ÖLDÖKLŐ KÜZDELEM
Magyarország csatlakozik a Török Áramlathoz, az ezen keresztül ideáramló gáz a hazai import csaknem felét adja majd – feltéve, hogy Moszkva valóban beváltja fenyegetését, és radikálisan csökkenti az Ukrajnán keresztülmenő tranzitot. Hazánk számára kulcsfontosságú lenne a horvátországi, omišalji (Krk sziget) úszó visszagázosító LNG (cseppfolyósított földgáz)-terminál megépítése, ám e körül még mindig nagyon nagy a bizonytalanság.
A Török Áramlathoz történő csatlakozásunk önmagában nem növeli Magyarország behozataltól való függőségét (hiszen ezzel nem bővül az orosz importgáz mennyisége), de komoly átrendeződést okoz a tranzitutakat illetően. Ukrajna mint gáztranzitáló ország szerepe erősen lecsökken, hiszen a tervek szerint a Török Áramlatból hazánk évi 4,7 milliárd köbméter orosz nyersanyaghoz jut, ami mintegy a fele az évi teljes magyar földgázfelhasználásnak. Ez a lépés nem javítja majd az amúgy is feszült magyar–ukrán kapcsolatokat.
Kismértékben ugyan, de az idén Oroszország gáz- és olajszállításai folytán nőtt az orosz részesedés Magyarország szénhidrogénimportjában. Ezt lapunknak december elején orosz hivatalos források is megerősítették. A Gazprom 2018 novemberében közzétette, hogy befejezték a Török Áramlat mindkét, egyenként évi 15,8 milliárd köbméter gázt szállító csöve tenger alatti szakaszának a lefektetését. Az Isztambultól északnyugatra partot érő egyik vezeték felkanyarodik észak felé, s Bulgárián, Szerbián, Magyarországon, Szlovákián keresztül ér el feltételezett ausztriai végpontjára.
AZ IDÉN ELDŐL UKRAJNA SORSA
Berlin a fokozódó amerikai nyomás ellenére ragaszkodik az orosz gázt a németekhez szállító Északi Áramlat II. megépítéséhez. Ez az elem is kedvezőtlenül befolyásolja az USA céljait és Ukrajna politikáját. Kijev az azovi-tengeri eseményekre hivatkozva követelte a számára komoly gazdasági hátrányt, évente milliárd dolláros nagyságrendű gáztranzitbevétel-kiesést okozó projekt leállítását. Ausztria ugyanakkor, amely ugyancsak részese a tervnek, egyetért Németországgal abban, hogy folytatni kell a második csőpár lefektetését. Az osztrák OMV az Északi Áramlat II. egyik nagy részvállalkozója.
Berlinben Steffen Seibert kormányszóvivő így nyilatkozott: „Alapállásunk nem változott. Ez egy piaci, vállalkozásra épülő projekt, amelynek politikai dimenziója van.”
A sajtóreferens talán arra célzott, hogy Németország csereügyletre készülhet. Az Északi Áramlat II. megépítéséhez való hozzájárulás fejében Berlin Brüsszelben és Washingtonban is az Európába irányuló orosz szállítás Ukrajnán át való fenntartását szorgalmazza majd. Ezt a jövő évben rendezni kell, mert lejár az ukrán–orosz olajtranzit-egyezmény.
Angela Merkel német kancellár is nemrég Varsóban a mellett érvelt, hogy Ukrajna maradjon meg az Európába irányuló orosz gázszállítások tranzitországaként, de nem tért ki a részletekre. Nem szólt az Északi Áramlat II.-ről, amelyet vendéglátója, Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő az ukránok gáztranzitszerepét veszélyeztető tényezőnek minősített. A miniszterelnök nem gazdasági, hanem politikai okokkal támasztotta alá véleményét, mondván: ez Kijev számára belbiztonsági kérdés.
MOSZKVA ÓVATOS, DE HATÁROZOTT
Összefügg az Északi Áramlat II. megépítésével a befolyásos német iparszövetség, a BDI első emberének a véleménye, amely szerint az amerikai cseppfolyósított gáz a német piacon nem versenyképes. Dieter Kempf a Süddeutsche Zeitungnak nyilatkozva kijelentette: „Donald Trump, az USA elnöke kapcsolatot teremt a vezeték megépítése és az amerikai LNG-szállítások között… Ezt az árukapcsolást elutasítom. Nagy problémának tartom, ha egy harmadik ország beavatkozik az energiaellátásunkba.”
A Gazprom ezúttal óvatosabb volt. Vezetője, Alekszej Miller csak azután jelentette be az EU-országokba irányuló új vezeték, a Török Áramlat útvonalát, miután Moszkvában konzultált az Európai Unió ottani nagykövetével, Markus Edererrel. Feltehetően az EU harmadik energiacsomagjáról, a földgázpiac liberalizálásáról is szó volt, s arról, hogy a Török Áramlat miként tud eleget tenni a brüsszeli követelményeknek.
