Feléled a csillagháború

Mátrix
A földi konfliktusok lassan, de biztosan átterjednek az űrbe. Kína és Oroszország megelőzte a Nyugatot, míg az a globális terrorizmussal volt elfoglalva.

ŰRHADVISELÉS

Harminchat évvel ezelőtt Ronald Reagan amerikai elnök csillagháborús terve, a stratégiai védelmi kezdeményezés (SDI) még csak a Szovjetuniónak szóló blöff volt. Az USA nem rendelkezett azokkal az eszközökkel, fegyverekkel, amelyekkel a szovjeteket – sikeresen – megfenyegették. Kína ebből a szempontból még nem volt komoly szereplő. Azóta azonban gyökeres változások mentek végbe, és nem csak a távol-keleti óriás szerepe értékelődött fel. Mára a technikai fejlődés nagyjából mindazt, amit a reagani propaganda csak ügyes animációs filmekkel volt képes ábrázolni, elérte. Megjelentek a kinetikus robbanófejvadászok, és hamarosan az űrben is telepíteni kezdik a lézerágyúkat. A kozmosz a feléledt fegyverkezési hajsza folytán hadszíntérré változhat. Ma már legalább féltucatnyi állam képes a világűrbe hagyományos és tömegpusztító fegyvereket juttatni.

 

A „SEBEZHETETLEN” RAKÉTA

A folyamat az elmúlt fél évtizedben indult be igazán. Az okok között szerepel, hogy az amerikai–orosz viszony Kelet-Ukrajna és a Krím miatt tovább romlott, s az új washingtoni vezetés még jobban összerúgta a patkót – gazdasági, politikai és katonai értelemben egyaránt – Pekinggel.

Ahány érdekelt ország, annyiféle megközelítés. Az Egyesült Államok és Oroszország katonai fejlesztői a szupergyors, első csapásmérésre alkalmas rakéta-repülőgépekre, űrsiklókra összpontosítanak. Kína az amerikai űrtávközlési eszközök kiütésére koncentrál, amellyel megbéníthatja a világ ez idő szerint legerősebbnek tartott hadseregét.

Moszkvai bejelentés szerint az oroszországi Légi- és Kozmikus Erőknél (VKSZ) már rendszeresítették az Avangard rakéta-repülőgépet, melynek indításáról tavaly decemberben az orosz katonai tévécsatorna rövid videórészletet közölt. Csak a föld alatti silóból indított hordozó, egy ballisztikus rakéta látható, maga az űrsikló (ahogy gyakran nevezik ezt a típusú fegyverrendszert) nem. Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint az Avangard „sebezhetetlen”, és a jelenlegi rakétavédelmi rendszerek nem képesek megsemmisíteni, mert röppályáján manőverezik, ide-oda „pattog” a ritkább légrétegeken.

Az amerikaiak tavaly döntöttek űrparancsnokságuk felállításáról. Az USA katonai hírszerzése, a DIA figyelmeztetett, hogy a kínaiak, az oroszok és újabban az indiaiak is űrfegyvereket, irányított energiafegyvereket fejlesztenek ki és telepíthetnek a kozmoszba. Az Egyesült Államok az űrben telepítendő, az ellenfél interkontinentális rakétáit, többcélú műholdjait megsemmisítő szerkezeteken dolgozik. Ezek egyike a kinetikus (mozgási) energiával működő műholdelhárító, rakétaelfogó rendszer. Óriási sebességgel nekiütközik az ellenfél támadóeszközének, így teszi hasznavehetetlenné. A szisztéma működése roppant bonyolult, s nagyon pontos felderítést, helymeghatározást, célzást igényel. Olyan, mintha egy kilőtt puskagolyót egy másik kilőtt puskagolyóval akarnának megsemmisíteni.

Ennek a struktúrának a földről vagy hadihajókról, rakétával indított változatait már rendszeresítették az amerikai haderőnél. A Lengyelország által vásárolt Patriot lég- és rakétavédelmi rendszer legújabb verziója, a PAC–3, valamint a Romániában, Deveseluban telepített Aegis Ashore ellenrakétái már ilyen kinetikus (mozgási energián, nem pedig robbanáson alapuló) fegyvert hordoznak. (A romániai Aegis Ashore védelmi rakétaernyője Magyarország teljes területét is óvja.)


