Meg kell mutatnom, hogy Európában igenis létezik olyan valóban demokratikus ország, ahonnan sohasem tiltanának ki, ahol szabadon közölhetem akár Európa-ellenes üzeneteimet is – nagyjából erre a gondolatmenetre fűzte fel mondandóját Recep Tayyip Erdoğan Bosznia-Hercegovina fővárosában, a Zetra olimpiai csarnokban megtartott nagygyűlésén.
A boszniai és a környező országok elemzői egyetértenek abban, hogy Erdoğan nem azért választotta politikai szándékainak közlésére Szarajevót, mert abban a tévhitben élt, hogy majd ezzel a rendezvénnyel erősíti meg az amúgy is szilárd szavazótáborát. Sokkal inkább területet jött „megjelölni”, megmutatni a világnak azt, hogy a Balkánon Ankarának igenis óriási befolyása van, ami az utóbbi években csak fokozódott. S ez egyértelmű üzenet Európának: hiába tekintenek a kontinens nyugati felében, az Európai Unió hangadó országaiban elutasítóan a hatalmát megerősítő török vezetőre, nemzet- és hittársai vele vannak. Erre rímeltek a szarajevói sportcsarnokba Németországból, Ausztriából vagy a balkáni államokból érkezők transzparensei. Volt olyan is, amelyre azt írták: Allah éltesse szultánunkat, Erdoğant!
Fotó: Útban a szarajevói nagygyűlés felé. „állj egyenesen, ne hajolj meg, a nemzet veled van” – a zászlón erdoğan indulójának a kezdete
Az sem titok, hogy Bosznia-Hercegovinában meg úgy általában a Balkán-félsziget egészén meglehetősen kevés török szavazópolgár él, azonban a térségben élő albánokhoz, bosnyákokhoz vallási szálak kötik Törökországot és így annak mindenkori vezetőjét is. Mindössze tízezer törökkel számolnak a nyugat-balkáni országokban, de mintegy hatmillió muzulmán van összesen Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Albániában, Macedóniában és a szerbiai Sandžak régióban. Mivel Erdoğannak Ausztria és Németország is megtiltotta, hogy választási nagygyűlést szervezzen, egy olyan, relatív közeli országot kellett találnia, ahová az ottani török szavazók el tudnak menni, és ahol támogatásukról tudják biztosítani a felmérések szerint biztos győzelemre számító államfőt. A nyugat-európai törökök és a bosnyák szimpatizánsok örömünnepévé vált a szarajevói látogatás, a sportcsarnokban tartott többórás rendezvényt egy egész napos manifesztáció övezte. Melyik ország lett volna erre alkalmasabb, mint az Európai Unió határának tőszomszédságában elhelyezkedő Bosznia-Hercegovina? Az az állam, amely az EU felé igyekszik, de nincs kitűzött csatlakozási időpontja, s az európai integrációt hátráltató tényezők között az első helyen épp a hárometnikumú (bosnyák, szerb és horvát) föderatív ország belső rendszerét, megosztottságát említik, holott épp európai és főként amerikai segédlettel rakták össze az államalakulatot 1995-ben, a boszniai háborút lezáró daytoni szerződésben.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Bosznia-Hercegovina ma is a több száz éves Oszmán Birodalom európai lelki központjának számít, hiszen a török hódoltság alaposan rányomta a bélyegét a térségre, főként kulturális és vallási szempontból.
