Az EU harmadik energiacsomagja rendelkezett arról, hogy az unió területén futó vezetékek használatát harmadik felek számára is lehetővé kell tenni, valamint a cső tulajdonosa és a gázkereskedő nem lehet ugyanaz a jogi személy. Ez teszi szükségessé a TS balkáni leágazásának a megépítését. A meghiú-sult Déli Áramlat a Gazprom tulajdona lett volna, míg a TurkStream az érintett EU-államok vállalkozásainak a birtokában lenne.
Az uniós szabályozás lényegesen bonyolultabbá teszi a rendszer megvalósítását és üzemeltetését. Ha csak egy ország késlekedik a láncban, vagy eláll a projekttől, a terv kútba esik. Vlagyimir Putyin orosz elnök számára olyan fontos a projekt, hogy a közelmúltban magához vonta a nemzetközi, kiváltképpen az euró-pai energiaügyek felügyeletét. Moszkvai források szerint a budapesti dzsúdó-világbajnokságon tett látogatás is ennek a szoros felügyeletgyakorlásnak volt a része. A budapesti megbeszéléseken a TS (Balkán) és Paks II. megvalósításának ütemezése, az útiterv állt a középpontban.
ELLENSZÉLBEN
A Kreml új koncepciójának mottója: a Balkánt tegyék az orosz gáz el-osz-tó-központjává. Moszkva ösztönzi a térségbeli dél–észak gázszállító folyosó létrehozásában érdekelt államokat (Görögország, Bulgária, Szerbia, Magyarország), hogy saját nemzeti hálózatukat bővítsék, illetőleg EU-cégekkel építtessék meg a szükséges vezetékrendszereket és berendezéseket. Ez az elképzelés Bulgáriában például komoly pénzügyi gondokat okoz. A Bulgartranszgaz, a hivatalos állami gázvezetékcég legalább kétmil-liárd dollárra becsüli a költségeket. Honnan vegye ezt az összeget az unió legszegényebb tagállama? Az elképzelések szerint a Török Áramlat azon vezetéke, amely a balkáni, európai piacokra szánt energiahordozót szállítja, Törökországon, Görögországon keresztül futna, és a görög szakaszon elágazna észak, Bulgária felé. Innen az IGB görög–bolgár interkonnektoron keresztül tehát a gáz továbbhaladna Bulgáriába, onnan Szerbia, Magyarország irányába – és talán Ausztrián át Németországba, Franciaországba.
Brüsszel – ugyan különböző mértékben, de – egyaránt gyanakvó Moszkvával és Washingtonnal szemben. Oroszország meg akarja őrizni nyugat-európai gázszállítói pozícióit, meggátolná az amerikai cseppfolyósított palagáz beáramlását az európai piacokra.
A Kreml globális energiajátszmájában az „és” mellett a „vagy-vagy” opciót is mérlegeli. Jelenleg mindjét projektje (az Északi Áramlat II. és a Török Áramlat) komoly kockázatokkal szembesül. Az ellenszél nemcsak Washingtonból, hanem Brüsszelből is fúj.
Ha a „vagy-vagy” változat jön be és valamelyik projekt ismét befullad, Oroszország a másikra koncentrálhat. Moszkvának persze érdeke, hogy mind az északi, mind a délkelet-európai gázfolyosó működjön. A Török Áramlat és az Északi Áramlat (Nord Stream – NS) közös vonása, hogy mindkettő célja: Ukrajnát mint meghatározó fontosságú gáztranzitországot kikapcsolják az Oroszországból az EU-ba irányuló szállításokból.
Mindkét projekt jelentős amerikai érdekeket sért. A 2013–14-es ukrajnai politikai változások (Majdan) az Egyesült Államok szoros részvételével zajlottak le, azokat az Obama-kormány alelnöke, Joseph Biden közvetlenül figyelte. Trumpnak a Fehér Házba való beköltözésétől sokan azt várták, hogy az északkeleti szomszédunknak nyújtott sokoldalú amerikai támogatás alapvetően meggyengül, összhangban az új elnöknek a NATO-val kapcsolatos kezdeti kedvezőtlen nyilatkozataival, oroszbarátként értelmezett megnyilvánulásaival. Ezek a várakozások nem igazolódtak be. Ukrajna továbbra is az USA kelet-európai politikájának kulcstényezője.
PÉNZÜGYI GONDOK
Az orosz elképzelések azonban komoly pénzügyi akadályba ütköznek. A régió egyik országa sem olyan erős gazdaságilag, hogy a projektben vele összekötött államoknak hitelezzen. Külső finanszírozónak marad Oroszország (amelyet a két kulcsvállalkozás, a Török Áramlat és az Északi Áramlat II. amúgy is kimerít anyagilag-technológiailag) vagy Nyugat-Európa, amely jó adag szkepticizmussal figyeli az eseményeket.
Az Európai Beruházási Bank (EIB) május végén jelezte, hogy 25-30 millió euróval támogatná Szerbiát a bolgár és a szerb gázvezetékrendszer összekötésében. A nehézségek a szerb oldalon tornyosulnak, a Novi Iszkrből kiinduló 61 km-es bolgár szakasz építői várják Belgrád döntését. A 150 km-es interkonnektor terve öt éve porosodik Szófiában. Nem világos, hogy ennek 1,8–5 milliárd köbméteres éves szállítókapacitása hogyan illeszkedik például a szerb–magyar összekötő gázvezeték ennél jóval nagyobb, 8 mil-liárdos teljesítőképességéhez (amiről Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter beszélt).
Kulcsfontosságú volt az orosz tervek megvalósítása szempontjából a szaktárcavezető és Alekszej Miller, a Gazprom feje közötti, július elején, Moszkvában folytatott tárgyalás, amelyen előszerződést kötöttek arról, hogy hazánk 2019 végétől Bulgárián és Szerbián keresztül csatlakozik a Török Áramlat vezeték balkáni meghosszabbításához. Egy másik előszerződésben pedig az orosz gáz hosszú távú magyarországi exportjáról állapodtak meg.
A Neftegaz.ru orosz gázipari portál emlékeztet rá: Vlagyimir Putyin korábban megígérte a magyaroknak, hogy bekapcsolódhatnak az energiahordozó harmadik országokba való kivitelébe. Magyarán gáztranzitországgá válhatunk – feltéve, ha meglesz a szükséges infrastruktúra.
Még cseppfolyós a Török Áramlat északi, balkáni leágazásának a sorsa, helyzete. Szófia a közeljövőben magas szintű tárgyalópartnereket vár Szerbiából és Törökországból. Egyelőre kevés az információ, az érdekeltek arra hivatkoznak, hogy még nincsenek aláírt szerződések. Mind a szerb, mind a bolgár sajtó a magyarokat, Putyin budapesti megnyilvánulásait figyeli, elemzi. Szófia és Belg-rád kivár, miközben a térségbe Moszkvából, Brüsszelből és Washingtonból érkeznek a különféle jelzések, üzenetek.
