ÚJ HÁGAI DRÁMAJÁTÉK A SZERB–KOSZOVÓI VISZONYBAN
Belgrádban az elemzők és a politikusok sem tudják eldönteni, hogy jót hoz vagy rossz vért szül-e a Belgrád és Priština közötti elmérgesedett viszonyban Ramush Haradinaj koszovói miniszterelnök múlt heti lemondása. Hogy ez segíti-e a tavaly ősszel megrekedt párbeszéd folytatását a délszláv háború utolsó mozzanataként de facto autonómmá, majd 2008-ban függetlenné vált egykori szerb tartomány, Koszovó elismeréséről, illetve a határkérdés, valamint a Koszovóban élő szerbek helyzetének rendezéséről. Haradinajt Hágába idézte az 1998–1999-es szerb–koszovói konfliktus idején elkövetett, feltételezett háborús bűnöket vizsgáló különleges bíróság. Gyanúsítottként fogják meghallgatni, mivel a vérengzések során a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) tagja volt a politikus (mint ahogy a mostani államfő és a parlamenti elnök is).
Koszovói taktikázás
Egyesek nem győztek hangot adni az örömüknek: jobban nem is alakulhatott volna a politikai helyzet, mondták, hiszen tavaly éppen Haradinaj keményvonalas albán nacionalista politizálása miatt kellett letenni a területcsere lehetőségét is felvető elképzelések alkalmazásáról. Erről Hashim Thaçi koszovói elnök, Haradinaj ellenlábasa már nyíltan beszélt Prištinában, s Aleksandar Vučić szerb államfő – ha burkoltabban is – kilátásba helyezett egy olyan rendezési tervet, amelynek értelmében „mindenki kapna és mindenki elveszítene valamit”. (A határrendezésről annyi kiszivárgott, hogy szerbek lakta területeket adna át Koszovó, illetve albán többségű közigazgatási egységeket Szerbia.)
Haradinaj azonban szembeszegült az efféle javaslatokkal, s mikor már Brüsszel és Washington is úgy vélekedett, hogy bármilyen megoldást el tud fogadni, ha az egy hosszú távú kompromisszum eredményeként jön létre, a koszovói miniszterelnök taktikát váltott. Arra hivatkozott, hogy országa alkotmánya szent és sérthetetlen, Koszovónak területi integritása és szuverenitása van, és a teljes területét kell elismernie Szerbiának, nem annak egy részét.
A helyzet, ahogyan mondani szokás, ezt követően csak fokozódott, tavaly no-vem-ber-ben százszázalékos vámilletéket rótt ki a szerb árukra Haradinaj kormánya, valamint módosította a brüsszeli tárgyalócsoport összetételét úgy, hogy Hashim Thaçinak minél kevesebb befolyása lehessen a történésekre. Befolyásra viszont aligha lehetett szüksége, a vám bevezetése óta ugyanis a párbeszéd egyetlen fordulóját sem tartották meg Brüsszelben, mert Belgrád szilárd álláspontra helyezkedett: nem tárgyal jószomszédi kapcsolatokról és végleges megoldásról úgy, hogy közben a másik fél megsérti az összes eddig aláírt kereskedelmi és politikai egyezményt. A szerb államfő a vám mellett azt is kifogásolta, hogy Priština nyíltan és véglegesen elállt a koszovói szerbek által lakott járások közösségének létrehozásától, ami a korábbi brüsszeli egyezmény szerint bizonyos fokú autonómiát szavatolt volna a koszovói szerb önkormányzatok számára. Nos, Haradinaj lemondása és hágai beidézése után egyre több olyan vélemény hangzott el, hogy hatalmas akadály gördült el a párbeszéd elől, s hogy mostantól ismét Thaçi veheti át a főszerepet Prištinában, így a végleges rendezés is közelebb van.
NEM SÜRGŐS A SZEMLÉLETVÁLTÁS
A borúlátók tábora másként tekint a helyzetre, és Aleksandar Vučić is a pesszimisták csoportjába sorolta magát az eset kapcsán megtartott múlt szombati rendkívüli sajtótájékoztatóján. A szerb elnök szerint elsősorban politikai húzás a lemondás, amelynek az a célja, hogy Haradinaj tovább erősítse saját népszerűségét Koszovóban. Hágában áldozatként állítja majd be magát, aki magára vállalja a népét sújtó vádakat és védelmezi az albánokat.
