Szlovákia
A fővárosban tavaly novemberben első alkalommal számolták össze a hajléktalanokat. A hivatalos adat: 2064. Az otthon melegét nélkülözők száma Pozsonyban azonban ennek az értéknek legalább a két és félszerese. Ez azzal magyarázható, hogy a menhelyeken nem mindenki jelentkezik be, ráadásul a hajléktalanok jelentős hányada más településekről származik, és azért megy a fővárosba, mert ott több lehetőséget vél találni napi szükségleteinek a kielégítésére. A külvárosi lakótelepeken egyre nagyobb számban jelennek meg, s a parkokban, a tömbházak lépcsőházaiban húzódnak meg, nagy rendetlenséget és piszkot hagyva maguk után. Az utóbbi időben az egyes városrészek önkormányzatai jelentősen csökkentették a parkokban korábban kihelyezett padok számát, sőt a villamos- és buszmegállókban is egyre kevesebb a pad, mivel ezeken rendszerint hajléktalanok tanyáznak. Az utcán lakók zöme férfi, de újabban egyre több a nő is közöttük. A belvárosban gyakran csapatostul vonulnak, vagy a fák tövében heverésznek.
Lengyelország
Több mint 33 ezer hajléktalan embert számoltak össze tavaly. Országos felmérést kétévente készítenek a szociális, család- és munkaügyi tárca megbízásából, ezért az idén nem állnak rendelkezésre erről adatok. Mindenesetre az előző számláláshoz képest 2700-zal kevesebb a fedél nélkül tengődő.
A legtöbb hajléktalan a nagyvárosokban él, kétharmaduk Varsóban. A kutatás szerint 80 százalékuk menhelyeken tartózkodott, a többiek intézményeken kívül. Az utcára került emberek helyzetük fő okaként a kilakoltatást említették (45 százalék), a családi konfliktusokat a harmaduk nevezte meg, de a függőségre (alkohol és drog), valamint a munkahely hiányára is sokan hivatkoztak, 29, illetve 17 százalékuk.
A lengyelországi hajléktalanok több mint 80 százaléka férfi, közel felük a 41–60 éves korcsoportból kerül ki, s szakmunkás végzettségű. Az otthon nélkül lévők több mint fele legalább két és legfeljebb tíz esztendeje vesztette el a lakását.
Ukrajna
Mintegy húszezer főre teszi a hajléktalanok számát a közel hárommilliós Kijevben Ukrajna Szociálpolitikai Minisztériuma. Részükre mindössze egy 152 fő befogadására képes éjjeli menedékhely áll rendelkezésre. A legtöbben a főváros főpályaudvara körül élnek, az utcán. Kisebb lopásokból, zsebtolvajlásból próbálnak megélni. Előfordul, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében csomagok, fegyverek, narkotikumok célba juttatására bérlik fel őket alvilági csoportosulások. Általában bejön az a számításuk, hogy az ápolatlan külsejű embereket nemcsak az utastársaik kerülik el, de sokszor még a rendőrök is. A pártok nemritkán tüntetőket bérelnek fel a hajléktalanok közül az utcai politikai akcióikhoz. Becslések szerint a fedél nélkül lévők száma Kijevben és a többi milliós nagyvárosban legalább 20 százalékkal nőtt 2014, az ukrajnai politikai és gazdasági helyzet drasztikus romlásának éve óta. A hajléktalanok sorait az utóbbi időben a kelet-ukrajnai harcok elől elmenekült belső migránsok, a leszerelt katonák és a válság miatt elszegényedő rétegből kikerülők gyarapítják.
Románia
Ebben az országban sem létezik pontos adat arra vonatkozóan, hogy hány hajléktalan tengődik az utcákon. Civil szervezetek és a hatóságok becslése szerint húszezer fedél nélküli személy van az országban, ebből 2-5 ezer Bukarestben. A román főváros utcáin szinte sehol sem láthatók nagy létszámban erre a sorsra jutott emberek, egyebek mellett azért, mert egy részük félreeső helyeken keres menedéket. Télen például szennyvíztisztító csatornákban húzódnak meg, hogy melegben legyenek. A főpolgármesteri hivatal a hideg évszakban menhelyeket működtet a számukra. Napközben tömegközlekedési eszközökön keresnek menedéket. Tavaly például botrányt okozott a sajtóban, hogy az önkormányzati szervezet állítólag utasítást adott a sofőröknek: ne szállítsák le a villamosokról és a buszokról a hajléktalanokat, akiknek így sikerül melegben ülniük, ugyanis a menhelyeken csak éjszaka tartják őket. A bukaresti tömegközlekedési vállalat és a főpolgármesteri hivatal cáfolta, hogy ilyen hivatalos utasítást adtak volna a tömegközlekedési járművek vezetőinek, de gyakran lehet találkozni buszokon és villamosokon utcára került személyekkel.
