A bázis neve: Haditengerészeti Operatív Központ (HOK). Ahogy az amerikai haditengerészet hivatalos honlapján elmagyarázzák: az objektum része annak a rendszernek, amellyel valamennyi művelet koordinációját, kontrollját támogatják, növelve a haderőnem hatékonyságát a térségben. Ez alapján feltételezhető, hogy a bázis a fekete-tengeri amerikai (NATO-s) fegyveres vízi erőt támogatja, szolgálja majd ki elsősorban. Kijev ugyanis a Krím 2014-es vitatott elcsatolását követően elvesztette haditengerészeti flottájának csaknem háromnegyedét. Igor Kaszatonov admirális, a fekete-tengeri orosz flotta egykori parancsnoka szerint harcértéke elhanyagolhatóvá vált.
A KÖZBÜLSŐ LÁNCSZEM
Az új objektum létesítése persze felkeltette Moszkva fokozódó gyanakvását. Orosz olvasat szerint Ocsakiv stratégiai előnyei a következők: mindössze 120 kilométerre van légvonalban a Krím nyugati partjaitól; közel fekszik Mikolajiv városa, két hatalmas hajógyárral, hajójavító kapacitásokkal. Ezen üzemek, minthogy alapvetően még az integrált szovjet-orosz hadiipari rendszer részei voltak, Ukrajna és Oroszország 2014-es szakításával nagyrészt megrendelések nélkül maradtak. Mikolajiv térségében található a volt szovjet hadsereg bunkerrendszere, amely nukleáris fegyverek tárolására épült és használtatott. Az új bázis szinte csak egy lépésre van a két, Nyugat irányába orientálódó ország, Ukrajna és Moldova közé beékelődött szovjet-orosz szálkától, az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságtól, Moszkva előretolt szemétől-fülétől. A létesítmény kiegészíti azt a stratégiai láncot, amelyet Washington romániai (Mihail Kogălniceanu AB, Konstanca, Deveselu), bulgáriai (Novo Szelo, Várna), törökországi (Samsun, Isztambul) és grúziai (Batumi) katonai objektumai vagy bázishasználati jogai alkotnak.
Oroszországi elemzők úgy vélik, az ocsakivi bázis elsődleges célja a Fekete-tengeren immáron állandó járőrszolgálatot adó olyan amerikai hadihajók támogatása, amelyekre a Kreml olvasatában egyértelműen Oroszország-ellenes Aegis rakétaelhárító rendszer elfogórakétáit, indítóberendezéseit telepítették. Így szerintük Ocsakiv jelenti a közbülső láncszemet az amerikai ellenőrzésű rakétarendszer szárazföldi parancsnoki központja, a romániai Deveselu és a Törökországban telepített nagy hatósugarú radar között. Oroszország szíriai katonai jelenléte, támaszpontjai erősítésével igyekszik kitörni a fekete-tengeri NATO-harapófogóból.
FORRÓDRÓT-ÉVFORDULÓ
Míg a NATO északkeleti szárnyán, Lengyelországban, a Baltikumon osztatlan a szövetség katonai erői jelenlétének a támogatása, addig az ocsakivi objektumot is magában foglaló délkeleti szárnyon a helyzet korántsem ilyen egyértelmű. A legnagyobb gondot Törökország ingapolitikája, Ankara és Moszkva jelenleg igen szoros együttműködése jelenti, kiváltképpen ennek katonai vonatkozásai, a törökök által megrendelt orosz
Sz–400-as rakétavédelmi rendszer. (Nem beszélve a Török Áramlat nevű projektről, Kelet-Közép-Európa csővezetéken át történő gázellátásának a tervéről, amelyet orosz forrásokból valósítanának meg.) Az amerikai Center for Strategic and International Studies (CSIS) nevű think-tank elemzése emellett utal Bulgária ingatag helyzetére, a jelenlegi kormányzat sajátos Moszkva-politikájára, a parlamentben az Oroszországgal szembeni szankciókat ellenzők jelentős súlyára.
Mindezek ellenére egy közvetlen Oroszország–NATO-összecsapás esélye csekély – értékeli a helyzetet a CSIS. Augusztus végén emlékeztek meg az amerikai–orosz forródrót-rendszer fennállásának 54. évfordulójáról. Eddig a rendszer működött, és üzemeltetői szerint képes a két atomnagyhatalom közötti véletlen (nukleáris) összecsapás esélyét a minimálisra csökkenteni.
MAGYAR RÉSZVÉTEL
Románia és Bulgária mellett ez év nyarán a Saber Guardian hadgyakorlat harmadik helyszíneként Magyarország is részt vett a térség biztonságát szilárdító erőfeszítésekben. Ez az amerikai–ukrán Sea Breeze és a grúziai helyszínű Noble Partner 17 hadgyakorlattal együtt a NATO amerikai vezetésű akcióinak a része, melyek célja a térségben a katonai jelenlét növelése, hatékonyabbá tétele.
