VILÁGKERESKEDELEM
Létrejött a három résztvevő kezdőbetűinek egymás mellé rakásával USMCA-nak nevezett egyezmény az USA, Mexikó és Kanada között, amely a Donald Trump által felmondott korábbi szabadkereskedelmi megállapodás, a NAFTA helyébe lép. Mexikóval egy hónappal korábban, Kanadával szeptember végén állapodtak meg. Az Európai Unió árgus szemekkel figyelte a történteket, mert Brüsszelben úgy látják, hogy az amerikaiak az USMCA mintájára tárgyalnak majd velük is.
NEMZETBIZTONSÁGI ÉRDEK
Az Egyesült Államok az ország érdekei és az elnök változó hozzáállása miatt – legalábbis retorikailag – kevésbé érvényesíti a korábban tapasztalt erővel akaratát, s láthatóan az America first! (Amerika az első!) jelszót már össze tudja egyeztetni fő partnereivel az új kereskedelmi egyezmények megkötéséről folytatott tárgyalásokon. Trump számára a projekt nagyon fontos volt, nem véletlenül viccelt a friss megállapodás elnevezésével: az USMCA rövidítést az amerikai tengerészgyalogság betűszavához (USMC) hasonlította.
A két szomszéd számára létfontosságú a paktum, hiszen külkereskedelmük mintegy háromnegyedét az Egyesült Államokkal bonyolítják le. Kanada tavaly tizenöt százalékkal részesedett az USA külkereskedelméből. Ezzel Kína után a második helyen szerepel, őt követi harmadik legfontosabb partnerként Mexikó, valamivel kisebb aránnyal. Kína, Kanada és Mexikó adta tavaly az amerikai statisztikai hivatal (USCB) adatai alapján az Egyesült Államok külkereskedelmének csaknem a felét. Németország az ötödik, míg Franciaország a nyolcadik ezen a listán.
Tavaly az USA volt az EU legfontosabb exportpiaca. Az unió jelentős kiviteli többletet ért el (mindenekelőtt Németország, amely az amerikai külkereskedelemnek messze a legnagyobb európai partnere hatalmas szufficitje miatt). Az importban az Egyesült Államok Kína mögött az EU második legnagyobb partnere.
Az USMCA kidolgozása során az USA az America first! elnöki mottó jegyében keményen küzdött az amerikai vállalatok, munkavállalók érdekeinek érvényre juttatásáért. Ez mindenekelőtt a kulcsfontosságú autóiparban nyilvánult meg. Robert Lighthizernek, a kormány kereskedelmi főmegbízottjának sikerült elfogadtatnia kanadai partnereivel több fontosnak tartott amerikai feltételt. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb a mindent ütő ász, a nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozás, amely felülírhat bármely részmegállapodást.
BÉRKÉRDÉSEK
A második szempont – ha elfogadjuk a tételt, hogy az új háromoldalú szabadkereskedelmi megállapodás lesz a minta a majdan az Európai Unióval való hasonló egyezség kidolgozásában – magyar érdekeket is érinthet. Az amerikai tárgyaló fél kikötötte, hogy az Egyesült Államokba importált, Kanadában és Mexikóban gyártott autókban legyen legalább 40-45 százalékban olyan alkatrész, amelyet 16 dolláros órabérnél többet kereső munkások állítanak elő. Ez egyértelműen a nagyobb béreket fizető amerikai gyáraknak kedvez – különösen mexikói vonatkozásban.
Az EU-ban Németország magasan a legnagyobb autóexportőr. A Magyarországon működő német autógyárakban, összeszerelő egységekben dolgozók órabére jóval a 16 dolláros megkövetelt átlagszint alatt marad. Tehát a kisebb magyar (szlovák, cseh, bolgár) kereset ez alkalommal visszaüthet a német autóexport-érdekekre.
KELLETT VOLNA EGY JOGÁSZ
A tárgyalások során az amerikaiakat ingerelte, hogy a kanadai fél – nyilvánvalóan a Washingtonra történő nyomásgyakorlás jegyében – folyamatosan bizalmas részleteket szivárogtatott ki a megbeszélésekről. Végül, amikor az USA meglepő nagyvonalúsággal kizárta a kanadai autóexport vonatkozásában a büntetővámok ismételt alkalmazásának a lehetőségét, az ottawai küldöttség is engedett: az északi szomszéd a megállapodás szerint nagyobb mértékben engedi be piacára az amerikai tejtermelőket.
Ugyanakkor Kanada sikerként könyvelhette el a régi NAFTA-szerződésből átemelt 19. cikkelyt, amely lehetővé teszi, hogy az adott ország felszólaljon a partner dömpingellenes vagy meg nem engedett állami támogatás miatt alkalmazott vámjai ellen, amennyiben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot fedez fel a másik fél részéről. Ezt a cikkelyt korábban a kanadai faexportőrök gyakran alkalmazták, amikor úgy érezték, igaztalanul megkülönböztetik őket az Egyesült Államok piacán. A kereskedelmi viták intézményes rendezését a Jared Kushner, Trump elnök veje által vezetett, nagyrészt üzletemberekből álló csapat tárgyalta. „Nem ártott volna, ha több jogászt vonnak be ebbe a folyamatba” – mondotta egy bíráló, aki szerint Washington többet engedett a kelleténél.
VÁLASZTÁSOK ELŐTT
Még a történelem is szerepet játszott a háromoldalú új kereskedelmi szerződés kidolgozásának előmozdításában. Chrystia Freeland, a kanadai külügyminiszter Margaret MacMillan könyvét ajándékozta amerikai tárgyalópartnerének, Lighthizernek. A kötet címe: A háború, amely véget vetett a békének. Arról szól, hogy a nagy ütemű globalizáció a XX. század elején miként torkollott világégésbe, az első világháború kirobbanásába. Az amerikai kereskedelmi megbízott kedvenc időtöltése a történelmi tárgyú könyvek olvasása, és állítólag ez a célzottan ravasz gesztus is szerepet játszott az Egyesült Államok és Kanada között a jég megtörésében.
Trump számára meghatározó jelentőségű szempont volt, hogy a tárgyalásokat a november 6-án tartandó időközi választások előtt eredményesen lezárják. Ezzel megmutathatja a választóknak, hogy teljesítette egyik legfontosabb kampányígéretét. Más kérdés, hogy a ratifikálási eljárások miatt az USMCA legkorábban jövőre válhat hatályossá. Hacsak a no-vember 6-i megmérettetésen nem törnek előre az ellenzéki demokraták. Akkor még az egyezmény újratárgyalása is napirendre kerülhet.
Borítófotó: Küzdelem az amerikai egyetemi focibajnokságban. Trump legyűrte a kanadai ellenállást