Horvátország
Ma a hivatalos statisztikák szerint körülbelül 2000 fedél nélkül tengődő van, miközben a hajléktalanszállók csak 450 embert tudnak befogadni. Akiknek nem jut szállás, azok közterületeken, lépcsőházakban és más, emberhez nem méltó helyeken húzzák meg magukat. Az ún. Ethos rendszer (e szerint hajléktalannak számít az is, akit ideiglenesen helyeztek el valamelyik intézményben, kempingkörülmények között él vagy épp valamelyik pincében nyomorog) alapján vizsgálva a kérdést az otthon nélkül lévők mintegy hétezren vannak. Problémét jelent, hogy a legtöbb városnak nincs hajléktalanszállója. A gazdasági bizonytalanság tovább növelte az ún. rejtett hajléktalanok számát, akiknél könnyen előfordulhat, hogy ténylegesen erre a sorsra jutnak.
Szlovénia
A ljubljanai szakhatóság becslése szerint megközelítőleg háromezer fedél nélküli személy él az országban. A gyakorlatban akár négyezren is lehetnek, sőt egész családokat is számontartanak. Az utóbbi viszonylag új keletű probléma, amelyre az emberjogi ombudsman is figyelmezteti a kormányt és sürgeti a megfelelő intézkedéseket. Pontos adatokról nem lehet beszélni, mivel a nyilvántartás csak becsléseken alapszik, nagyon változó magának a hajléktalanságnak a meghatározása is. A legtöbb otthon nélküli ember a fővárosban, Ljubljanában, illetve a második legnagyobb városban, Mariborban él. A hajléktalan férfiak mintegy 12 évet töltenek az utcán, míg a nők négyet. Átlagéletkoruk negyven év. A férfiak többségét az alkohol, illetve a drog, a nőket leginkább a családi erőszak és a munkanélküliség kényszeríti az utcára. Felmérések szerint a hajléktalanok igen nehezen tudnak újra bekapcsolódni az életbe. Egy uniós alapokból indított program révén 2016-ban 1,2 millió eurót fektetett az állam a jelenség megfékezésére. Most 12 hajléktalanmenhely működik az országban, 2020 végéig további hatot terveznek kialakítani, összesen 350 férőhellyel. Addig is összesen húsz ún. nappali hajléktalanközpontot alakítanak ki, ahol megelőző és szaktanácsadó munka folyik majd. Egy másik projekt lehetővé teszi az adósságcsökentést, illetve az úgynevezett „hajléktalan-bankszámla” nyitását is.
Szerbia
A becslések szerint 18 ezren élnek fedél nélkül. Belgrádban a legnagyobb a hajléktalanok száma, de nincs erre vonatkozó pontos kimutatás. A városi szervek egyik képviselője nemrégiben úgy nyilatkozott: mintegy kétezer gyerek járja lakhely nélkül az utcákat, a felnőttek száma ennél bizonyára nagyobb. Befogadóközpontok létesültek a főváros számos pontján. A belgrádi szociális intézmények koordinátora elmondta: nagyjából 240 személy, elsősorban roma nemzetiségű kisgyermek jár vissza rendszeresen valamelyik menedékhelyre. Nagy gond viszont, hogy bár ezek a létesítmények elegendő kapacitásúak, maguk a hajléktalanok nem élnek a kínálkozó lehetőséggel. Láthatatlanok sokak számára az utcán és az állami rendszer előtt is, nincsenek dokumentumaik, semmilyen tisztálkodási módjuk. Kartondobozokból összeeszkábált „otthonaikban” húzzák meg magukat éjjelente, kéregetéssel, kisebb lopásokkal jutnak eledelhez és sokan közülük alkoholhoz. Az államnak többet kellene foglalkoznia a megkeresésükkel és a be-fo-ga-dó-köz-pon-tok kihasználtságának a javításával.
