A választási győzelmével az egész világot meglepő Trump egyik nagy fenyegetése volt korábban, hogy a NATO-t, az észak-atlanti katonai szövetséget elavultnak nevezve kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Államok nem fog közreműködni a védelmi kiadásokkal elmaradó tagállamok védelmében. Az USA kétségtelenül messze a legnagyobb részt veszi ki a költségekből. Az elnök később jelentősen módosított e sommás véleményen, feltétlen támogatásáról biztosítva a szervezetet, ám ez nem jelenti azt, hogy a pénzköltések terén régóta feszítő aránytalanságok kiegyenlítésére ne tenne kísérletet a jövőben. Jellemzően ugyanis az európai tagok, így például a németek is jócskán alatta maradnak az adott ország GDP-jének két százalékában meghatározott védelmi kiadások teljesítésének.
Elszánt kormányzat
Nálunk ez az arány az egy százalékot sem éri el. Hogy ezt az Egyesült Államok meddig „tűri”, nem tudni, ám kétségtelenül nagyobb nyomásgyakorlást fejtenek ki ezen a téren, mint korábban. Jelen állás szerint maga Trump is részt vesz azon a ma kezdődő brüsszeli csúcsértekezleten, ahol a NATO vezetői megvitatják, miként igazodjon a szervezet az új biztonsági környezethez. Szintén napirenden lesz, hogy a szövetség milyen szerepet játsszon a terrorizmus elleni küzdelemben, és persze annak fontosságát is átbeszélik, hogy „a terhek jobb elosztása érdekében” növelni kell a védelmi kiadásokat.
A találkozóra a magyar kormány képviselői konkrét ígéretekkel és programokkal érkeznek. Ezek alapján hazánk vállalja, hogy az említett két százalékot 2024-ig elérjük, ami végeredményben akár évi 1000 milliárd forintos védelmi ráfordítást is jelenthet majd. Egyelőre azonban ott tartunk, hogy Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára minapi közlése szerint ez a büdzsé jövőre 427,3 milliárd forint lesz, ami 73,6 milliárdos többletet jelent 2017-hez képest.
Simicskó István, a tárca vezetője egyébként még tavaly decemberben állt elő a Zrínyi 2026 „fedőnevű” komplex fejlesztési tervvel, melynek részletei még nem teljesen kidolgozottak, de a múlt évtől számítva mindenesetre tízéves pályát rajzol fel. Márpedig ilyen a rendszerváltozás óta nem nagyon volt. Ebben szerepet játszott, hogy a gazdasági válsággal is sújtott békeidőben a Magyar Honvédség nem különösebben számíthatott kiemelt támogatásra. A helyzet mostanra változott, külső és belső tényezők egyaránt arra szorítják az ország vezetését, hogy ezen a téren is lépjen. Nem kicsit, nagyot.
Ancsa cserben hagy
Ennek megfelelően – úgy tudjuk – legutóbbi ülésén a kormány nagy vonalakban el is fogadta a szaktárca haderőfejlesztésre vonatkozó terveit, konkrét intézkedéseit. Most Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternél pattog a labda, hogy a szükséges forrásokat biztosítsa.
Elsődleges feladat a szállítógépek beszerzésének régóta halogatott megvalósítása. A három rendelkezésre álló An–26-osból ugyanis már csak egy van forgalomban, ami azért is problémás, mivel az úgynevezett Ancsa az a jármű, amellyel szükség esetén akár kormányzati szereplőket is utaztathatnak. Kínos, egyben a légiflotta állapotát jellemző epizód volt tavaly májusban, hogy műszaki hiba miatt nem tudott felszállni az Áder János államfőt a csíksomlyói búcsúba szállítani hivatott honvédségi repülőgép. Az akkori beszámolók szerint az Antonov az utolsó pillanatban „lerobbant”. Ám az egyébként honvédségi forrásaink szerint korántsem rossz konstrukciónak számító repülő korszerűségéről mégiscsak többet mond el, hogy sorozatgyártása 1986-ig tartott.
Persze a szállítókapacitás biztosítása sokkal inkább azért fontos, mert a Magyar Honvédségnek állandó jelleggel mintegy ezer tagja teljesít szolgálatot a határainkon túl, így a Közel-Keleten és a Balkánon is. Márpedig az ő ellátásukról és utaztatásukról is gondoskodni kell, ami egyre nehezebb feladat. Egyes meg nem erősített hírek szerint előfordult, hogy az államfőhöz hasonlóan a külszolgálatot teljesítő katonáinkat is cserben hagyta egy lerobbant Ancsa.
Úgy tudjuk, ezen a téren 40-45 milliárd forintos kiadással számol a kormány. Persze korántsem mindegy, kitől vesszük az új járműveket. Legutóbb az első Orbán-kabinet idején elhatározott Gripen-beszerzések kapcsán derült ki, mennyire zokon veszi az Egyesült Államok, ha nem rájuk számít ilyen esetben a magyar fél. Úgyhogy a beszerzések kapcsán még komoly háttérviták lehetnek, melyek természetüknél fogva nem nyilvánosak. Sőt.
A helikopterek terén némileg jobb, ám korántsem rózsás a helyzet. Bár létezett terv, hogy a mentőszolgálat, a rendőrség és a honvédség közös tenderen szerezzen be új forgószárnyasokat, ez végül nem történt meg. Tavaly decemberi bejelentés, hogy a katonaság „átmeneti lélegzetvételhez jutott” négy Mi–18-as helikopter felújításával és két AS–350B rendszerbe állításával. Ez utóbbiakat amúgy a légimentők vonták ki a forgalomból. Szintén itt érdemes megemlíteni, hogy Varga Mihály bejelentette: a szükséges gyalogsági harcjárműveket hazai licencgyártással biztosíthatnánk. Azóta erről keveset hallani, ám nem kizárt, hogy a fejlesztési koncepció részleteinek a kidolgozásánál erre is kitérnek majd.
Hiánygazdálkodás
A technikai felzárkózás mellett a személyi állományra is ráfér a bővítés, erre szintén ígéretet tesz a szakminisztérium. A hivatásos állományból jelenleg mintegy 5500 fő hiányzik, úgy, hogy a déli határszakasz védelmében mintegy 13 ezer katona vett, illetve vesz részt. Az akkor még jóváhagyás előtt álló „tízéves terv” tavaly decemberi ismertetésekor Simicskó kitért az önkéntes tartalékos rendszer újraszervezésére, ezzel összefüggésben toborzókampányok és a Honvédelmi Sportszövetség elindítására. Az elképzelések szerint minden járásban lenne tartalékos toborzó-szervező központ. Kiemelt célként határozta meg a miniszter továbbá a honvédelmi nevelés megerősítését, amelynek részeként egyfajta kadétrendszer kialakítását tervezik.
Összességében úgy fogalmazott: az elmúlt huszonöt év legnagyobb haderőfejlesztési vállalkozásába kezdenek az idén. Ezzel összefüggésben, illetve az elmúlt években megváltozott biztonsági környezet miatt átdolgozás alatt áll az utoljára 2012-ben „frissített” Nemzeti biztonsági stratégia is, erre a munkára külön csoport alakult. Nem szabad azonban megfeledkezni a személyi állomány említése kapcsán a már korábban elkezdett béremelésekről, illetve az életpályamodell bevezetéséről, ahogy a tervezett laktanya-felújításokról sem. Mindez azt célozza, hogy ismét vonzóvá tegyék a katonai hivatást. Sikerülhet ugyanis akármilyen modern járműveket beszerezni, ha nincs, aki vezesse, kezelje azokat.
Borítófotó: Illyés Tibor/MTI