Noha a moszkvai megbeszélés tartalmát egyik fél sem hozta nyilvánosságra, feltűnő, hogy a bulgáriai szakasz (amely egyébként a bolgár nemzeti csőhálózaton keresztül továbbítja majd a Török Áramlat gázmennyiségét a szerbeknek) felkanyarodik északnak, hogy csatlakozási pontot létesítsenek a Románián és Moldován keresztül Ukrajnába tartó „régi”, KGST-időkbeli, de mostanában is használt vezetékkel. Feltételezhető, hogy ezt az északkeleti szomszédunk felől korábban gázt szállító csövet megfelelő kompresszorokkal, szelepekkel kétirányúsítják, hogy Románia és Moldova – s később akár Ukrajna –szintén kaphasson rajta keresztül a Török Áramlaton érkező energiahordozóból. Ugyanígy a vezeték Szlovákiában is össze van kapcsolva a régi, Ukrajna felől érkező tranzitcsővel. Nemsokára Bulgáriában a nemzeti gázhálózat működtetője, a Bulgartranszgaz (amely irányítja a nemzeti gázvezetékrendszer bővítését, hogy a Török Áramlat pluszmennyiségét szállítani tudják) meghirdeti az open seasont, a kapacitásértékesítő eljárást, és ebben a Gazprom is érdekelt – írja közleményében az orosz óriásvállalat. (Az open season keretében az érdeklődők még a tényleges beruházás megkezdése előtt megvásárolhatják a szállítóvezeték-kapacitás használati jogát.)
DRÁGA AZ LNG
Az öreg kontinens jövőjét az Európai Bizottság két éve megfogalmazott új stratégiája a földgáztól való erős függésben vázolja fel a fenntartható energiabiztonsági csomagban (SEAP), amely a 2014-es energiabiztonsági stratégián alapul. E szerint a jövőben is Oroszország, Norvégia, Katar és más perzsa (arab)-öbölbeli államok lesznek az EU legnagyobb gázszállítói. Az SEAP számol a cseppfolyósított nyersanyag növekvő importrészesedésével, az Egyesült Államokból a palagáz-LNG behozatalával is. Ehhez azonban nagy beruházások kellenek új európai LNG-fogadó (visszagázosító) állomások építésére, amelyek igen költséges berendezések.
Az öreg kontinensen huszonkét kisebb-nagyobb terminál építését tervezik, többségüket az EU-ban. Kivétel az ukrajnai (odesszai), a kalinyingrádi (Orosz Föderáció), egy albániai (az ország EU-tagjelölt) és két törökországi projekt. Ezen objektumok listáján van a nekünk is fontos horvátországi Krk-Omišalj állomás. Kelet-Közép-Európa LNG-ellátottságát, egyben energiafüggetlenségét növeli a két tervbe vett észt fogadóállomás, amelyet Riga (Lettország) és valószínűleg Constanţa (Románia) egészít ki.
Az összes európai LNG-visszagázosító jelenleg évi mintegy 227 milliárd köbméternyi gázt képes a vezetékekbe pumpálni, ez Európa felhasználásának hozzávetőlegesen a negyven százaléka. A jelenleg működő LNG-fogadó állomásokat kontinensszerte tovább bővítik, ennek eredményeképpen 2021-re jelentős kapacitásnövekedésre lehet számítani.
Komoly problémát jelent, hogy a meglévő európai LNG-terminálok nincsenek kihasználva. Tavaly a kapacitáskihasználtság csak huszonöt százalékos volt, ez azonban nagyobb, mint a 2008–14-es időszak aránya (húsz százalék). Ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszik az LNG magasabb ára a vezetéken szállított gázéhoz mérten, és kisebbet a nem megfelelő európai gázelosztó hálózat. Délnyugat- és Északnyugat-Európa ad otthont a legtöbb állomásnak. Térségünk e tekintetben rosszul áll. Közép-Európában (a Baltikumot leszámítva) csak Lengyelországnak van működő visszagázosítója (Świnoujście), szerény, évi ötmilliárd köbméter teljesítménnyel, amely még a lengyel importot sem fedezi.
AZ EU ORSZÁGAINAK
ENERGIAFÜGGŐSÉGE
Az ec.europa.eu brüsszeli szakportál adatai szerint a leginkább importra utalt Málta, Ciprus, Luxemburg és Olaszország, a legkevésbé Észtország, Dánia és Románia függ a behozataltól. Magyarország a középmezőnyben, nagyjából az EU-átlag szintjén áll (53-55 százalék az import részesedése az energiafelhasználásban), azaz nem különösebben energiaimport-függő.
A HORVÁT TERMINÁL
Omišalj-Krk. A magyar ellátás diverzifikálása szempontjából fontos Adria LNG nevű visszagázosítót 1995 óta tervezik megépíteni. A jelenlegi állás szerint évi tízmilliárd (ez tizenötmilliárdra bővíthető) köbméter gázt szivattyúzna a hálózatba. Mivel Horvátország szükséglete csupán valamivel több mint évi hárommilliárd köbméter, környező/közeli államoknak, Magyarországon kívül Ausztriának, Szlovéniának, Romániának és Olaszországnak is jutna a gázból. Az úszó visszagázosítót és gáztárolót a norvég Golar szállítja a tervek szerint. A határidőket még nem pontosították, egyelőre a projektfinanszírozás is nyitott kérdés. Zágráb 2018 novemberében bejelentette, hogy hamarosan tendert hirdet a Dinári-hegységben feltételezett szénhidrogénkészletek felkutatására és feltárására.
