– Hol áll jelenleg ön szerint a sokat emlegetett digitalizáció?
– Slágertémáról van szó nemcsak Magyarországon vagy az Európai Unióban, de Ázsiában, Amerikában és mindenütt a világon. Ha egy maratonfutáshoz hasonlítom a folyamatot, akkor azt mondhatom: már minden ország elrajtolt, de egyelőre a legfejlettebb sem ért be a célba. Nincsen győztese ennek a versenynek, aki a célszalagot átszakítva megnyugodva számolja, hogy az őt követő mennyivel van lemaradva.
– Azért Magyarországnak még van bőven tennivalója, nem?
– Nyilvánvalóan bizonyos mutatók, például a digitális írástudás, az internet tényleges használata terén a középmezőny alján vagyunk, de más mérőszámok tekintetében nagyon jól állunk.
– Például?
– Az egyik fontos mutató egy ország háztartásainak 4G-s mobilinternettel történő lefedettsége. Az uniós átlag 59 százalék, ám nálunk ez az érték a legjobbak közt van 95 százalékkal.
– Milyen hálózatfejlesztési programok valósultak meg eddig a Digitális Jólét Program első szakaszában?
– Az infrastruktúra fejlesztésének négy kulcsterülete van: az egyik a Szupergyors Internet Program (a SZIP), a másik a mobilinternetes hálózatok fejlesztése, a harmadik a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat fejlesztése, ami főként a közigazgatás, az állami szervek és szolgáltatások szempontjából fontos, a negyedik pedig a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program keretében a kutatóintézetek, az egyetemek, a közgyűjtemények vagy éppen az oktatási intézmények infrastrukturális ellátottságának a javítása.
– A miniszterelnök a Szupergyors Internet Program megvalósítását 2018 végére ígérte. Hol tart a munka?
– Ez egy összeurópai kezdeményezés, ahol az országok 2020 végéig vállalták, hogy minden háztartásnak lehetőséget biztosítanak arra, hogy legalább 30 megabit per szekundumos letöltési sebességgel csatlakozhasson a világhálóra. A magyar kormány azt vállalta, hogy ezt a sebességet már 2018 végétől eljuttatja – szaknyelven – minden ellátási végpontra.
– Üzletileg megéri a legutolsó házhoz elvinni a szupergyors netet?
– Korántsem, ám ezt az osztrák Alpokban sem úgy kell elképzelni, hogy igen drága földkábelek vezetnek minden turistaházig, az utolsó kilométereket ott is és nálunk is egyes térségekben rádió-távközlési módszerekkel hidalják át. Egyébként pedig, mint a Digitális Jólét Program minden eleme, nagyon alapos szakmai egyeztetések során nyerte el végleges formáját.
– Hogyan kell ennek elképzelni a gazdasági hátterét?
– A felmérés során helyrajzi számokig lebontva feltérképeztük az előttünk álló fejlesztési feladattömeget. Hozzávetőleg egymillió háztartást azonosítottunk, ahol nem volt meg a szükséges 30 megabites sávszélesség. Ezt követően az internetszolgáltatóknak pontosan meg kellett határozniuk azokat a térségeket, településeket, településrészeket, sőt a konkrét ingatlanokat, ahol önerőből kiépítik a szükséges hálózatokat. Ez hozzávetőleg az egymillió háztartás fele volt. Nem „bemondásra ment” a dolog, pontosan rögzítettük, hol vállalják önerőből a hálózatfejlesztést a szolgáltatók. Ezek az önerős vállalások nagyrészt teljesültek is, az utolsó területeket ez év végéig kapcsolják be az új hálózatokba.
– A támogatott hálózatfejlesztés hol tart?
– A múlt év végére 170-180 ezer háztartást vállaltak önerős beruházásként a szolgáltatók, ám már most túlteljesítették ezt, mert 2016. december 31-ig 230 ezer végpontra jutott el a szupergyors internet. Jelenleg is gőzerővel folynak a további SZIP-fejlesztések, összesen 65 milliárd forintnyi hazai költségvetési és európai uniós támogatásból, ám az önrészt és az önerős fejlesztéseket is ideszámítva 150 milliárdos, tehát óriási infrastruktúra-fejlesztési programról van szó. A lényeg, hogy a vállalás teljesíthető: 2018 végéig lényegében minden magyar háztartásnak lesz lehetősége a szupergyors internetre kapcsolódni.
– Itt kanyarodjunk vissza a digitalizáció kihívásaira. Mikor ér el minket az újabb hullám?