A lemondás miatt Koszovóra ősszel rendkívüli választások várnak, Haradinaj lépése tehát tisztán stratégiai, állította Vučić. Szerinte a következő hónapok a kampánytól lesznek hangosak Koszovóban, így az ottani vezetőség tagjai közül aligha fog bárki is foglalkozni a Belgrád
és Priština közötti párbeszéd folytatásával. Szerinte a szerbségre is egyre nagyobb nyomás nehezedik emiatt,
Belgrádot pedig sokan arról akarják majd meggyőzni, hogy eljött az idő, el kell ismernie Koszovó függetlenségét. A szerb államfő az efféle nyomásgyakorlásnak nem hajlandó eleget tenni. Vučić ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a jelenlegi belgrádi állásponttal, amely szerint Koszovó Szerbia részét képezi, nem vezetheti be az országot az Európai Unióba. Hogy e tekintetben szemléletváltásra lenne szükség, arról a közelmúltban megtartott rendkívüli parlamenti ülésen is beszélt, mintegy puhítva hallgatóságát. Az Európai Unióba vezető út azonban hosszú, évek múlnak el, amikorra realitássá válik déli szomszédunk csatlakozása, ez idő alatt pedig Belgrád – és az uniótól időben és térben is még messzebbre elhelyezkedő Priština – mindent el fog követni politikai pozíciójának javítása érdekében, egy rá nézve kedvezőbbnek számító megoldás kiharcolásáért.
MÉG MERKEL SEM OLDHATJA MEG
A koszovói vámilletékek miatti felháborodás (hiszen még a koszovói szerb egészségügyi intézményekbe küldött belgrádi gyógyszert és orvosi felszerelést is megsarcolják), továbbá a koszovói rendkívüli választások egy ideig biztosan ellehetetlenítik a párbeszédet. A tárgyalások folytatása érdekében tett német–francia kísérletek sem jártak sikerrel. Július elején is találkozniuk kellett volna az Angela Merkel és Emmanuel Macron által kezdeményezett közeledési folyamat részeként Belgrád és Priština tisztségviselőinek, de a megbeszélést lemondták, mert Priština nem oldotta fel a vámot, Belgrád pedig ilyen körülmények között hallani sem akar a folytatásról. A nyugati politikusok, talán most először, Belgrádot támogatják ebben a kérdésben, maguk is minduntalan a logikátlan prištinai lépés törlésére szólítanak fel.
VÁLASZTÁSOK ITT IS, OTT IS
A folytatás nagyban függ a koszovói politikai erőviszonyok alakulásától. Amennyiben Haradinaj valóban stratégiailag jó döntést hozott, és pártja teljesen a kezébe veheti a Szerbia által déli tartományként kezelt Koszovó irányítását, egyhamar aligha lesznek előrelépések. Belgrád attól tart, Haradinaj erősödésének az lehet az egyik következménye, hogy a koszovói szerbeket minden szinten kizárják a döntéshozásból. Ez újabb feszültséget váltana ki. Jövő tavasszal ugyanakkor Szerbiában is választásokat tartanak köztársasági, tartományi és önkormányzati szinten. A kampány tehát forrósodni kezd, így a valódi eszmecseréknek talán egyedül az őszi koszovói és a jövő tavasszal esedékes szerbiai választások közötti időrés adhat lehetőséget. Már ha időközben megszületik az erről szóló politikai döntés, az EU pedig nagyobb nyomást kezd gyakorolni az érintett felekre.
UÇK-s akciók
A háborús bűnöket vizsgáló különleges bíróság, amelynek feladata az 1998–1999-es koszovói konfliktus idején a gerillaakcióiról elhíresült Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) által elkövetett feltételezett háborús bűnök vizsgálata, januárban kezdte meg a tanúk és a gyanúsítottak meghallgatását. Az UÇK-t korábban azzal is vádolták, hogy szervkereskedelmi hálózatot működtetett, amelynek keretében állítólag fogságba ejtett vagy elrabolt szerb és albán nemzetiségű embereket csonkítottak, illetve gyilkoltak meg. A szervkereskedelmi üggyel kapcsolatban Hashim Thaçi koszovói államfő neve is felmerült. Míg a szerbek szemében az UÇK egykori vezetői és tagjai mind háborús bűnösök, a koszovóiak többsége hősként tekint a szerbek elleni harcok vezetőire.
A koszovói cselekményekkel kapcsolatban korábban a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéken is folytak eljárások. Ramush Haradinajt például 2008-ban és 2012-ben is felmentették Hágában.
Ünneplő a függetlenség kikiáltásának tizedik évfordulóján, 2018 februárjában. Azóta titkos térképet is rajzoltak a koszovóxi–szerb területcseréről, de megfeneklettek a tárgyalások
