Montenegró gazdaságának az idegenforgalom az alapja. A bruttó hazai terméknek mintegy a negyedét jelenti az ágazat, de az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) becslése szerint nyolc éven belül ez az érték a GDP 30 százalékát is meghaladja. A turizmusból fakad a szolgáltatások nagy része, de valamelyest az árukivitel is. A függetlenségét 2006-ban kiáltotta ki az ország, ekkor szűnt meg a volt Jugoszlávia utódállama, a Kis-Jugoszláviából létrehozott Szerbia és Montenegró államközösség. Montenegró számára a gazdasági felemelkedés szinte egyetlen lehetőségét az idegenforgalomba történő külföldi beruházások jelentették, s ebben az orosz vállalkozók vették ki a legnagyobb mértékben a részüket. Elsősorban Budván, de más tengermelléki városokban is számos szállodát létesítettek, vagy részt vettek fennálló idegenforgalmi létesítmények privatizálásában. Megannyi lakást, üdülőházat vásároltak orosz állampolgárok. Nincsenek pontos adatok arról, hány ingatlannal rendelkeznek az országban, de azt kimutatták, hogy a függetlenség kikiáltása óta eddig több mint 25 millió euró folyt be az államkasszába az ingatlanpiacon végrehajtott orosz–montenegrói adásvételi szerződésekre fizetett illetékekből.
Korábban tíz esztendő alatt az ötszörösére növekedett az Oroszországból Montenegróba látogató vendégek száma: 2006-ban 61 ezren, két évvel ezelőtt pedig már 316 ezren voltak, a turisták negyedét ők tették ki. 2016-ban 2,87 millió éjszakát töltöttek a volt jugoszláv tagköztársaságban, s ha figyelembe vesszük, hogy a szállásárak átlagértéke 70 euró, nagyjából 200 milliós haszonnal számolhatunk csak ebből a forrásból. Ez az összeg a montenegrói GDP 5 százalékának számít.
Nem csoda hát, hogy az említett adatok fényében meglehetősen borúlátóan fogadták a 600 ezer lakosú országban a 2017-re vonatkozó legfrissebb kimutatásokat. Az oroszországi vendégek a leggyakrabban júniusban és júliusban keresik fel az adriai-tengeri államot, a tavalyi eredmények pedig azt mutatják, hogy az előző évhez képest a havi csaknem ötvenezer éjszaka helyett csupán közel húszezret töltöttek el ott. Podgorica és Moszkva között a kapcsolatok voltaképpen már 2014-ben megromlottak, amikor Montenegró is a szankciók bevezetése mellett foglalt állást, csatlakozva az uniós tagokhoz. Oroszország hasonló lépéssel válaszolt. A NATO-csatlakozás az utolsó csepp volt a pohárban. Tavaly márciusban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter világosan fogalmazott, amikor kijelentette: Podgoricának tudnia kell, hogy gazdasági kapcsolatait áldozza fel a katonai tömbhöz való felzárkózás pillanatában.
A montenegrói sajtó a napokban, a közzétett adatokat elemezve arról is cikkezett, hogy a rossz eredményekért az orosz sajtóban folytatott negatív kampány is nagyban felelőssé tehető. Kiemelték: a moszkvai média – a korábbi dicséretek helyett – elsősorban a koszos strandokról, a nehéz turistaidényről és a bűnözés jelenlétéről beszélt a Montenegróról szóló beszámolókban. Az elemzések egy része viszont mégsem teljesen borúlátó: minden esély megvan arra, hogy a nemzetközi kimutatásoknak megfelelően tovább erősödjön a turizmus. Nem az a fontos, melyik államból indulnak el a vendégek, hanem az, hogy a célország sokaknál továbbra is Montenegró legyen – hangoztatják Podgoricában.
Borítófotó: Vendégváró asztalt terítenek egy fővárosi pincevendéglőben. Az orosz turisták zöme lemondta üdülését, de a jófajta mediterrán borból is sok maradt Podgoricában, miután Oroszország megtiltotta a montenegrói borok importját
