Jó kerület a „nyolc”, az viszont elég nagy probléma, hogy több tízezer hajléktalan él Budapesten – a legkevésbé sem helytálló mondat Fekete-Győr András szájából hangzott el még tavaly júniusban, egy józsefvárosi lakossági fórumon, ahol többek között arról kérdezték, hogyan oldaná meg a fedél nélkül élők helyzetét. A Momentum Mozgalom elnöke először egyértelművé tette: nincsen a problémára kidolgozott stratégiája, mivel „ez egy szakpolitikai kérdés”. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a körúton sok az „Eladót keresünk!” tábla, ezért egy kis átképzéssel a hajléktalanoknak munkát lehetne adni ezekben a butikokban.
A pártvezető gondolatai, túl azon, hogy színvonalában kísértetiesen hasonlítanak az MSZP-s Horváth Csaba-i víziókra (ő ingyenes tömegközlekedést ígért a fővárosiaknak), komoly tájékozatlanságot is tükröznek. Az otthon nélkül tengődők helyzete és annak megoldása, vagy akár csak elfogadható szinten tartása rendkívül összetett szociálpolitikai kérdés.
ORSZÁGOS PROBLÉMA
Az átlagember hajlamos azt hinni, hogy a jelenség csak Budapesten tapasztalható. Pedig nem így van: egy 2016-os átfogó, a fedél nélkül élők és a nekik szóló szociális ellátást igénybe vevők körében végzett felmérés szerint akkor összesen
10 200 hajléktalan élt az országban, kétharmaduk vidéken. A statisztika valószínűleg hiteles adatokat nyújtott, ugyanis 78 településen 253 szolgáltatótól gyűjtöttek hozzá mintát. Ennek ellenére az otthontalanok számát csak nagyságrendileg lehet meghatározni, pontos adatot szinte lehetetlen róla közölni.
A helyzet vizsgálatakor kikerülhetetlen a hatalmas vitákat generáló, 2013. december 4-én életbe lépett fővárosi hajléktalanrendelet, amely bizonyos, a kerületek által kijelölhető közterületeken jogellenesnek minősíti az életvitelszerű tartózkodást. A „tiltott zónák” listája hosszú. Az elmúlt években rövidült, majd többször bővült is. A rendelet huszonkilenc kiemelt aluljárót sorol fel, valamint játszótereket, oktatási és egészségügyi intézményeket, ezek ötvenméteres körzetét, azonkívül hidakat és az azokhoz tartozó lépcsőket is.
SZOCIÁLIS BÉRLAKÁSOK KIUTALÁSA?
A rendelet elfogadását megelőző zajos csörték egyik fő hangadója A Város Mindenkié csoport volt, amely a probléma megoldását az üresen álló szociális bérlakások felhasználásában látta. Szerintük ugyanis azok „kiosztása” nagyrészt orvosolná a fedél nélkül élők helyzetét. A kerületek azonban elzárkóznak ez elől, mondván: a szabad szociális bérlakások közül sok lakhatatlan állapotban van, s a várólista is hosszú. Többgyermekes, nehéz helyzetben lévő családok, idősek, egyéb rászorulók is várnak a még üresen álló, lakható ingatlanokra. A másik gond az, hogy értelemszerűen ezeknek a lakásoknak rezsiköltsége is van, amelyet egy életvitelszerűen az utcán tartózkodó, évek óta munka nélkül lévő ember nagy valószínűséggel nem vagy csak nagyon nehezen tudna fenntartani.
A budapesti városvezetés másban látta a kivezető utat: 2011 óta körülbelül hétszázzal bővítette a férőhelyek számát a különféle hajléktalanellátó intézményekben, kialakította a Szabolcs utcai részleget, amely a higiéniai szolgáltatások és az élelmezés mellett orvosi és hospice-ellátást is nyújt a már idős hajléktalanoknak. Fontos azonban leszögezni, hogy ez esetben is önkéntesen igénybe vehető szolgáltatásról van szó, vagyis erőszakkal senkit sem lehet rávenni arra, hogy ne az utcán, hanem fedél alatt aludjon, még mínusz 10-12 fokos téli hidegekben sem.
