CSALÓ KÖZVETÍTŐK
A belgrádi sajtó az utóbbi években gyakran foglalkozik azzal, hogy átverik a Szlovákiában vendégmunkásként dolgozó szerbeket. Nem egy eset bizonyította az elmúlt időszakban, hogy a munkapiacra kullancsként ráragadó közvetítők miatt ez az egyik legkockázatosabb ország a számukra. Ahhoz azonban még nem szokott hozzá a szerb közvélemény, hogy Csehországban is hasonló sorsra juthatnak a jobb megélhetésre törekvők.
A legismertebb visszaélésnek a mai napig az számít, amikor a Largo SK ügynökség szlovákiai és magyarországi kirendeltségei által kiállított hamis biztosítási okmányokkal helyeztek el 680 szerb munkást csaknem két évvel ezelőtt a Samsung galántai üzemében. Talán fény sem derült volna minderre, ha nem áldatlan körülmények között szállásolták volna el a dolgozókat, akik az embertelen feltételek miatt hamar panaszkodni kezdtek.
ÁTVERÉSI TECHNIKÁK
Az ügyből nagy botrány lett, amelyet egy miniszteri találkozó követett, és megállapodást kötöttek a szerb–szlovák „hibaelhárítás” jegyében. Ján Richter szlovák munkaügyi miniszter és Aleksandar Vulin akkori szerb foglalkoztatásügyi, immár védelmi miniszter megerősítette, hogy számos szerbiai dolgozó olyan munkaközvetítő vagy munkaerő-kölcsönző ügynökség által jutott ki északi szomszédunkba, amely a munkavállaláshoz szükséges dokumentumokat hamisított, és embertelen körülmények között tartotta, kizsákmányolta őket. Miután kiderültek a csalások, a pozsonyi parlament jogszabályt fogadott el, melynek alapján a külföldi foglalkoztatottak gyorsított eljárásban szerezhetik be a munkavégzési engedélyt, és az idénymunka esetében is megkönnyítette a hivatali procedúrát. Pozsony arra is felszólította a vállalatokat, hogy úgy jelentsék be a szerb dolgozókat, mint a hazai munkásokat, megoldva ezzel a felmerült problémákat. Sokan fellélegeztek, s egy ideig nem is lehetett újabb visszaélésekről hallani, egészen a múlt év végéig. Kiderült, hogy a könnyített eljárás javított ugyan a helyzeten, a csalók azonban így is megtalálják a módját az alkalmazottak átejtésének.
A belgrádi Novosti napilap értesült a legutóbbi átverésről: ezúttal a Rasken Consulting nevű munkaközvetítő cég élt vissza a lehetőséggel, s az ígéretekkel ellentétben december 2-án „elmulasztotta” kifizetni a dolgozók elmaradt bérét, egy nappal korábban pedig valamennyiüket kidobták a szálláshelyükről. A szóban forgó ügynökség közel ötszáz szerbiai munkást foglalkoztatott, akiket azzal kecsegtetett, hogy megkapják az elmaradt fizetéseket, továbbá, hogy bőkezűbbnek tűnjön az ígéret, a hazautat is megszervezik nekik.
HATÁROKON ÁTÍVELŐ CSALÁS
Természetesen mindebből semmi sem valósult meg. A hoppon maradt dolgozók egy része saját költségén érkezett vissza Szerbiába, míg a többieknek nem maradt más hátra, mint hogy a szlovák ügynökségek és a közvetlen munkaadók jóindulatára bízzák a sorsukat. Az értesülések szerint legalább ötvenen maradtak szállás és pénz nélkül, s barátok, rokonok, ismerősök segítségével oldották meg a további nehézségeket. A Rasken Consulting egyébként azt állította, hogy nem ő alkalmazta a szerb munkásokat. A sajtó kiderítette, hogy valóban a Labour Support nevű közvetítőcég romániai kirendeltségén keresztül érkeztek Szlovákiába, s hivatalosan a román vállalatnak dolgoztak, majd pedig ez a társaság egyszerűen kiközvetítette a munkavállalókat a felvidéki Nagyszombatba.
A sajtóban közölt egyes becslések szerint a szlovák ügynökségek ma legalább háromszázezer euróval tartoznak a szerb foglalkoztatottaknak. Jelenleg hivatalosan több mint tizenötezer szerbiai dolgozik északi szomszédunkban vendégmunkásként, de valószínűleg többen vannak.
Csehország iránt eddig kisebb volt az érdeklődés, illetve oda nehezebb a bejutás, de tavaly a prágai hatóságok engedélyezték évi kétezer fő foglalkoztatását (az autóipar egymaga képes ennyi szerbnek munkát adni). Ám már a cseh viszonylatban is megjelentek a csalók, mint ahogy a minapi eset bizonyítja.
BOTTAL ÜTIK A NYOMÁT
„Azt hittük, a Continentalba megyünk dolgozni Csehországba, aztán amikor odaértünk, kiderült, hogy a munkából nem lesz semmi – meséli Duška Kovačvić, az egyik átvert munkavállaló. – Az interneten jelentkeztünk az álláshirdetésre, hetvenen voltunk összesen. Még azt is leellenőriztük, nem átverésről van-e szó, valóban jegyzik-e a macedón munkaközvetítőt. Mindent legálisnak találtunk.”
A hazai átlagfizetés dupláját, nettó 850 eurót ígértek nekik, valamint két évre szóló munkavállalási engedélyt. Belg-rádból indult a busz, ott mutatkozott be a munkaszervező, akinek az út elején mindannyian ötven eurót adtak, összesen 3500-at. Akkor írták alá a munkavállalási szerződést is.
A megbízott, azaz a csaló Újvidékig utazott a munkásokkal, ott elkért még összesen száz eurót, hogy „ne legyen gond a határon”. Ott aztán leszállt a járműről; azt mondta, két munkást vár még, mindjárt visszatér velük. Az emeletes buszban ülők csak a magyar határon vették észre – amikor várták, hogy intézkedjen –, hogy nyoma veszett. Csehországba érve hiába keresték telefonon, nem válaszolt.
„Valóságos pánik tört ki. Se szállásunk, se munkánk nem volt, álltunk egy parkolóban, fogalmunk sem volt, mi lesz velünk. Végül úgy döntöttünk, hogy visszautazunk Szerbiába. A buszsofőrök együttműködtek, de miután Belgrádba értünk, felszívódtak, már őket sem lehetett elérni telefonon” – mesélte el keserves oda-vissza útját a fiatal nő.
A pórul járt emberek feljelentették a macedón munkaközvetítőt, de egyelőre se híre, se hamva a cégnek.
Borítófotó: ipari alpinisták a belgrádi jugoszláv színház épületén. A magasabb bér reményében sokszor drámai helyzetbe kerülnek külföldön a szerb munkások
