Alig két hónap telt csak el azóta, hogy bejelentették: a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg katonai bázist épít Doraleh-ben. Az Afrika szarván elhelyezkedő Dzsibuti városának eleve Peking által kiépített és bérelt, nagy forgalmú konténerkikötőjében hamar átadták a támaszpontot. Szeptember végén meg is tartották az első hadgyakorlatot. A népi Kína létrejötte óta a mamutállam egyetlen külföldi országban sem létesített még katonai bázist. Az első lépés erőteljes ambíciókra utal: Dzsibuti tengerpartjának egyik fele a Közel-Keletre, a másik pedig Afrikára tekint.
KATONAI TERJESZKEDÉS
Hármas célt szolgál Peking szerint a hadsereg szárazföldi jelenléte a térségben – írja a Jeune Afrique című lap: az ENSZ békefenntartó alakulatainak a megerősítését, a túlparton, Jemenben élő kínai állampolgárok esetleges eva-kuálásának a biztosítását és a szintén jelen lévő kínai haditengerészet támogatását. A francia folyóirat hozzáteszi: e tevékenységre éppen a régió legfontosabb stratégiai pontján kerül sor. Nem véletlen, hogy Kína csupán „besorolt” a szintén Dzsibuti földjén (az ország és a főváros neve megegyezik – a szerk.) évek óta állomásozó amerikai, japán és francia katonai erők mellé. Így már négy nagyhatalom néz farkasszemet a kelet-afrikai miniállamban.
Az USA már a bázis létrehozásakor kifejezte aggodalmát. A kínai jelenlét legitimitását azonban nehéz lenne kikezdeni. Az ENSZ BT döntése a tengeri kalózkodás elleni küzdelem örve alatt már 2008-ban lehetővé tette a kínai hadiflotta folyamatos jelenlétét a térségben. Peking továbbá ügyesen játszotta ki azt a kártyát, hogy logisztikai okokból lenne szüksége a flotta mellett egy támaszpontra.
Fiatalok táncolnak a Dzsibuti-Doraleh kikötő megnyitási ünnepségén. Kína a gazdasági hatalmon keresztül szerez politikai befolyást a térségben
A Dzsibutiban jelen lévők közül „a kínaiaké az egyetlen olyan állam, amely minden területen beruházásokat hoz létre, így a vasúthálózatban, a bankszektorban, a kikötők fejlesztésében és ipari parkok létesítésében is” – mondta Ismail Omar Guelleh dzsibuti köztársasági elnök. Az Egyesült Államok a szintén az országban működő Camp Lemonnier támaszpont birtokában (négyezer fő állomásozik ott és őrzi a világ legnagyobb katonai célú drónbázisát) sem töri magát a helyi beruházásokért. Kína viszont nagyon is aktív.
A Doraleh kikötőt, Dzsibuti már meglévő nemzetközi termináljának a meghosszabbítását a hongkongi Merchants Holdings és a dubaji DP World hozta létre. Ide fut be az etiópiai Addisz-Abebából érkező, szintén az ázsiai óriás által épített vasútvonal is.
Japán az ismert történelmi ellentétek okán szintén idegenkedve fogadta az újabban katonai támogatással is felerősödött kínai jelenlétet. Guelleh elnök szerint viszont a kalóztevékenység elleni védelmet erősíti a távol-keleti óriás hadseregének berendezkedése, márpedig Japán többször is aggodalmát fejezte ki például az Ádeni-öbölben hajózó szállítmányai biztonsága miatt.
A Pentagon ugyancsak kevésbé tűnik elragadtatottnak a kínai jelenléttől, mint Guelleh. A La Tribune szerint már azzal kalkulálnak, hogy a fekete kontinensen villámgyorsan terjeszkedő Peking sorra nyitja majd meg új katonai bázisait Etiópiában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Angolában és Nigerben. A francia gazdasági lap idézi azokat az amerikai fenntartásokat, melyek szerint a kínai erők idővel az Africom, a kontinensen állomásozó USA-haderő konkurensévé válhatnak.
JÓ KORMÁNYZÁS?
Kína tehát „feladta a be nem avatkozás politikáját, mely mindeddig jellemezte afrikai jelenlétét Etiópiától Kongóig” – fogalmaz a The Diplomat. Az ázsiai térséggel foglalkozó ausztrál online lap szerint Peking olyan államokkal köt megállapodásokat, mint Guelleh „korrupt és instabil kleptokráciája”. Kína választhat, hogy ezekben az országokban a nyugatiakkal folytatott együttműködés örvén a „jó kormányzást” szorgalmazza-e, vagy szemet huny a fenti „gyarlóságok” felett a kedvező piaci részesedés reményében. Az ázsiai óriás támogatja például Mugabe Nyugat által elszigetelt Zimbabwéjét vagy a hasonló megítélés alá eső szudáni erőket.
Peking jelentős szerepet játszott a „demokratikus” Kongó belpolitikai harcaiban. Utóbbi ország jelentőségét az adja, hogy itt található a világ kobaltkészletének mintegy fele. A kínai jelenlétet itt is erőteljesen megalapozta az elnök, Joseph Kabila elkötelezettsége. A korábbi elnök, a vonalas marxista Laurent-Désiré Kabila fia korábban Kínában kapott katonai kiképzést (lásd ezzel a témával kapcsolatban készült interjúnkat a 49-51. oldalon).
TOVÁBB ERŐSÖDIK A DOMINANCIA
A McKinsey tanácsadó cég felmérése szerint Afrikában összesen tízezer kínai cég működik. Ezek nagyjából harmada a feldolgozóiparban, negyede a szolgáltatások terén tevékenykedik. A kereskedelem, az építőipar és az ingatlanszektor egyaránt 20 százalékkal részesedik. Afrika ipari termelésének 12 százaléka – évi 500 milliárd dollár – van kínai cégek kezében. Az építőiparban ennél is sokkal nagyobb, 50 százalékos a jelenlétük. A tanácsadó cég által megkérdezett, a fekete kontinensen tevékenykedő kínai cégek többsége nyereséges, majdnem egyharmaduk 2015-ös profitrátája (az árbevétel és a nyereség aránya) meghaladja a 20 százalékot. A társaságok több millió embert foglalkoztatnak, kétharmaduk kínál alkalmazottainak valamilyen képzést.
A McKinsey két forgatókönyvet vázol fel a kínai–afrikai kapcsolatok terén. Az egyik szerint a fekete kontinensen jelen lévő kínai vállalatok árbevétele a jelenlegi évi 180 milliárdról 2025-re 250 milliárd dollárra emelkedik – ez megfelelne a piaci növekedési ütemnek. A másik, a McKinsey szerint valószínűbb forgatókönyv: a jelenleg domináns feldolgozó- és alapanyagipari, valamint infrastruktúra-ágazatok mellett a kínai jelenlét megerősödik a mezőgazdaságban, a pénzintézeti, a telekommunikációs és a technológiai szektorban, valamint a logisztikában. Így a kínai cégek forgalma elérheti a 440 milliárd dollárt.
