– Hogyan kezdte kutatni az iszlámot?
– Mindig is érdekeltek a civilizációk, a kultúrák, a vallások. Amikor Angliába költöztem, testközelből láttam, hogy miként zajlik a muszlimok integrációja. Egy felvilágosult muszlim imámnak lettem a tanítványa több mint nyolc hónapon át. Ebben az időszakban hittem abban, hogy az iszlám megreformálható. Aztán rá kellett jönnöm, hogy az alapművek (a Korán és Mohamed hagyományai) annyira erőteljesen megszilárdítják az ideológiát, hogy a muszlimok tulajdonképpen az első áldozatai az iszlámnak és a politikai iszlám eszmerendszerének. A Politikai Iszlám Tanulmányok Központjában mi nem muszlim nézőpontból szétválasztjuk a politikai és a vallási elemeket.
– Tehát ön azt a politikai iszlámot akarja megváltoztatni, amely itt él velünk Európában?
– Inkább megismertetni, hiszen azt láttam, hogy itt olyan ütközési zónák vannak, amelyekben a gondolatok nem összeegyeztethetők az európai érték- és jogrenddel. Miközben mi egyre inkább elveszítjük a vallási, kulturális, nemzeti, magyar identitásunkat, aközben a muszlimok közössége nagyon erős azonosságtudattal bír.
– Konkrétan melyek ezek az ütközési zónák?
– A legfontosabb különbség az, hogy mi Európában úgy gondolkodunk: minden ember egyenlő. Az iszlám világképe pedig kettős: mindent feloszt muszlimokra és káfirokra (nem iszlámhívőkre). Egy nem muszlim pedig soha nem lehet egyenlő egy igazhitűvel. Az iszlám alapműveiben olyan alapszabályokat fektettek le, mint a nőkkel való bánásmód, hogy a nő feleannyit örökölhet, mint a férfi, vagy azt, hogy bizonyos körülmények között meg lehet verni. Arra is külön leírások vannak, miként lehet megerőszakolni egy nőt. Nincs még egy olyan történelmi személyiség most a világban, mint Mohamed, akiről ennyi információnk lenne, hogy mit tett, hogyan és miért. Ami ma követendő példa másfél milliárd muszlim számára. Egy olyan komplex rendszerrel állunk szemben, amely az élet minden területére kihat, és a saríában testesül meg.
– Ha jól tudom, a saría a muszlimok szerint felette áll az európai törvényeknek. Ez igaz?
– Az iszlám egyházi jog Allah szavai és Mohamed élete alapján határozza meg a konkrétumokat, ezek fölött ember alkotta törvény nem állhat. Ennek alapján például nincsen szólás-, véleménynyilvánítási szabadság, és a prófétát kritizálni szigorúan tilos.
– A többi vallással szemben mennyire elfogadók a muszlimok?
– Ha valamit meg akarunk ismerni, mindig a történelmét kell megvizsgálni. Hogy mi történt korábban például keresztény területeken. Akkor azt látjuk, hogy az egész észak-afrikai térség, Törökország keresztény volt. Ma muszlim többségű országok. A kopt keresztények például egy-két helyen még megmaradtak, de nagy nehézségek közepette. Az alapművek arról írnak, hogy amikor az iszlám meghódított egy területet, akkor két választási lehetőséget ajánlottak fel: áttérés erre a hitre, vagy halál. Azonban a keresztények és a zsidók különleges bánásmódban részesültek, mivel ők egy olyan státuszt kaphattak, amelyben másodrendű állampolgárként, adó megfizetésével életben maradhattak. Egyébként ez volt a gazdasági rendszer egyik működtető eleme, hogy a keresztény-zsidó elnyomott népesség befizette az adókat. A társadalmak egyébként azért alakultak át és nem maradtak meg vegyesnek, multikulturálisnak, mert másodrangú állampolgárnak lenni nagyon megszégyenítő állapot. Sok esetben külön jelöléseket alkalmaztak ezekre az emberekre. Más ruhát kellett viselniük, a hajukat máshogy kellett vágniuk. Ezért több száz éven keresztül az történt, hogy egy idő után mindenki beadta a derekát, és akár keresztény, akár zsidó vallású volt, a végén áttért az iszlám hitre, mert úgy tudott abban a társadalomban funkcionálni.
– Erről az alá-fölé rendeltségről ma is így gondolkoznak a muszlimok?
– Személyesen hallottam több muszlimot arról megnyilatkozni, hogy a segélyekre úgy tekint, mint a fejadóra, amelyet a másodrangú emberek fizetnek neki mint igazhitűnek. Tehát nagyon sok muszlim elkezdett úgy gondolkodni, hogy a befogadó európai társadalom egy másodrangú állampolgári státuszba való, hiszen nem iszlám vallású. Ezért minden szociális juttatás, amit kapnak, szerintük jár nekik, hiszen ők az uralkodó muszlimok. Persze nem lehet általánosítani. Nagyon sokféle muszlim van. De iszlám csak egy. Ezért kell a nem muszlimoknak megismerni ezt a vallást és azt, hogy ez az egész miről szól. A mohamedánok felkészültek a keresztény vallásokból, és tudják, hogy mire készüljenek. De a keresztények nem tanulnak az iszlámról. Fogalmuk sincs róla, hogy mit csinált Mohamed, mi szerepel a Koránban, és nem is tettek arra erőfeszítést, hogy azt megértsék. Azért kell megismerni, hogy tudjuk, mivel állunk szemben, mert máskülönben csak felületes elképzeléseket hangoztatunk a multikulturalizmus, a vallási tolerancia, a párbeszéd nevében. A kutatásainkból pedig az látszik, hogy van egy pont – amikor a muszlim népesség már a 10 százalékát alkotja a társadalomnak –, ahonnan elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan az, hogy a saría elvei érvényesüljenek. A Pew Research felmérése szerint az Európában élő mohamedánok 65 százaléka fontosabbnak tartja a vallási előírásokat, mint az őket befogadó ország törvényeit. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos létszám fölött erős lobbi indulhat be a saría bevezetésére; ezt láthatjuk Angliában, Franciaországban, Svédországban és még sok helyen.
– Ennek fényében hogy látja az uniós migrációs politikát?
– A migrációs válságot megelőzően ezekre a társadalmi feszültségekre nem született megoldás. Senki sem tudta megoldani az integráció problémáját. Azzal a javaslattal, hogy akkor még több bevándorlót hozzunk, aki ráadásul nem is itt született, nem a mi közelünkben szocializálódott, hanem egy olyan közegből jött, amelyet köt az iszlám doktrínája, azt látjuk, hogy Európa öngyilkosságba hajszolja magát.
Névjegy
- 2004-ben végzett nemzetközi kapcsolatok szakon az ÁVF-en
- Szakdolgozatát az európai muszlimok integrációjából írta
- 2015 óta dolgozik önkéntesként a Politikai Iszlám Tanulmányok Központjában
Borítófotó: Kőhalmi Péter