Mars-szimuláció a Góbi-sivatagban. Kína lehagyta a Nyugatot

KÍNA ELŐZ

Az ázsiai ország az oroszokéhoz hasonló, a légkör és az űr határán hipersebességgel repülő eszközt, űrsiklót dolgozott ki. A tekintélyes amerikai konzervatív think-tank, a Hudson Institute által ez év márciusában tartott szakértői tanácskozás résztvevőinek az volt a véleménye, hogy e tekintetben Peking lekörözte mind Washingtont, mind Moszkvát.

Kína DF-ZF nevű, öt-tízszeres hangsebességgel száguldó hiperszonikus űrsiklója 2014 óta hét sikeres repülést hajtott végre, amit amerikai források is megerősítettek. Elemzők szerint a távol-keleti óriás első lépcsőben hagyományos robbanófejjel látja el a DF-ZF-et, elsősorban az USA Dél-kínai-tengeren cirkáló hajórajainak, repülőgép-hordozóinak az elriasztására. A második szakaszban várható az űrsikló nukleáris fegyverekkel történő felszerelése, amivel már az amerikai kontinenst is elérhetik.

Mi a titka a kínai sikernek? A világos célkitűzés, az ipari bázisnak való pontos feladatszabás – mondják az elemzők. Roger Zakheim, az amerikai Nemzeti Védelmi Stratégiai Bizottság (NDSC) tagja pesszimista: erős kételyei vannak, hogy az Egyesült Államok ipara, a Szilícium-völgy képes lesz-e kidolgozni a hipergyors légi-, űreszközök gyártási technológiáját. Csak a Pentagon és a hozzá kapcsolódó hadiipar alkalmas a feladat végrehajtására, mert tudják, milyen technológia kell az ilyen fegyverek kifejlesztéséhez.

Amíg az USA terrorizmusellenes műveletekbe bonyolódott 2001 óta, addig az oroszok és a kínaiak átfogó, többelemű, az Egyesült Államok katonai erejét aláásó programokat dolgoztak ki – mondta az Amerikai Haditengerészeti Intézet (USNI) cikke szerint Thomas Karako, aki a rakétavédelmi projekteket felügyeli a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában (CSIS). Kína üzenete, hogy megsemmisítik az amerikai repülőgép-hordozók vezette csapásmérő erőket a Csendes-óceánon, nem üres fenyegetés. A hipergyors fegyverek, űrsiklók (hypersonic glide weapons) komolyan veszélyeztetik az USA bázisait, a flottát a Dél-kínai-tenger térségében. „Ezen fegyverek miatt fogunk távol maradni a régiótól, ami azt jelenti, hogy a repülőgép-hordozóink gyakorlatilag haszontalanná válnak” – tette hozzá Zakheim. Az Egyesült Államok katonai műholdjai érzékelik ugyan az űrsiklók elindítását, később azonban a radarok képtelenek észlelni azokat, s amikor becsapódás előtt megjelennek a képernyőkön, már késő – folytatta. Ezen fegyverek veszélyességét semmilyen más rendszerekéhez nem lehet hasonlítani – így Austin Long, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának a tanácsadója.

Franciaország is csatlakozott az űrhadviseléshez: önálló űrparancsnokságot állít fel a hadseregén belül, hogy megvédje műholdjait, és védekezzen a kozmoszból érkező esetleges támadások ellen. Ezzel Párizs Washington példáját követi. A hírt július 14-én, a francia nemzeti ünnepen jelentette be Emmanuel Macron elnök tíz másik európai vezető, köztük Angela Merkel német kancellár társaságában. „Egy önálló európai védelmi rendszer kiépítése, együtt az észak-atlanti szövetséggel – amelynek most ünnepeljük a 70. évfordulóját –, Franciaország számára kiemelt feladat” – mondotta az államfő. A francia űrfegyverprogramról keveset tudni. Macron csak annyit árult el, hogy a földről és az űrből egyaránt megvédik a kulcsfontosságú távközlési-felderítési feladatokat ellátó katonai műholdjaikat.


