– Nyelvészként magyarjog-védő munkát végez, politikai feladatokat is ellát, hiszen az elmúlt évek során ukrán miniszterekkel találkozott, győzködi őket, és több szakmai anyagot készített nemzetközi fórumoknak. Hogy lesz a tudósból harcos?
– Már a független Ukrajna első éveiben, amikor elkezdtem foglalkozni a kárpátaljai többnyelvűséggel, bosszantott, hogy a magyarok egy része nem él a jogaival. A Szovjetunió felbomlása előtt hozott nyelvhasználati törvények még javában érvényben voltak, s viszonylag jó keretet biztosítottak, de sokan nem is tudtak róla. Az lett a mániám, hogy figyelmeztettem az érintetteket: lehet használni a magyar településnevet, az iskolai feliratokat, magyar nyelvű plakáton is hirdethető a falusi bál, a focimeccs, és az ügyintézésben szintén használható az anyanyelv. Bementem egy hivatalba, magyarul szóltam, s mondták, hogy nincs jogom hozzá, csak ukránul. Megmutattam a törvényt, hogy van, mire azt mondta a magyar ügyintéző: akkor váltsunk át oroszra. Miért, kérdeztem, hisz mindketten magyarok vagyunk. Innentől kezdve elkezdtem felvilágosító anyagokat írni. Aztán a doktori disszertációmat is a magyar nyelv kárpátaljai használatának a jogi hátteréről, illetve a gyakorlatáról írtam. Amint pedig keményedett az ukrajnai kisebbségpolitika, egyre több időt fordítottam a jogaink védelmére, érvényesülésére. A beregszászi magyar főiskola akkreditációs folyamatában is részt vettem, egykori rektorhelyettesként pedig a vezetőség többi tagjával együtt vissza kellett harcolnunk a magyar felvételiztetés jogát. Meg kellett szüntetni azt az abszurd helyzetet, hogy még a magyar nyelv és irodalom szakos tanári képzésre is csak ukrán emelt szintű érettségivel lehetett bejutni, de a magyar nem volt követelmény. Sziszifuszi jogi munkát végeztünk, beadványokat írtunk, tárgyaltunk a kijevi illetékesekkel, miniszterekkel.
– Ön készítette el az anyagot a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) árnyékjelentéséhez, amelyben az Európa Tanácsnak (ET) feltárták az ukrajnai kisebbségek helyzetét, jogaik szűkítését.
– Igen, ráadásul ezt még 2017 tavaszára fejeztem be, alig három hónappal a súlyosan diszkriminatív, az anyanyelvi oktatást az elemi iskolába száműző törvény elfogadása előtt. De nem volt titok, hogy Kijevben készülnek erre, ezért jócskán tudtam utalni rá, mint ahogy az idén elfogadott, hasonlóképpen jogkorlátozó nyelvhasználati törvényre is. Végül együtt raktuk össze Brenzovics László KMKSZ-elnökkel és Orosz Ildikóval, főiskolánk rektorával, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökével. A negyvenoldalas, angolra fordított szövegünkből végül az ET szaktestülete sokat idéz, például azt, hogy Kijev még a maga által vállalt mértékben sem tartja be a kisebbségi jogokat. Jelentésünk megküldése után jártak is nálunk a testület tagjai. Mi előre jeleztük, s aggodalmunkat fejeztük ki, hogy romlani fog a helyzet. Most már ott van a határozati javaslat az ET Miniszteri Bizottsága előtt, s ez felszólítja Ukrajnát, hogy orvosolja a helyzetet. Hiszen ezek a jogszabályok az ukrán alkotmánnyal is ellentétesek, amely kimondja, hogy már létező jogi garanciák nem vonhatók vissza.
– Mikor fogadhatja el az Európa Tanács a határozatot?
– Ez politikai kérdés. Jelenleg az a helyzet, hogy Ukrajna felfüggesztette tagságát a 47 országot tömörítő ET-ben, amiért a múlt héten a szervezet parlamenti közgyűlésén a Krím félsziget elcsatolásáért szankcionált Oroszország visszakapta szavazati jogát. A most következő, július 21-i választások után felálló ukrán országgyűlés dönt majd arról, hogy küld-e újból delegációt az Európa Tanács parlamenti közgyűlésére. Nagy valószínűséggel igen, ha Zelenszkij államfő pártja nyer, mert az elnök már jelezte, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Egyébként az oktatási, illetve az államnyelvtörvényről írott angol nyelvű anyagunkat felhasználta a Velencei Bizottság, az ENSZ kisebbségügyi főbiztosa, Fernand de Varennes nyelvészprofesszor pedig a velem és Brenzovics Lászlóval folytatott megbeszélése után kiadott egy nyilatkozatot azokkal az aggályokkal, amelyeket egy angol nyelvű emlékeztetőben az asztalára tettünk. Tanulmányaimat a magyar kül- és nemzetpolitika is szakértői forrásként tudja használni.
