OROSZ BELPOLITIKA
Kremlhez közeli elemzők egy ideje figyelmeztetnek Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke népszerűségvesztésére. Ez összefügg a vezetés iránti általános bizalom csökkenésével. Keresik is a megoldást, amelyet összehangolnak a regionális irányító réteg (kormányzók, polgármesterek, egy-egy terület meghatározó nagyvállalatának a vezetői) lecserélésével. Noha Putyin igyekezett csökkenteni a nyugdíjkorhatár (egyébként elkerülhetetlen) felemelését kísérő országos elégedetlenséget, a feszültség – amelyet más elemek, így az áremelkedések (élelmiszer, fogyasztási cikkek) is táplálnak – fennmaradt.
CENTRALIZÁCIÓ
Ahogy a tekintélyes think-tank, a moszkvai Carnegie Központ elemzője, Andrej Percev fogalmaz, a megoldáskeresési változatok szerzői számára az államfő megkerülhetetlen, és „még a nem putyini megoldások is a putyini alapokon nyugszanak”. Ez azt is jelenti, hogy az elnök népszerűségvesztésével a hatalmi piramis is veszélybe kerülhet.
Minden az államfői centrum köré épül, vízszintes struktúrák nincsenek, illetve ha vannak, nem életképesek. Vajon ez azzal jár, hogy az orosz (elnöki) rendszer csak akkor működhet, ha Vlagyimir Putyin talán utolsó, negyedik ciklusa után egy hasonló kaliberű, ismertségű, népszerűségű vezető válik a Kreml urává?
Oroszországban a nyugati értékrenddel való szakítás után keresik a sajátos „orosz utat”, amely nem hasonlít sem a kínai, a mandarinképzési hagyományon alapuló, kommunista párt vezette ellenőrzött piacrendszerhez, sem más, erős elnök köré felépített hatalmi struktúrához. A modellkísérletek jelentős részénél lojalitáson plusz szakértelmen alapuló rendszerben gondolkodva fiatal, tehetséges kádereket toboroznak, felcsillantva előttük a karrierépítés lehetőségét.
KÁDERLIFTEK
Szergej Kirijenko, az elnöki apparátus vezetőhelyettese az Oroszország vezetői nevű versenyeken alapuló programja keretében „káderlifteket” képzel el, amelyek az alkalmas fiatalokat felröpítik a hatalom magasabb fokaira. Egyfajta korporativista rendszerben, a korábbi németországi társadalmi partnerséghez (Sozialpartnerschaft) hasonló, közmegegyezésen, konszenzuskeresésen, érdekegyeztetésen alapuló „társadalmi szupernagyvállalatban”, modernizált, állami ellenőrzésű tervgazdaságban gondolkodik. Kirijenko, mint egykor a Roszatom nevű cég vezetője, magával hozta a nagyvállalati gondolkodás elemeit. Ebben a szisztémában fontos mutató a Nyugattól átvett, hatékonyságot mérő Key Performance Indicator (KPI). Ebbe olyan klasszikus nagyvállalati eszközöket is beépítenének, mint a brainstorming vagy a csapatépítő tréningek.
Mások a putyini Egységes Oroszország káder-állampárt jellegét tovább erősítve a cégeknél, intézményeknél aktív, káderneveléssel is foglalkozó pártalapszervezeteket alakítanának. Alekszej Kudrin, a számvevőszék elnöke pedig valamiféle technokrata, „bináris alapú”, mesterséges intelligenciát is beépítő rendszerben gondolkodik.
OROSZ AI
A reformközgazdászokat, például Szergej Alekszasenkót (akinek Ellenforradalom című, a putyini hatalmi struktúrákkal foglalkozó könyve a minap jelent meg) a jövő gazdasági kérdései foglalkoztatják. „A gazdaság elmaradottsága nem fenyegeti Putyin hatalmát, és nem is érdekli az elnököt” – szól meglehetősen borúlátó helyzetelemzése.
Borítófotó: Putyin és egy rajongója a Szentpétervári Gazdasági Fórumon. Fiatalít a Kreml
