Hathetente lemond egy brit miniszter

Mátrix
Kormányzásának majdnem a legnehezebb időszaka elé néz Theresa May brit kormányfő, miután a brexitért felelős miniszter, Dave Davis is távozott a kabinetjéből.

BREXIT

Egy hétvégi londoni kormányülés után bejelentette lemondását Dave Davis, a brit kormány brexitügyi minisztere. Vele együtt távozott két magas rangú minisztériumi hivatalnok is. Hétfőn Boris Johnson külügyminiszter közölte, hogy távozik a kabinetből. A hivatalos uniós kilépési dátumig kevesebb mint 9 hónap van hátra. (Bár a két fél megegyezett abban, hogy egy 2020-ig tartó átmeneti időszakot is életbe léptetnek.) Davis és Johnson lemondása veszélyes precedenst teremt, ugyanis a soft brexitet, vagyis azt az elképzelést, hogy a kilépés után Nagy-Britannia szoros viszonyt tart fent az EU-val, Davisen kívül más kabinettagok is ellenzik.

 

KONZERVATÍV ELLENÉRZÉSEK

Theresa May kormányzásának most jött el a második legnehezebb időszaka a balul elsült előre hozott választások után. Davis tavaly november óta a hatodik, Johnson a hetedik miniszter, aki lemondott – így minden hat hétre jut egy távozás. May számára a legnagyobb kérdés most az, hogy Davis és Johnson lemondása vajon egy dominóhatás kezdete vagy egyedi eset-e. A kormány más fontos tagjai egyelőre úgy tűnik, maradnak.  Michael Gove környezetvédelmi miniszter egy vasárnapi tévéműsorban támogatásáról biztosította May elképzeléseit a brexitről. Liam Fox, a külkereskedelemért, Chris Grayling, a közlekedésért felelős miniszter, valamint Andrea Leadsom, a kormányzó konzervatívok parlamenti vezetője a vasárnapi brit lapokban megjelent cikkeikben szintén támogatták Mayt.

Brüsszelt nem nagyon érdekli, hogy brit oldalról ki a felelős a kilépési tárgyalásokért, legalábbis addig, míg May marad a miniszterelnök – közölte júniusban Michel Barnier, az EU főtárgyalója. Barnier nyilvánvalóvá tette azt is, hogy személy szerint Olly Robbinst, May uniós ügyekben illetékes tanácsadóját tekinti a valódi tárgyalópartnernek. Davis és Johnson távozásában az a jelzésértékű, hogy az unióból való kiválás legerősebb hangú támogatói voltak a referendum előtt. A két miniszter ugyanakkor nem értett egyet May legutóbbi, a hétvégén a kormánytagoknak bemutatott javaslatával, amely szerint a kilépés után a britek továbbra is követnék az EU élelmiszer- és feldolgozóipari szabályozását. Brit lapok azt is tudni vélik, hogy a javaslat olyan ellenérzéseket szül majd a konzervatívok köreiben, amelyek May távozásához vezetnek. Így Davis – és talán Johnson is – arra spekulál, hogy ő lehet az új miniszterelnök. Erre még nagyobb esélyük lesz, ha további brexitpárti miniszterek is elhagyják a jelenlegi kormányfőt. 

 

BRÜSSZEL HARAPÓFOGÓBAN

A kilépési tárgyalásokban érdekes csavart hozhat, ha beválik Donald Trump taktikája. Ő nyíltan EU-ellenes, nemrég például felszólította Emmanuel Macron francia elnököt, hogy léptesse ki országát az unióból. Londonban sokan úgy vélik, hogy Trump fellépése az ő javukra billentheti a kilépési tárgyalások mérlegét – még ha közvetve is.

Ismert, hogy az EU Bizottság elnöke – nyilván Berlin jóváhagyásával – „büntetni” akarja Londont. Azt akarják megmutatni, hogy az unióból való kilépésre nagyon rá lehet faragni. El akarják kerülni azt, hogy más tagállamok is kedvet kapjanak ehhez. Theresa May ugyanakkor óvatos taktikát választott, igyekszik kimazsolázni az EU által kínált – elsősorban kereskedelmi – előnyöket, míg a britek számára hátrányos szabályozástól megszabadulna. Ezt a hozzáállást erősen kritizálta is Brüsszel. De hogy kerül a képbe Trump, amikor kétoldalú tárgyalások mentén körvonalazódik a kilépési folyamat? A kereskedelmi háború révén. Az EU az acélra és az alumíniumra kivetett amerikai büntetővámokat még valahogy meg tudná emészteni. Viszont ha az amerikai elnök beváltja fenyegetését, és az európai, főleg német autóexportot is megdrágítja a beígért 20 százalékkal, az már olyan csapás, amely nagyon súlyosan érintené a német ipari termelést. Ezt persze a britek is tudják, rá is játszanak. Theresa May nem véletlenül szeretné elérni – főleg belföldön –, hogy megmaradjon a szabad kereskedelem az EU-val. Úgy kalkulál, hogy az amerikai szorításban vergődő német ipar kilobbizza Brüsszelben, hogy más területeken engedményeket kapjanak. Ilyen például az uniós tagországokból a munkaerő-bevándorlás korlátozása– a brexit egyik kiváltó oka. 

London arra számít, hogy ahogy erősödik a nyomás Washingtonból az EU felé, Brüsszelben úgy lesznek velük egyre engedékenyebbek. Az uniós kereskedelemnek nagyon rosszul jönne, ha az amerikai és a brit export egyaránt drágábbá válna. May akkor járna a legjobban, ha az EU engedélyezné a „mazsolázást” az uniós előnyökből. Így sikerülne elkerülnie a belpolitikai válságot, egy esetleges előre hozott választást, amelyen várhatóan egy brexit-keményvonalas konzervatív miniszterelnök-jelölt lenne a befutó. Ezt az uniónak is érdeke lenne elkerülni, így a kettős szorításban (amerikai vámok és keményebb brit kilépés) vergődő Brüsszel kénytelen lesz Londonnak engedményeket adni.

 

FELTÉTELEK

A brexitdilemma legfontosabb eleme, hogy a brit feldolgozóipar milyen közel maradjon az unióshoz, hogy az ottani multik beszállítói láncának elemei ne sérüljenek. A másik feltétel, hogy elkerülhető legyen a határellenőrzés Észak-Írország és Nagy-Britannia között. A kereskedelmi és vámszempontoknál kulcsfontosságú kiindulópont, hogy az EU-nak az áruforgalomban többlete van a britekkel szemben, a szolgáltatások külkereskedelmében viszont a briteknek van szufficitjük. Vagyis Brüsszelnek az az érdeke, hogy megőrizze árui felvevőpiacát, Londonnak pedig az, hogy a főleg pénzügyi szolgáltatásokból összejövő szufficitjét megtartsa. (A brexit céges vonatkozásairól lapunk 52–53. oldalán olvashatnak bővebben.)

 

Boris Johnson volt brit külügyminiszter Mianmarban. Theresa May kormányzása egyik legválságosabb időszakát éli meg

Ezek is érdekelhetnek

További híreink