– A választások után változhat-e valami a kisebbségi jogok területén Ukrajnában? A díjátadó ünnepségen említette, hogy a diszkriminatív intézkedésekhez ukrán nyelvészek is szolgáltatták a muníciót. Noha az állam fennen hirdette Porosenko elnök mandátuma idején a NATO- és EU-integrációt, az említett szakemberek azt hangoztatták, hogy az ET kisebbségjogi keretegyezménye, a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája Nyugat-orientáltságú, s mint ilyen, testidegen Ukrajna számára.
– Bízom benne, hogy lesz változás. Most, a kampányban Volodimir Ze-lensz-kij nem akar kisebbségekkel kapcsolatos kijelentéseket tenni, sem pozitív, sem negatív tartalommal. Mert felhasználhatják ellene, a pártja veszítene a népszerűségéből, mind a Porosenkóból kiábrándult nacionalisták körében, mind pedig a kisebbségek vagy a kisebbségbarátok táborában.
– De lehet arra számítani, hogy nem lesz kisebbségellenes. Hiszen köztudottan zsidó származású és orosz anyanyelvű, még csak most tökéletesíti ukránnyelv-tudását.
– Igen, de Porosenko kivételével egyetlen olyan államfője sem volt az országnak, aki helyesen, netán folyékonyan beszélt volna ukránul, amikor átvette a mandátumát. Leonyid Kucsma elnökként tanulta meg a nyelvet. Viktor Janukovics exelnök rendeletben kötelezte belügyminiszterét, aki csak oroszul tudott, hogy egy hónapon belül (!) tanuljon meg ukránul. Mire az újságírók megkérdezték tőle, hogy ő mikor fog ukránul beszélni. Azt válaszolta: „Én már tanulom a nyelvet.” Visszatérve Zelenszkijhez és a Nép Szolgája nevű pártjához, ők három elem köré csoportosítják a kampányukat. Ezek: a korrupció és a háborús helyzet megszüntetése, valamint a gazdasági helyzet javítása.
– Tehát ki kell várni a végét.
– Igen, de nem ölbe tett kézzel. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak nagyon fontos, hogy a július 21-i választásokon mindenki menjen el szavazni, s voksoljon érdekvédelmi szervezeteink, a KMKSZ és az UMDSZ közös jelöltjeire.
– Szétszórták a magyarságot négy választási körzetbe, mindegyikben kisebbségbe kerültek, mert még azt az ígéretét sem tartotta be Petro Porosenko, hogy visszaállítja a magyar többségű választókerületet.
– Pedig ezt még a hatályban lévő választási jogszabály is előírja. Gyakorlatilag törvénysértést követ el az állam. Ennek ellenére van négy jelöltünk, akire szavazni kell. Ha közülük kettő vagy egy bejut, az nagyon nagy tett lesz. Erőt kell mutatnunk, mert nemcsak arról van szó, hogy lesz-e képviselőnk a 450 fős kijevi parlamentben, hanem demonstrálnunk szükséges, hogy vagyunk és egységesek vagyunk, velünk számolni kell. Van olyan politikai érdekképviseletünk, amelyet felhatalmazunk, hogy eljárjon a nevünkben. Lesznek még választások, politikai alkudozások, jöhetnek még válsághelyzetek, amikor azt tudjuk mondani, hogy mögöttünk egy 150 ezer fős közösség áll.
– Ezt akarják mindenképpen gyengíteni. Abban a körzetben is, ahol Brenzovics Lászlónak negyvenszázalékos támogatottságot mértek, bejegyeztek jelöltként egy politikai klónt, egy másik Brenzovicsot. Sőt indul egy a korábbi KMKSZ-elnökével teljesen megegyező nevű jelölt is: Kovács Miklós.
