A ROMÁN NYELV ÉS IRODALOM A FŐ OK
Az óvások elbírálása utáni statisztikák szerint 69,1 százalékban vették sikerrel az érettségi vizsga akadályát a romániai középiskolások. Az idei végzősök átmenési aránya a tavalyi 73,7-ről 75,5 százalékra nőtt.
Ennél jóval alacsonyabb azonban a magyar diákok 56,58 százalékos sikerrátája. Az érettségire jelentkező 5812 fő közül – többségüket természetesen Székelyföld, Hargita megye (1642), Maros megye (1080), valamint Háromszék, vagyis Kovászna megye (833) adta – csak 3289-nek sikerült elérnie az átmenést jelentő hatos vagy azt meghaladó átlagot (a szomszédos országban 1-től 10-ig osztályoznak). A 177 hibátlanul teljesítő, azaz tízes átlagot elérő romániai középiskolás között viszont egyetlen magyar sem akad, és mindössze csak öt magyar nemzetiségű érettségizőnek sikerült román nyelv és irodalomból tökéleteset nyújtania. Az államnyelvvel való „hányatott” viszony elsősorban a székelyföldieket sújtotta, ezzel magyarázható, hogy a magyar diákok Kolozs (84,54 százalék), Beszterce-Naszód megyében (82,60), valamint Bukarestben (81,81) teljesítettek a legjobban. Az országos átlagon felüli átmenési arányt értek el a magyar érettségizők Temes (80,85 százalék), Hunyad (78,57) és Brassó (70,45) megyében is.
GYENGE LÁNCSZEMEK
A jelenség természetesen korántsem a magyar diákok átlag alatti képességeinek a tükre. Azt azonban egyértelműen jelzi, hogy az érvényben lévő vizsgarendszer milyen mértékű pluszerőfeszítéseket vár el a kisebbségi tanulóktól. Az okok, valamint a megoldások pedig elsősorban nem az erdélyi középiskolákban keresendők, hanem a szakminisztériumban, továbbá a törvényhozásban. Sarkítva az átfogó tanügyi reform késlekedésében, ami miatt „következetesen” rossz úton halad a romániai közoktatás.
Magyar szempontból a román nyelv oktatása a gyenge láncszem, országos szinten pedig a szakoktatás csapnivaló működése, amely azokat a diákokat is az elméleti líceumok (gimnáziumok) felé tereli, akiket amúgy erre nem jogosítana fel a képességvizsgán elért eredményük. A középiskolák különböző tagozatain meghirdetett indokolatlanul sok helyet ugyanis csak bukdácsoló tanulókkal lehet feltölteni, márpedig aki kilencedik osztályba 3–6-os képességvizsgajeggyel érkezik, abból négy év múltán is aligha lesz eminens.
Az érthetetlennek tűnő gyakorlat gyökerei az 1990-es és a 2000-es évek fordulóján keresendők, amikor eldurrant a romániai rendszerváltás utáni időszak legnagyobb oktatási szélhámosságaként eladott magánegyetemek petárdája. A korszak egymást sűrűn váltogató oktatási miniszterei – köztük a jelenlegi tárcavezető, Ecaterina Andronescu – a középiskolai tanítást a többnyire diplomagyárként funkcionáló intézmények működésének rendelték alá. Párhuzamosan és tudatosan építették le a kommunizmus éveiből átörökölt szakiskolai képzést, helyette érettségi diplomákat ontó hatalmas középiskolai hálózatot fejlesztettek ki.
Ám miközben a megoldás kulcsa a törvényhozóknál, valamint a szakpolitikusoknál van, több szakértő szerint az ily módon létrejött oktatási rendszer és az annak nyomán felduzzasztott líceumi (gimnáziumi) tanári gárda a változás egyik legnagyobb kerékkötője. A szakiskolai hálózat újbóli megerősítésével ugyanis a rendszernek is óhatatlanul át kell alakulnia, és miközben sok középiskolai tanár elveszítené az állását, rengeteg új mérnöktanárra lenne szükség. A jelenlegi struktúra leépítése, illetve egyes szaklíceumok (szakközépiskolák) érettségi diplomát nem „ígérő” szakmunkásképzővé való lefokozása középtávon vélhetőleg jelentősen javítana a helyzeten. Ebbe az irányba mutat az egyre súlyosabb romániai szakmunkáshiány, miközben a reális versenyhelyzet és az abban helytállni képes gyerekek hiánya tovább csökkenti a gimnáziumi oktatás színvonalát.
LÉPÉSEK ÉS CÉLOK
A magyar diákok egyre süllyedő színvonalú eredményei, az érettségi sokk nyomán évről évre felizzanak a vélemények. Az erdélyi magyar sajtóban és közösségi oldalakon pedagógusok, diákok, szülők, politikusok és szakmai egyesületek képviselői egyaránt megszólalnak, s egy dologban mindenképpen egyetértenek: valamit tenni kell, mégpedig halaszthatatlanul.
Válsághelyzetben pedig mi mást lehet létrehozni, mint válságstábot? Miközben a legtöbb iskolában helyi szinten is keresik a megoldást, a Magyar Szülők Szövetsége szánta el magát a nagyobb lépésre. Első tanácskozásuk alkalmával úgy határoztak: első körben felkészítőket szerveznek az érettségire készülő diákoknak, ugyanakkor támogatják a differenciált érettségi bevezetését, az iskolák átminősítését és a gyerekek pályaorientáció szerinti nevelését.
Az oktatási szakembereket, pedagógusokat, szülőket és diákszervezetek képviselőit tömörítő stáb felállításának a kezdeményezője, a szülői szövetség elnöke, a marosvásárhelyi Csíky Csengele a Székelyhon című hírportálnak kijelentette: pontosan látják, hol vannak a gyenge pontok, mi az, ami nem működik, ezekre akarnak megoldásokat találni. A válságstáb rövid távú céljának elérése az őszi pótérettségiről a 2020-as érettségire tolódott ki, arra szeretnék minél inkább felkészíteni a diákokat – elsősorban román nyelv és irodalomból, miután a magyar tanulók kilencven százalékának a román érettségivel akadt gondja. Középtávú célként azt fogalmazták meg: tárgyalások és egyeztetések útján a válságstábnak sikerüljön elérnie, hogy egy irányba húzzon az erdélyi magyar közoktatás. „A hosszú távú cél: pályaorientációs központúvá tenni az erdélyi magyar oktatást, hogy olyan versenyképes fiatal nemzedékek kerüljenek ki az iskolapadokból, amelyek erősíteni tudják az itthoni vállalkozói szférát, itteni megélhetésben képesek gondolkodni” – fogalmazott Csíky Csengele.
A szakmai válságstáb a tusnádfürdői Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében folytatja megbeszéléseit, majd a tanévkezdés környékén terveznek nagyobb szabású egyeztetést, melynek során a következő tanév operatív menetét igyekeznek összerakni. Hogy milyen mértékben sikerül, arra részben hamarosan, már a 2020-as érettségin választ kaphatunk.
Emlék egy hat évvel ezelőtti érettségiről, a kolozsvári jános zsigmond unitárius kollégiumból. idén az ottani diákok 100 százaléka sikeresen vizsgázott