Amerikai űrhajós landol Kazahsztánban. Együttműködés a Földön, verseny az űrben

ŰREGYEZMÉNY

Az ENSZ egyik megállapodása, az 1967-ben kötött nemzetközi űregyezmény (Outer Space Treaty – OST) megtiltja a tömegpusztító fegyverek kozmoszban való állomásoztatását, állandó katonai bázisok létrehozását az űrben vagy valamelyik másik égitesten, elsősorban a Holdon. Az OST szerint tilos a kozmoszt vagy bármely égitestet kisajátítani. Ugyanakkor nem tiltja a katonai tevékenységet (például megfigyelő műholdak pályára állítását), viszont nem engedi a fegyverkísérleteket. További négy alegyezmény jött létre a konvenció alapján, amelyek a bajba jutott űrhajósok megmentésére, a kozmoszba juttatott tárgyak regisztrálására, az űreszközök, lezuhant műholdak által okozott károk megtérítésére és a Holdra vonatkoztak. Az utóbbi szerződés elvetélt próbálkozásnak bizonyult, egyetlen potenciális holdutazó nemzet sem ratifikálta, mert bolygónk sápadt kísérője mint katonai bázis mindegyikük stratégiai terveiben szerepel.

A nemzetközi űregyezmény máig érvényben van, miközben a stratégiai fegyverrendszereket korlátozó, a hidegháború időszakában kötött amerikai–szovjet megállapodások nagy részét már felmondták – legutóbb a rövid és közepes hatótávolságú, nukleáris fegyvereket hordozó rendszerek tilalmáról szólót, az INF-et.

A 2019. júniusi helyzet szerint 109 ország csatlakozott a Washingtonban, Moszkvában és Londonban egy időben meghirdetett nemzetközi űregyezményhez. A három hatalom, az USA, a Szovjetunió és Nagy-Britannia elsőként, még 1967-ben ratifikálta az OST-t. További 23 ország aláírta, de még nem erősítette meg. India 1982-ben, Kína 1983–84-ben, Észak-Korea 2009-ben csatlakozott hozzá. Magyarország Bulgáriával együtt a régiónkból elsőként, 1967 júniusában. Az észtek 2010-ben, a litvánok 2013-ban, a szlovének csak 2019-ben lettek OST-résztvevők.

 

AHOL AZ ŰR KEZDŐDIK

Kármán Tódor magyar–amerikai tudós határozta meg először a világűr fogalmát. Azóta is csak Kármán-vonalként hivatkoznak a földi légkör és a kozmosz érintkezési vonalára. Abból indult ki, hogy ott kezdődik az űr, ahol már nincs elég levegő, és egy a levegő felhajtóereje alapján működő szerkezet (repülőgép) már nem boldogul. A Kármán-vonal nyáron pontosan 83,6 kilométerrel húzódik az óceán felszíne felett, télen mintegy 100 kilométer magasan kezdődik a kozmosz. A hipersebességű (katonai) űreszközök gyorsabban repülnek, mint a hangsebesség 5,0–8,8-szerese. Oroszország Avangard nevű űrsiklója a Kármán-vonal körül, a ritkább levegőrétegeken pattog, s időnként magasságot és irányt változtatva felemelkedik az űr alsó rétegeibe. Támadáskor – a meredeken leereszkedő ballisztikus rakéta-robbanófejekkel ellentétben – viszonylag lapos röppályán, hatalmas sebességgel, izzó meteorként közelít a célhoz. Hogy a sűrűbb levegőrétegekkel való súrlódáskor keletkező hőt kibírja, különleges anyagból építik. Jurij Boriszov orosz miniszterelnök-helyettes az RT orosz állami tévében bejelentette: az Avangard a hangsebesség 27-szeresével repül. Összehasonlításképpen: a leggyorsabb vadászgépek rövid időre elérhetik a hangsebesség két és félszeresét, háromszorosát.

 

Borítófotó: Vulkáni hamu és por az űrből nézve. A nagyhatalmak felfelé terjeszkednek