktusig, az egekben volt a fekete arany ára, így nem csoda, ha sok skót gondolta úgy, hogy az országhoz tartozó tengerfenékben rejtőző szénhidrogének bevételeiből az Északi-tenger innenső oldalán is lehetne egy norvég típusú jóléti államot építeni.

A jó és a még jobb

Pedig a skótok brit viszonylatban sem élnek rosszul, hiszen London nagy-vonalúan támogatja (többek szerint tenyérből eteti) az északi országrész lakóit. Ennek egyik magyar vonatkozása az angolhoz képest alacsonyabb egyetemi tandíj, amelynek előnyét a kilépésig az uniós – köztük magyar – diákok is élvezhetik.

A skót függetlenség egyik dimenziója tehát a jóléti állam kérdése, pontosabban a britek által biztosított mostani jó, valamint a szénhidrogénektől remélt még jobb közötti választás.

A 2014. szeptemberi népszavazáson 55:45 arányban az Egyesült Királyságban maradás támogatói kerekedtek felül. A számok szerint az Angliával határos térség lakói és a nyugdíjasok közül -szavaztak a legtöbben a maradásra, míg a középgeneráció inkább az elszakadást választotta volna. A nyugdíjasok -többsége a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” népi bölcsességét követve voksolt, és az élet mintha őket igazolná.

Az ukrán válság óta ugyanis a 100–140-es sávból 40–55 dollár közé zuhant az olaj világpiaci ára, így a fekete arany és a gáz, valamint az ezek kitermelésére szolgáló berendezések iránti kereslet is megcsappant. Az áreséssel a büszke és függetlenségpárti skótok álmainak a gazdasági alapja erodálódott el, így nem csoda, ha a brexitszavazáson a skótok 62 százaléka maradt volna a nagyobb kiszámíthatóságot ígérő EU-ban. Az országos átlagtól eltérő szavazási arányt sokan egy új függetlenségi referendum alapjának tekintették, ám London lehűtötte az ez irányú reményeket.

A brexit az brexit

A politikai inga már a 2015-ös parlamenti választáson visszalendült a skót nacionalisták térfelére, akik az addig domináns Munkáspárt rovására tudtak 56 mandátumot szerezni. Az eredmény jelentőségét az mutatja, hogy a konzervatívoknak és a libdemeknek csak 1-1 skót mandátum jutott.

Az előre hozott választás tehát új esély is lehetne a Skót Nemzeti Párt (SNP) és ambiciózus elnöke, Nicola Sturgeon számára a 2015-ös történelmi eredmény és a függetlenségpárti hangulat bebetonozására.

„A brexit az brexit!” – Theresa May miniszterelnök egyértelmű kijelentése után az SNP számára most a jó szereplés a cél, amelynek az euroszkeptikussá vált konzervatívok megerősödése áll leginkább útjában. A friss kutatások az SNP és a toryk között már csak 10 százalék különbséget látnak, így Sturgeon pártelnök a várható mandátumvesztést azzal tompítja, hogy az SNP marad a legerősebb skóciai párt. Így ő továbbra is indokoltnak tartja egy újabb elszakadási referendum megtartását. Június 8-án ez is eldől.

 

 

Borítókép: Nicola Sturgeon a Skót Nemzeti Párt vezetője egy általános iskolai tornateremben. Csak nehogy mellélépjen… (Russell Cheyne/ Reuters)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink