Európa bombaágyon

Mátrix
Csaknem három emberöltővel a második világháború befejezése után még mindig tele van fel nem robbant bombával az öreg kontinens.

A nyugati szövetséges repülőgépek 3,4 millió tonna különféle méretű légibombát, légiaknát dobtak le a tengelyhatalmakra, elsősorban Németországra (amely 1,35 millió tonnát kapott), de jócskán jutott belőlük Magyarországnak is. A német, olasz és magyar légierő több százezer tonnányit dobott le. Ez év májusában Hannoverben ötvenezer embert kellett ideiglenesen kitelepíteni, amíg a tűzszerészek hatástalanították a fellelt robbanószerkezeteket, több második világháborús légibombát. 

Kármentesítés

Németországban a múlt század hetvenes éveiig csaknem kétmillió tonna második világháborús lőszert, robbanószerkezetet dobtak egyszerűen az Északi- és a Balti-tenger part menti vizeibe. A környezettudatosabb politika egy évtizeddel ezelőtti térnyerésével, tengeri kábelrendszerek létesítésekor és az Oroszországból Németországba földgázt szállító Északi Áramlat csővezetékeinek a lefektetésekor fogták fel, mekkora veszélyt jelent ez. A megoldáskeresés máig folytatódik, a költségek óriásiak. Víz alatti robotrendszerekkel tervezik megoldani a kiemelést, a hatástalanítást.

A második világháborús fotók, filmfelvételek hozzáférhetővé tételével számos, a világégésben súlyos bombatámadásokat szenvedett ország láthatott hozzá a fel nem robbant szerkezetek térképeinek az elkészítéséhez. Nagy-Britanniában, Németországban, Japánban ehhez a munkához újonnan hozzáférhetővé tett információs forrásokat is igénybe vettek. Így például a közvetlenül a bombázások után készült katonai légi felvételeket. Az angol–amerikai katonai szaknyelv ezt BDA-nak (bomb damage assessment), bombakárfelmérésnek nevezi, amellyel a támadás hatékonyságát elemezték a korabeli parancsnokok. Azokat a helyszíneket, amelyeken gyaníthatóan fel nem robbant bombák vannak, fémkereső műszerekkel derítik fel, majd különleges fúrásokkal vizsgálják meg a talált tárgyakat. A bevetett bombatípusok ismeretében számítógépekkel modellezni tudják, hogy az adott talajviszonyok mellett körülbelül milyen mélyen lehetnek ma ezek a szerkezetek. Külön említést érdemel a Balkán, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal több mint egy évtizedig szenvedte el a jugoszláv szétesést kísérő regio­nális háborúkat. Az utódállamok, többek között Horvátország egyes területei – például a Dráva Magyarországgal határos több déli partszakasza – ma sincsenek aknamentesítve, noha az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek programjainak a keretében sok millió dollárt költöttek a földbe rejtett, gyakran fémdetektorokkal nem észlelhető, műanyagból készített taposóaknák felszedésére. Ám a telepítéskor készített térképek, feljegyzések elvesztek, és az aknamentesítés ez esetben még nehezebb.

Magyar áldozatok

Hazánkban a második világháború utáni időszakban 300 tűzszerész hunyt el kötelessége teljesítése közben. Tavaly is tragédia történt a Hortobágyon egy volt szovjet bombalőtér mentesítésekor. Az egyik megtalált, a gyújtószerkezetektől az előírások szerint megszabadított, elszállításra váró 250 kilogrammos szerkezet váratlanul felrobbant, megölve négy tűzszerészt, megsebesítve egy ötödiket. Szakértők szerint a bomba robbanóanyagában történhetett kiszámíthatatlan kémiai változás, kristályosodás. Ez vezethetett a tragédiához. A tűzszerészek nem hibáztak. 

 

Borítókép: Az orosz tüzérség muszlim állásokat lő Dagesztánban. A 2. világháborúban több millió tonna bombát dobtak le Európára (StrOld/Reuters)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink