A nemzet gombászási szokásait vizsgáló őszi felmérés szerint a lengyelek 43 százaléka rendszeres gombavadász, és alig 23 százalék azok aránya, akiket ez a tevékenység hidegen hagy. Egy lengyelnek illik felismerni a legnépszerűbb fajtákat és tudni legalább egy „titkos” lelőhelyről, meg persze eldicsekedni a begyűjtött zsákmánnyal a közösségi oldalakon közzétett fotókon. Az internetes keresőmotor egyik leggyakoribb kérdése is az, hogy „hol van gomba?”. Egyébként ez nemcsak őszi hobbi, hanem hagyomány, amely mélyen gyökerezik a nemzeti kultúrában. Számos utalás található rá az irodalomban. Adam Mickiewicz romantikus költő Pan Tadeusz című nemzeti eposzában a gombászás a XIX. századi nemesség egyik kedvenc foglalatossága, szórakozása, akárcsak a vadászat vagy a lakodalmi mulatság.
A lengyel erdei gomba nem csak belföldön kedvelt eledel, Európa többi részén is van kereslete. A vezető importőrök ‒ Németország, Franciaország és Olaszország ‒ rókagombát, barna tinórut vagy vargányát vásárolnak.
Lengyelországban mintegy 1400 fajta ehető és 200-250 mérgező gomba honos, s nyár végétől késő őszig tart a szezon. Az idei száraz ősz miatt az ország nyugati részén alig volt erdei gomba, viszont északkeleten, a Podlasiei vajdaságban és Varmia-Mazúriában egyes fajták itt-ott viszonylag nagyobb mennyiségben megjelentek. A kedvezőtlen időjárás visszavetette az erdei gombára szakosodott egész ágazatot, így aki szerencsésebb vidékeken gyűjtött, a termést magas áron tudta értékesíteni.
A felvásárlási árak a tavalyiakhoz képest ötven százalékkal nőttek. A WP Finanse portál szerint egy kiló vargányáért vagy rókagombáért 30 złotyt (2200 forintot) adnak. A boltokban a szárított fenyőtinóru vagy a vörös érdestinóru kilóját 200 złotyért (15 ezer forintért) kínálják.
A kiskereskedelmi árakat alapvetően a nagyobb szereplők diktálják. A lengyel gombaipart számos szigorú rendelet szabályozza, amelyeknek az út menti árusok egyáltalán nem, de a piacozók jó része sem tud megfelelni. Az egyik előírás szerint a friss gomba tárolási ideje hűtési körülmények között is csak 48 óra lehet, hiszen a nagy víztartalma miatt gyorsan romlandó termék. Minden feldolgozóüzemnek állami vizsgával felvértezett gombaszakértőt kell foglalkoztatnia, aki folyamatosan felügyeli a beszerzést, a feldolgozást, a szárítást és a fagyasztást. A gomba kereskedelmi forgalomba hozatalához kötelező az állami egészségügyi hivatal (Sanepid) engedélye, e nélkül az értékesítés illegális. A jóváhagyás kiadására jogosultak viszonylag kevesen vannak. S mivel nincs elég szakértő, a kisebb értékesítők sok esetben nem jutnak engedélyhez. A piacon működő vállalatok így kisebb felvásárlási árat diktálhatnak, nagyobb árréssel dolgozhatnak, magasabb eladási árakat szabhatnak.
