VÁLSÁGBAN A LIBERALIZMUS
Huszonhat éve írta első sikerkönyvét Francis Fukuyama, aki tavaly szeptemberben új kötettel jelentkezett, amelynek az Identitás – Igény a méltóságra és a politikai harag címet adta. Akkor a Foreign Affairsben egy előzetes tanulmányt is írt e témában. Új könyvét március elején egy európai előadó körúton népszerűsítette, ennek keretében tartott Hamburgban és Bécsben előadást. Az alábbiakban utóbbi fontosabb részeit szemlézzük.
POPULIZMUS ÉS NACIONALIZMUS
Korunk talán legtöbbet használt politikai fogalma a populizmus, amelyhez a közelgő európai parlamenti választási kampányban a nacionalizmus fogalma társul. Előadásában Fukuyama mindkettőt definiálta. Olvasatában minden populista politikának van egy gazdasági oldala, amely a társadalom széles rétegeinek akar javakat juttatni. A legtöbb ilyen gazdasági modell központosít, s ezeket a javakat osztja újra, ám mivel eltávolodik a kapitalizmus keresletre és kínálatra épülő modelljétől, forrásai felemésztése után fenntarthatatlan.
Második ismérvként említi a karizmatikus vezetőt, aki közvetlenül szól a társadalomhoz, ezért az őt és politikáját ellenőrző, illetve korlátozó intézmények gyengítésében érdekelt. Harmadik ismérvként jelenik meg az etnicitás, vagy újabb fogalommal a törzsi jelleg, amelynek a középpontjában egy zárt csoport (például a nemzet) áll.
Fukuyama úgy véli, a baloldali populistákat az első két pont jellemzi, míg a – szerinte veszélyesebb – jobboldaliakat mindhárom. Új fejleménynek látja az így értelmezett jobboldali populizmus amerikai térnyerését, amelyet Donald Trump, az USA vezetője mellett immáron Jair Bolsonaro brazil elnök is képvisel.
A populizmus térnyerését vizsgálva a szerző több okot hoz fel. A millennium után felgyorsuló globalizáció következtében a nyugati világ ipari munkahelyei nagy számban vándoroltak olcsóbb telephelyi költségű országokba, ami főként a kékgalléros (fehér) férfi munkásokat érintette hátrányosan. Közben a nyugati országok egyre inkább szolgáltatói társadalmakká váltak, amelyekben inkább a női munkaerőre van szükség. Ez Fukuyama szerint frusztrálja az átalakulás fő veszteseinek számító (fehér) férfiakat, és fogékonnyá teszi őket például Trump elnök újraiparosítási politikája iránt.
Második pontként említi a politikai rendszer hatékonyságának csökkenését. A nyugati világban egyre több a nagykoalíció vagy a sokpárti szivárványkoalíció, amelyekben eltűnnek a hagyományos pártok és irányzatok közötti különbségek. Idetartozik Fukuyama szerint az is, hogy a politikai rendszer gyakran nem a többséget érdeklő témákkal van elfoglalva, így a többségi társadalomhoz tartozó (fehér) szavazók úgy érzik, a mainstream pártok és politikusok nem az ő problémáikra keresnek megoldást.
Harmadik és legfontosabb pontként említi a kulturális identitás veszélyeztetését, ami friss könyvének a címét is adta. A filozófus úgy véli, az ember társasági lényként vágyik a mások általi elismerésre, ám ennek módja is nagyot változott.
A BALOLDAL HANYATLÁSA
Fukuyama szerint a posztmodern társadalmakban Luther Márton vallási tanítása tér vissza, miszerint nem a külső (formális) eljárások és rítusok, hanem az egyén belső meggyőződése a fontos, és egyedül ettől függ az egyén üdvözülése. A legtöbb új társadalmi mozgalom (pl. a Me Too) is egy ilyen belső meggyőződés kivetítése az egész népességre azzal az igénnyel, hogy a társadalmat ehhez kell igazítani.
A baloldal hanyatlása pont innen ered, hiszen számukra egyre fontosabbá vált a kisebbségi csoportok emancipációja és jogainak a kiterjesztése, miközben a törzsszavazóiknak számító (fehér) munkások képviseletét átengedték a jobboldalnak és a populistáknak. A szerző vélekedése alapján így érthető meg Ronald Reagan és Donald Trump elnökké választása vagy a brexit.
A filozófus olvasatában posztmodern társadalmainkban is hatnak az ókori görögök által már leírt társadalompszichológiai folyamatok. Az egyik ilyen a mások általi elismerés, amely a liberális modellben a demokráciából, azaz a jogok kiterjesztéséből és a szavazók erre épülő támogatásából táplálkozik. Egy másik forrás lehet a nemzeti eszme, amely – kezdetben – irányulhat az idegen megszállás ellen, ám Fukuyama szerint idővel bezárkózóvá és fundamentalistává válik.
Fukuyama ezek alapján az iszlám fundamentalizmust is az elismerés iránti igényként fogja fel. A fiatal generációknak már kevés szüleik régimódi vallásgyakorlata, amely ellen fellázadnak. Ezt használják ki szerinte a vallási radikálisok, akik egyszerre elégítik ki a fiatalok lázadás és újdonságok iránti igényét.
Milyen megoldást kínál minderre a szerző? Úgy véli, a nyugati társadalmaknak túl kellene lépniük a nemzeti kereten, s az oktatás és képzés által minden polgáruknak lehetővé kellene tenniük a társadalmi mobilitást. A liberális utópia sokadik kiadását a szerző nem nevezi ugyan nyílt társadalomnak, ám soraiból annak nagyon sok eleme köszön vissza.
TRUMP ÉS A MÚLÓ KALAND
A migrációt Fukuyama is korunk legégetőbb problémájának tartja, amelyre szintén a Soros György és Angela Merkel által adott választ adja: a külső határok megerősített védelme mellett legális bevándorlásra lenne szükség, miközben az állampolgárságnál a nemzeti elvről szerinte át kellene térni a területi elvre, vagyis az adott állam területén született gyermekek automatikusan annak az országnak a polgárai lennének.
Az előadó körútja során adott interjúkban rendre elmondta, hogy szerinte most az EU intézményei és a nyugat-európai társadalmak a liberális (nyitott) társadalom letéteményesei, amelyeknek Európában fel kell(ene) tartóztatniuk az általa is definiált populizmus és nacionalizmus térnyerését. Fukuyamánál újra előjön az a 2016 végén és 2017 elején a mainstream sajtóban széles körben elterjedt vélemény, hogy Donald Trump elnöksége csupán „múló kaland” lesz az amerikai politikában, és a következő elnökválasztás után ismét a fősodor egyik jelöltje költözik a Fehér Házba.
A liberális típusú demokrácia „védelme” és promotálása a filozófus szerint azért fontos, hogy ez az alternatíva – az általa is javasolt megújulás révén – kellően vonzó maradjon.
