A Moszkva elleni gazdasági büntetőintézkedések a negyedik évükbe léptek. Az ukrán válság kapcsán az EU vonakodott lábon lőni önmagát, és nem akarta a kölcsönösen előnyös orosz–uniós gazdasági kapcsolatokat alárendelni a geopolitikának.
EURÓPA JÁRT ROSSZUL
Joe Biden akkori amerikai alelnök 2014 októberében, a Harvard Egyetemen mondott beszédében elismerte, hogy a nyugati országok csak az USA nyomására vezettek be éles gazdasági szankciókat Oroszország ellen. Az EU félévente vizsgálja, hogy indokoltak-e ezek az intézkedések, amelyeknek egy maláj utasszállító gép máig tisztázatlan lelövése adott emocionális alapot.
A lépésekre Moszkva az uniós agrárexportot sújtó ellenintézkedésekkel válaszolt, miközben az egyébként csekély amerikai‒orosz kereskedelem még profitált is az EU-s szankciókból. A kieső uniós élelmiszereket az oroszok a saját termelés felfuttatásával, illetve török és más szomszédos országokból érkező termékekkel pótolják. A nagy nyugati cégek is alkalmazkodtak a helyzethez. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. A franciák tejüzemet és húskombinátot, a németek autógyárat létesítenek Oroszországban.
A szankciók, mint ahogy a migrációs áramlások is, leginkább Európát sújtják. A német gépipar és járműgyártás kieső termékeit kínai és más ázsiai cégek pótolják. A legnagyobb kontinens más szempontból is felértékelődik. Gőzerővel építik Kína felé a Szibéria Ereje gázvezetéket, amely új piacot nyit meg az orosz földgáz számára, ha az EU amerikai nyomásra az energiaszektorra is kiterjesztené a szankcióit.
GÁZKÉRDÉSEK
Márpedig ez valós veszély. Az Egyesült Államok Kongresszusa ugyanis tavaly nyáron elfogadott egy terrorellenes törvényt, amely megtiltja újabb orosz és iráni energetikai beruházások támogatását. Mivel a legtöbb energetikai cégnek az USA-ban is vannak érdekeltségei, ezért a büntetőintézkedések az ágazat szinte egészére vonatkoznak. Nyilvánvaló, hogy Washington nem Ukrajnáért aggódik, hanem csak a világpiacon drágának számító amerikai LNG-nek akar új piacokat szerezni. A törvény kiskaput nyújt az Egyesült Államok szövetségeseinek stratégiai érdekvédelmére, ám ilyen engedélyt az oroszbarátsággal vádolt Trump elnök aligha adhat.
Európának pedig óriási szüksége van az orosz energiára. Amikor nem süt a nap, Németország oroszországi gáz elégetéséből nyer áramot, és a német–orosz Északi Áramlat az egyetlen közvetlen gázvezeték, amelytől az ukrán reláció esetleges kiesése után fél Európa ellátása függ. A Déli Áramlat kisiklatása után csak Olaszország felé épül új cső, miközben Közép-Európa gázellátásának a jövője nincsen megnyugtatóan rendezve.
Ezzel magyarázható, hogy a magyar, az olasz, az osztrák és a bajor miniszterelnök a brüsszeli és a washingtoni rosszallás ellenére is gyakori vendég Moszkvában. Az ukrán helyzet mára befagyott konfliktussá vált. Putyin elnök hazai népszerűsége eközben csak nőtt, és az orosz gazdaság köszöni, jól van. Az amerikai külön utat látva Berlinben a gazdasági szereplők után már egyes szocdem politikusok is irányváltást sürgetnek, beismerve ezzel a szankciók hatástalanságát.
Borítófotó: Vlagyimir Putyin orosz elnök. Az orosz gazdaság köszöni, jól van
