Öt hónappal a választás után még mindig nincs Németországnak szövetségi kormánya. A labda most a szocdemek (SPD) térfelén pattog, a jelenleg is zajló belső szavazáson 460 ezer párttag dönthet arról, hogy pártjuk rövid időn belül harmadszor is nagykoalíciót (GroKo) kössön-e Angela Merkel kancellár CDU-jával.
A voksolás kimenetele bizonytalan, hiszen a német társadalomban és az SPD-tagságban is fele-fele arányban támogatják és utasítják el a GroKót. A szkepszis indokolt, ugyanis négy éve pontosan ugyanez játszódott le. Az akkori pártvezetés is körbehaknizta az országot, mindent megígért, s végül megkapta a tagság felhatalmazását a koalíciókötéshez. A szavazók a tavaly szeptemberi választáson azonban a junior partnert jobban büntették, az SPD akkor 20 százalékot kapott, azóta már csak 16 százalék szavazna rájuk.
CSAPDÁBAN A SZOCDEMEK
A kutatási adatok jól mutatják a párttagok dilemmáját. Németországnak Európa vezető gazdasági és politikai hatalmaként cselekvőképes kormányra lenne szüksége, amelynek ráadásul a tömérdek belső problémát is orvosolnia kellene. Négy éve még azt remélték, hogy a nagykoalíció mindkét problémát kezeli, és közben a szociáldemokrata vonal sem halványul el a hiperpragmatikus Merkel árnyékában. Akkor ez nem így történt, és a koalíciós pártok most még rosszabb helyzetben vannak.
A bal- és jobbszélen egy-egy tíz százalék körüli protestpárt ugrásra készen várja, hogy a nagy formációktól további szavazókat szipkázzon el. Az átlag német életszínvonala ráadásul idestova 15 éve folyamatosan csökken, miközben a mostani politikusokkal és pártokkal semmiféle kilátás nincs a javulásra.
A GroKo Merkel utolsó esélye arra, hogy kancellár maradjon, ám ez egy újabb csapdahelyzetet rejt magában. A CDU-elnök kancellár fontos tárcákat adna ugyan át a szocdemeknek, ám ha ő marad a kormányfő, ismét kiénekli az SPD szájából a sajtot. A logika és a pragmatizmus az ellenzékbe vonulást diktálná, ám a letárgyalt nagykoalíciós megállapodás felrúgása már inkább ártana az SPD-nek. Egy új választáson nagyjából a szeptemberi eredmény ismétlődne meg, és ha a két nagy párt javítani szeretne siralmas eredményén, új vezetőkkel és új programmal kellene rajtvonalhoz állniuk. Ennek most vajmi kevés az esélye.
Marad tehát a kényszerpálya, amely négy évvel hosszabbítja meg az 1945 utáni német pártrendszer agóniáját. A pestis és a kolera közül tényleg nehéz választani. Az SPD tagsága után ezért február végén a CDU kongresszusa is várhatóan áldását adja az újabb GroKóra.
PUHUL AZ SPD
Berlinben egy népszerűtlen és gyenge kormány alakul, ráadásul a leendő szocdem pénzügyminiszternek kell(ene) majd követelnie az eurózóna Emmanuel Macron francia elnök által vezetett déli országaitól az újabb megszorításokat hozó strukturális reformokat.
Tennivaló otthon is lenne bőven. Az SPD feltételei felpuhultak, így mégsem lesz egységes egészségbiztosítás, marad az atipikus foglalkoztatás és a migránsok családegyesítését sem könnyítik. Németországban (és ezzel az unióban is) a zűrzavar után a tehetetlen sodródás ideje következik.
Borítófotó: Angela Merkel német kancellár az idei karneváli szezon nyitányán. A németek fele nem szeretne nagykoalíciót