– Fontos leszögeznem, hogy nem a jövőkutatók vízióiról beszélünk. A di-gi-ta-lizáció nem évek múlva, hanem itt és most, ma történik velünk. A digitális átalakulást pedig mindenütt a világon segíti, támogatja az állam. Nem szabad a távoli jövőbe helyeznünk a változásokat, fel kell készülnünk a digitalizáció jelentette számtalan kihívásra, mégpedig mielőbb.
– Mi a szerepe e téren a Digitális Jólét Programnak?
– Nyilvánvalóan korábban is számos állami szervezet, intézmény foglalkozott a különböző távközlési, informatikai, oktatási és egyéb „digitális” feladatokkal, de hiányzott egy átfogó, ambició-zus projekt. Egy fociból vett hasonlattal élve: nem mindegy, hogy 11 jó játékos vagy egy jó csapat van a pályán. Másképpen: egyenrangú szereplők együttműködésére épülő rendszer a magyar digitális ökoszisztéma, amelyben a kormányzat kezdeményező szerepet játszik, és indokolt esetben koordinálja a közös munkát.
– Milyen ön szerint ez a mai digitális világ?
– Ha egy középkorú ember otthon felejti a mobilját, akkor még valahogy eltelik a napja. Nem tud ugyan e-mailezni menet közben, és a legtöbb telefonszámot sem tudja ma már fejből, mint régebben, de kibír egy napot. Ám ha megnézzük a 13-15 éveseket, ők szinte talajvesztettekké válnak, ha nincs náluk a telefonjuk. Nekik olyan a készülék, mint az élőlényeknek az oxigén, nem tudják elképzelni a létezést nélküle. Arra kell felkészülnünk, hogy alapjaiban változik meg a világ.
– Hogyan?
– Egy másik példát mondanék: nem tudom, hányan élnek ma abból, hogy villany-, víz- vagy gázórákat olvasnak le, de nem javasolnám, hogy hosszú távra tervezzenek. Pár év, és az órák havonta egyszer, vagy akár naponta, esetleg óránként automatikusan elküldik a közműszolgáltatóknak az állást, az ottani szoftver elkészíti a számlát, amely az okostelefonomon megjelenik, majd onnan egy gombnyomással be is tudom fizetni.
– Mégis, a gazdaságban súlyos munkaerő-problémákat okoz majd a változás.
– Úgy mondanám, hogy részben már most is jelen vannak ezek a feszültségek: 22-25 ezer informatikai állás van ma -betöltetlenül az országban, és a szakértők 300-400 ezerre becsülik azon munkahelyek számát, ahol az átlagot meghaladó digitális készségekre van szükség.
– De mi lesz, ha megérkeznek az önvezető autók? Nem kellenek majd sofőrök? Vagy az automata chatbotok az ügyfélszolgálatosok munkáját fenyegetik, nem?
– A korábbi technológiai forradalmak is alapvető változásokat hoztak, sok munkakör, feladat eltűnhet, de ugyanennyi keletkezhet is. Azaz a magasabb hozzáadott értékű munka felértékelődik. Nem félni kell e változásoktól, hanem felkészülni rájuk, az eddigieknél sokkal aktívabb oktatással, felnőttképzéssel, tudásalapú átképzéssel. Jórészt erről szól majd a Digitális Jólét Program 2.0-s verziója. Itt mielőbb el kell kezdeni a munkát, mert évek alatt érhető csak el érdemi eredmény. Arról nem is szólva, hogy az átalakulás ideje alatt is versenyképes gazdaságra van szükség, amelyhez az állam működését szintén át kell alakítani. Sokan az államigazgatásban is tartanak a változásoktól, de azt kell mondjam: például egy családtámogatási kérelem elbírálóira mindig is szükség lesz. Legfeljebb az illető nem papíralapon veszi át a kérelmeket, hanem a mailen beérkező adatok alapján bírál, dönt, és maga is elektronikus határozatot hoz.
NÉVJEGY
- Deutsch Tamás (50 éves) a Digitális Jólét Program összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztos.
- Végzettsége: jogász (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1999), ügyvéd (2012– ).
- A Fidesz egyik alapító tagja. 1990-től 2009-ig a Magyar Országgyűlés, 2009 óta az Európai Parlament képviselője.
- A rendszerváltoztatás óta több fontos közéleti tisztséget is betöltött (ifjúsági és sportminiszter [1999–2002], a Magyar Országgyűlés alelnöke [2004–06], miniszterelnöki biztos [2014–]).
- A Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke (1999–2001 és 2012–16), a Magyar Paralimpiai Bizottság alelnöke (2011–), valamint 2010 óta az MTK elnöke.
- Nős, öt gyermek édesapja.
