Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke megígérte, hogy az „Amerika az első” (America first) jelmondatot az ország globális katonai stratégiájára is vonatkoztatja. Az előkészületek javában folynak, és a különböző érdekcsoportok – a hadseregen belül, a fegyvernemek között – már vetélkednek a fontossági sorrendért. Korábban elemzők sora úgy értékelte az „America first” szlogent, mint az USA visszahúzódását a globális jelenléttől. Ez, mint kiderült, nincs így. Az Egyesült Államok a változó világban – ahol az erőviszonyok nem feltétlenül Washington javára módosulnak – fenn akarja tartani vezető szerepét – katonai értelemben mindenképp. Ennek pedig hagyományosan az egyik legerősebb eszköze az amerikai haditengerészet.
FÖLÉNYBEN
Peter Dombrowski, az USA Haditengerészeti Főiskolájának a professzora sürgeti az eddigi gondolkodásmód radikális felülvizsgálatát és annak kidolgozását, hogy ez a haderőnem hogyan válhat az óceánok feletti ellenőrzés meghatározó erejévé. „Eddig elkövettük azt a hibát, hogy bemerészkedtünk a potenciális ellenfél barlangjába. Kínát például saját part menti vizein próbáltuk sakkban tartani” – írja legújabb könyvében.
A Dombrowski-koncepciónak megvan a reális alapja. Az Egyesült Államok haditengerészete, kiváltképpen az óceánok feletti ellenőrzést meghatározó nagy csapásmérő flottaegységei, csoportjai jelenleg versenytárs nélküliek, és még hosszú ideig azok lesznek. Az amerikaiaknak most 10-11 repülőgép-hordozójuk van, a két vetélytárs, Kína és Oroszország csak egy-egy ilyen hatalmas fegyverrendszerrel rendelkezik. Hasonlóan nagy az amerikai számbeli és minőségi fölény a felszíni hajóhad esetében, nem beszélve a haditengerészeti légierőről, a hajókra telepített rakéta- és légvédelmi rendszerekről.
Mindemellett az USA-nak fel kell számolnia a „minden kisebb öbölben jelen vagyunk” felfogást. A part menti vizek ellenőrzését a szövetségesekre kell bízni. Kína esetében ez Japán és Dél-Korea – szól a Dombrowski-koncepció.
LEMARADÁSBAN
Bonyolultabb a helyzet az oroszokkal. A Szovjetunió széthullása utáni időszakban meggyengült a valaha igen erős szovjet hadiflotta. Ezt a folyamatot csak Putyin második elnöki ciklusa elején, 2005–06-ban kezdték megfordítani. Ám a 2008–10-es gazdasági válság, majd a 2014 eleji ukrajnai események, a Krím annektálása kapcsán bevezetett nyugati szankciók lelassították az orosz haditengerészet talpra állását. Fékezte a folyamatot az is, hogy Ukrajna mint fontos haditengerészeti ipari partner kiesett Moszkva beszerzői rendszeréből. Az orosz Szaturn vállalat csak most kezdi pótolni az ukrán Zorja-Masprojekt által szállított gázturbinás hajómotorokat, évekkel visszavetve a szektor fejlesztésének egyik súlypontját, a kisebb méretű, erős fegyverzettel ellátott fregattok és korvettek építését.
FELZÁRKÓZÓBAN
Ám a helyzet változik. Ma még a két feltételezett fő ellenfél, Oroszország és Kína együtt számított éves védelmi büdzséje az amerikainak talán valamivel több mint a harmadát teszi ki. De méreteit tekintve a világ vezető gazdasági hatalmává vált Kína fejlődési üteme többszöröse az amerikainak. Peking példátlan tempóban növeli hadibüdzséjét, fejleszti haditengerészetét. Láthatóan Moszkva is túl van a nehezén, és a 2018-ban várhatóan kezdődő negyedik Putyin-korszak – az elnök koncepciója jegyében: „Tegyük ismét naggyá Oroszországot” – a fegyverkezést, a haditengerészetet kiemelt területként kezeli.