– Igen, 2002-ben már kipróbálták a trükköt, a KMKSZ-jelölt Kovács Miklóstól jóval több szavazatot eloroztak, mint amennyi hiányzott a parlamenti képviselethez. Most pedig minden szavazónak még jobban kell figyelni, mert a jelenlegi szabályozás szerint nincs kisebbségi nyelveken nyomtatott szavazólap, így a cirill betűs ukrán cédulán két azonosan írt Vaszil Ivanovics Brenzovics lesz. Pártlogó nem lesz rajta; azt a Brenzovicsot kell bejelölni, akinek a neve mögött az áll majd, hogy volt parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke. A sorszámot még nem sorsolta ki a választási bizottság. Mihelyst megvan, azzal fogunk kampányolni. A lényeg a minél nagyobb magyar részvétel, s nemcsak itt, hanem mindegyik kárpátaljai körzetünkben.
NÉVJEGY
46 éves.
Szülővárosában, Csapon érettségizett 1990-ben, majd az Ungvári Állami Egyetem magyar tanári oklevelet szerzett.
1995 és 1998 között az ELTE doktori képzésében vett részt. 2001-ben védte meg doktori disszertációját Budapesten.
2009-ben megszerezte a filológiai tudományok kandidátusa címet, 2017-ben a tudomány doktora fokozatot, 2018-ban az egyetemi tanári címet.
2005 óta az MTA külső köztestületi tagja, 2019-től pedig az MTA doktora.
Főbb kutatási témái: két- és többnyelvűség Kárpátalján, az ukrán mint második nyelv oktatása, nyelvpolitika, nyelvi jogok.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán – oktatási és tudományos rektorhelyettesként is – szerepet vállalt az intézmény akkreditációjának a megszerzésében.
A DÍJ ÉS NÉVADÓJA
A Lőrincz Csaba-díjat a nemzetpolitikai tevékenység elismerésére hozta létre tíz évvel ezelőtt a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány. Az idén a tizenegyedik embernek adták át – egyúttal a névadó születésének a 60. évfordulójára is emlékezve. A díjazottat méltató Trócsányi László jelképesnek érezte, hogy utolsó miniszteri munkanapján a Kárpát-medencével foglalkozik, és a következő héten már az Európai Unióban folytatja a munkát, ugyanezzel a szellemmel. „Nyelvében él a nemzet” – idézte, hozzátéve, hogy ha meghal a nyelv, vele süllyed el a nemzet is. A nemzeti kisebbségeknek jogos igényük, hogy nyelvi jogaikat biztosítsa a többségi állam.
Hammerstein Judit miniszteri biztos, a bírálóbizottság tagja kiemelte, hogy a díjnak kettős szerepe van: elismeri egy-egy kutató, oktató, politikus vagy újságíró nemzetpolitikai munkáját, ugyanakkor ápolja a fideszes politikus, volt külügyi helyettes államtitkár, Lőrincz Csaba szellemi örökségét. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának az elnöke felidézte: Lőrincz Csaba a Ceauşescu-diktatúra idején, a 80-as évek közepéig az erdélyi ellenzék prominens alakja, tagja volt a parancsuralommal szembeforduló Limes körnek. Magyarországra települése után bekerült a rendszerváltoztatók sorába, a Fidesz egyik első és meghatározó külpolitikai szakértője lett. Nincs olyan dokumentum a párt alakulását követő évekből, amely ne viselné a kézjegyét, a nemzetpolitika fogalmának a definíciója tőle származik. Ez magában foglalja a magyar állam szomszédos országokkal szembeni politikáját, amelyben kiemelt szerepet kap az ott élő magyarság, és beemeli ügyüket a nemzetközi diplomáciánkba is. A 49 éves korában elhunyt Lőrincz Csaba gondolkodásmódját, cselekvési irányát viszi tovább a róla elnevezett elismerés.
Az eddigi tizenegy díjazott hozzájárult mind szakmai, mind pedig közéleti, politikai vonatkozásban a nemzetpolitika sikeréhez. Legyen szó akár a beregszászi főiskola rektoráról, Orosz Ildikóról, a vajdasági Korhecz Tamás alkotmánybíróról, Bíró Gáspár egyetemi tanárról, Bakk Miklós erdélyi egyetemi tanárról, Kántor Zoltánról, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójáról, Vizi Balázs kutatóról vagy a most kitüntetett Csernicskó István nyelvészprofesszorról.
