Mintegy négy éven át tartó szinte síri csendet követően a napokban Đorđe Ivanov macedón államfő ismét felvetette egy az Osztrák–Magyar Monarchia idején is létező terv megvalósításának az ötletét. A Szerbián, Macedónián és Görögországon keresztül haladó Duna–Morava–Vardar–Szaloniki-csatorna létrehozásának az elképzeléséről van szó, melynek kapcsán egyszer már megbeszéléseket kezdtek az érintett államok illetékesei, a kínai China Design Group intézet pedig teljesen ingyenesen kidolgozta a megvalósíthatósági tanulmányt is. Ebből derült ki egyebek mellett, hogy egy meglehetősen idő- és pénzigényes ötletről van szó, melynek értéke 10 és 15 milliárd euró között mozog. Új csatornát a macedón–szerb határövezetben kellene építeni Szkopjéig, másutt a folyómeder szélesítésére, tisztítására, infrastrukturális beavatkozásokra lenne szükség.
A korábbi években Szerbia mutatkozott a legérdekeltebbnek a projekt kivitelezése iránt, Tomislav Nikolić volt államfő többször fogadott kínai befektetőket. A megvalósíthatósági tanulmány elkészítőjén kívül tárgyalt az ugyancsak kínai Bonn Project vezetőivel is, akik a munkálatok kivitelezése iránt mutattak hajlandóságot. A szerb területrendezési és bányászati minisztérium 2013-ban egy szándéknyilatkozatot is aláírt a China Gezhouba Group irányítóival, melyben elkötelezték magukat a projekt mellett, s elkészült a Morava folyót érintő munkálatok tervezete is, amely 4,5 milliárd eurót venne igénybe. Mivel azonban sem Szerbia, sem a többi érintett állam nem volt hajlandó eladósodni a projekt érdekében, azt mindeddig félretették, de a macedón elnök mostani nyilatkozata ismét komoly jelzésnek számít.
A Duna és az Égei-tenger közötti csatorna hatalmas előnyt jelentene nemcsak az érintett régiónak, hanem az összes Duna menti országnak, hajózási, kereskedelmi szempontok miatt. Szerbiai szakértők a gazdasági előnyök mellett azt is hangsúlyozzák, hogy a csatornának az árvízvédelemben, az öntözésben és az energiafejlesztésben is lényeges szerepe lenne. Az érdekelt kínai cégek képviselői többször beszámoltak róla, hogy kormányuk támogatja a tervben való részvételüket. Mindez beleilleszthető az ázsiai óriás térségbeli kereskedelmi érdekeltségébe, főleg azután, hogy 2016-ban hozzájutott a pireuszi kikötő többségi tulajdonához is.
Nem titok, hogy a több mint 650 kilométer hosszúságú csatorna esetében az anyagiak jelentik a legnagyobb gondot, s olyan pénzügyi konstrukció kidolgozására lenne szükség, amellyel mindegyik partnerország és Kína is elégedett lenne. A szerb fél korábban már megerősítette, hogy el tudná képzelni a területét érintő szakasz finanszírozását koncessziós megállapodások révén. Most munkacsoportot alakítanak az érintett országok, s megfontolják a lehetőségeket. A csatorna megépítését követően a nyugat-balkáni régió új korszakba lépne, egy álom válna valóra – állapította meg a macedón köztársasági elnök.