A helyzet objektív megítéléséhez azt is tudni kell, hogy ezeken a hajléktalanszállókon előfordul, hogy akár tíz-tizenkét ember alszik egy helyiségben, illetve az ott-tartózkodás egyes esetekben korlátozott. Például néhány éjjeli menedékhelyen csak este hattól másnap reggel nyolcig lehet tartózkodni, nem szabad alkoholt bevinni, sőt az alkoholos befolyásoltság is tilos. Az említett ellátók rugalmassága azonban az elmúlt években sokat változott, illetve a Menhely Alapítvány a Máltai Szeretetszolgálattal és a fővárossal együttműködve olyan elhelyezési formát is kialakított, amelynek a keretében a közvetlenül a közterületről beszállított hajléktalanokat fogadják. Utóbbi szolgáltatásnak különösen télen van jelentősége.
NEM CSÖKKENT A SZÁM
A lakossági tapasztalatok alapján azonban kijelenthető, hogy a tiltott zónákat kijelölő rendelet nem sok változást hozott az utcán életvitelszerűen tartózkodók számát illetően. A gyakorlatban ugyanis, ha a közterület-felügyelet vagy a rendőrség olyan fedél nélkül lévő emberrel találkozik, akinek nincs szüksége azonnali orvosi ellátásra, ám a listán szereplő közterületek egyikén él, akkor először csak felszólítják, hogy hagyja el a helyszínt, s amennyiben nem teszi meg, szociális munkást hívnak segítségül. Tarlós István főpolgármester ezzel kapcsolatban még a múlt év végén úgy nyilatkozott: a hajléktalankérdés érzékeny téma, ezért a város bizonyos törvény adta jogosítványaival óvatosan él. Másrészt, bár 2012-re a rendeletnek köszönhetően sikerült rendet teremteni az aluljárókban, az akkori ombudsman végül fellépett a szabályozás ellen.
A főpolgármester jelezte: a szabálysértési törvény engedné ugyan, hogy rendészeti alapon kezeljék a kérdést, de részben humánus okból, részben a közvéleményre való tekintettel eddig nem éltek ezzel a lehetőséggel. Kilátásba helyezte azt is, hogy a jövőben markánsabban kezelik a problémát, de emberségesen, a Máltai Szeretetszolgálat és a Menhely Alapítvány szakmai közreműködésével.
Ahogyan a városvezető is már többször célzott rá: a rendelet elfogadása előtt a tiltakozók közül kevesen vették figyelembe, hogy nemcsak a hajléktalanoknak, hanem a többi állampolgárnak is vannak jogai, így okkal merült fel a döntéshozók fejében, hogy rendezzék azokat a mindenki által ismert állapotokat, amelyek például a Blaha Lujza téri, a Ferenciek terei vagy a Nyugati téri aluljáróban uralkodnak.
VÖRÖS KÓD
A hajléktalanokat érintő ellátórendszer továbbfejlesztése az idén sem marad el. Nem csak a főváros, a humántárca is hozzájárul a fedél nélkül élők ellátásához, tavaly például összesen 360 millió forint értékben hirdetett pályázatot a krízisidőszak többletterheinek a finanszírozására a hajléktalanokat ellátó szervezetek között. Ezenfelül további ötvenmilliós tartalékot biztosítottak a szélsőséges esetek kezeléséhez.
Fontos elem, hogy ezekből a támogatásokból a társadalomba való visszailleszkedést is segítik, így a karitatív szervezetek akár albérleti hozzájárulást is tudnak majd biztosítani az otthontalanoknak arra, hogy önálló életet tudjanak kezdeni. Szintén újdonság, hogy bevezették a vörös kód intézményét, ami annyit jelent, hogy extrém hideg esetén a nem hajléktalanokat segítő bentlakásos kapacitásokat is meg kell nyitni a fedél nélkül élők előtt.
Borítófotó: Egy női rehabilitációs intézmény szépségnapján tavaly ősszel. Nehéz a visszakapaszkodás a normális életbe (Kovács Tamás, MTI)