Első ránézésre azt is mondhatnánk, hogy a „szultán” vizitjének egyedüli haszonélvezője maga Erdoğan, pártja és több mint 25 millió követője, továbbá azok a szarajevói és környékbeli vendéglátók, akiknél a jelentős eseménynek köszönhetően telt ház volt néhány napig. A régió politikai törekvéseit figyelembe véve azonban nem nehéz rájönni arra sem, hogy a török térhódításnak lehetnek nagy hozadékai mindegyik európai csatlakozásra váró balkáni országra nézve. Ez abból is látszik, ahogyan a szomszédos államok közvéleménye reagált a szarajevói török, muzulmán sokadalomra. Az EU-tagállam Horvátországban meglehetősen kritikus hangnemben beszéltek az eseményről, és azt hangsúlyozták, hogy Bosznia-Hercegovinának nem lenne szabad ilyen könnyen átadnia magát az oszmán múltnak. Figyelmeztettek arra is, hogy Erdoğan látogatásának az egyik célja az ország mintegy felét kitevő bosnyák–horvát közigazgatási entitás muszlim közösségének az erősítése, s ezen belül is a bosnyák politikai színtéren immár három évtizede hatalmi pozíciókat betöltő Izetbegović családnak a támogatása. A horvát sajtó szerint most nem kevesebb a cél, mint hogy a Bosznia-Hercegovinát vezető háromnemzetiségű elnökségben a bosnyák tag az eddigi Bakir Izetbegović helyett a politikus neje legyen. A török államfőt Bakir Izetbegović Isten küldöttének nevezte, őt pedig emiatt a kritikusok az újragyarmatosítás eszközének.
Szerbiában és a Bosznia-Hercegovina területének több mint a felét kitevő boszniai Szerb Köztársaságban a várhatónál jóval könnyebben kezelték a szarajevói kiruccanást. A föderációtól való elszakadási szándékát gyakran hangoztató boszniai szerb vezető, Milorad Dodik nagy államférfinak nevezte Erdoğant, és semmi problémát nem látott a látogatásban. (A boszniai Szerb Köztársaság fővárosa de facto Banja Luka, Szarajevót csak elvben tartják fővárosnak – a szerk.)
Ezenkívül a boszniai és a belgrádi sajtó csak beszámolók szintjén foglalkozott Erdoğan nagygyűlésével, azt a híradások még megemlítették, hogy Sandžakból is tíz autóbusz indult a 15 ezer fős rendezvényre. A belgrádi politikai elitnek eszébe sem jutott kritikát megfogalmazni, hiszen a szerb–török kapcsolatok egyre jobbak, Recep Tayyip Erdoğan és Aleksandar Vučić szerb elnök rendszeresen találkozik, Ankara nemrég vámmentes importot tett lehetővé a szerbiai mezőgazdaság számára.
Mindent összegezve, Belgrádnak nincs oka panaszkodni, hogy a török elnök a majd 80 százalékos muzulmán gyökerű lakost számláló Szarajevóba látogat. Szerbia és Horvátország között viszont van egy óriási különbség: az utóbbi már bent van az unióban, előbbi pedig rendkívül igyekszik afelé, pontos határidőt és a koszovói kérdés megoldatlanságának elnézését követelve.
Nem jön tehát rosszul sem Szerbiának, sem a többi balkáni államnak, ha Brüsszel konkurenciát tapasztal. Szerbia, Montenegró, Macedónia, Albánia és Bosznia-Hercegovina is sebesebb bővítési politikát sürget, és a török kapcsolattal (a pragmatikus érdekeken túl) azt hangsúlyozzák: ha nektek nem kellünk, csatlakozhatunk mi a Kelethez is.
A konkurencia pedig mindeközben máris serényen dolgozik: a Török Együttműködési és Fejlesztési Ügynökség (TIKA) eurómilliárdokat fordít az oszmán műemlékek fenntartására, helyreállítására, különösen a mecsetekre, valamint iskolafejlesztésekre. Ankara most 3 milliárd eurót szán a bosznia-hercegovinai infrastruktúra-fejlesztésre, autópálya-építésre és állandók a beruházásai Szerbia területén is. S bár Szerbia és Koszovó egymással való viszonya tisztázatlan, Belgrádot nem zavarja, hogy Pristina máris kis Isztambulra hasonlít, hiszen az új befektetések a koszovói főváros arculatát is alakítják. További plusz, hogy a török pénzek könnyebben leoszthatók, nincs olyan szigorú elszámolási kötelezettség, mint a brüsszeli támogatások esetében. Lehet, hogy az uniónak a bürokrácia által diktált cammogás helyett érdemes lenne most az egyszer mégis gyorsabbnak lennie?
Borítófotó: török és bosznia-hercegovinai zászlók a sportcsarnokban. A háttérben a szultánként köszöntött Erdoğan képe és a szultánságot megszüntető Kemal atatürké
