EP-választás: minden mozgásban van

Mátrix
Interjúalanyunk, Simon János és a szintén politológus Pokol Béla újszerű mandátumbecslést készített. Azt vizsgálták, hogy a nemzeti szuverenitás kérdése miként metszi át az európai pártcsaládokat.

– Milyen új törésvonalat találtak?

– Kutatásunk azt mutatja, hogy minden pártcsaládon belül növekszik majd a bevándorlást ellenző képviselők száma, ám érdemi áttörés nem várható, hacsak nem jelennek meg tízmilliós nagyságrendben protestszavazók az urnáknál, akik átbillentik a mérleg nyelvét. Szintén kiviláglott, hogy a migráció valóban nem értelmezhető a hagyományos bal-jobb törésvonal mentén, hanem keresztbe metszi azt. Az európai baloldalon belül is találtunk legalább 42 olyan esélyes képviselőt, aki a bevándorlással szemben foglal állást. Ebből is következik, hogy a kimondottan migrációellenes pártcsaládok egyes kérdésekben további támogatókra számíthatnak. Nagy kérdés, hogy a szavazók tömbösítik-e a voksaikat, vagy inkább sok kis pártnak adnak felhatalmazást. A magyarok nagy többsége az Európai Néppártba (EPP) küld képviselőket, s így ez egy erős jelenlétet biztosíthat, ha a Fidesz–KDNP ott marad. A várhatóan 12-13 fideszes EP-képviselő ráadásul az EPP-n belül további politikusokat mozdít meg, így egyes kérdésekben akár húsz-huszonöt újabb képviselővel erősödhet a magyar pozíció. Ez azért fontos, mert eddig az EPP soraiból kerültek ki az Európai Parlament legfontosabb tisztségeit és bizottsági elnöki/alelnöki posztját betöltő politikusok, ami megsokszorozza egy párt és ország érdekérvényesítő erejét. Persze a választás után az eddigi európai pártcsaládok jelentősen átalakulnak majd. A név marad, a tartalom viszont biztosan változik. A bevándorlást ellenző alakulatok új pártcsalád alakításán fáradoznak, amihez az EPP-ből is többen csatlakoznak a jövőben. Emmanuel Macron francia elnök is új formációban gondolkodik, ami az EPP balszárnyáról vonz be pártokat. Az Európai Néppártnak tehát újra kell gondolnia önmagát és szövetségi politikáját.

– Akkor az új EP-ben már nem a pártcsaládok tartós paktuma lesz a jellemző, hanem az ad hoc szövetségek?

– Az egyes pártcsaládokon belüli ellentétek bizonyára nőni fognak. Ezért is látunk ekkora mozgást körülöttük. Most még minden bizonytalan, és sokan csak a május 26-i eredmények ismeretében döntenek majd. Már beszéltünk Franciaországról, ahol még nem látható, hogy a sárga mellényesek mozgalma önállóan indul-e, vagy végül mégis beáll valamelyik nagy párt mögé. A francia szavazatok felaprózódásával a mainstreamre kevéssé lenne hatásuk. Emlékeztetek arra, hogy a sárga mellényesekhez nem a bevándorlást támogató politikusok csatlakoztak, hanem a lecsúszástól félő francia (alsó) középosztály.

– Ezért alapított az államfő új pártcsaládot? Be akarja gyűjteni a Marine Le Pen elleni voksokat?

– A francia számokat nézve azt látjuk, hogy Macron pártja és személye is egyre népszerűtlenebb, erodálódik a politikai befolyása. Az új liberális pártcsalád nem lesz meghatározó Brüsszelben, inkább Franciaország köztársasági elnökének európai súlyát egészíti ki. Valójában a német–francia kormányközi együttműködés a fontos. E két ország szocialistái a legnagyobb vesztesek között lesznek, míg a spanyol szocialisták és néppártiak az utóbbi időben inkább erősödnek. Nem csak Macron miatt sok a változás a balliberális oldalon; kutatásunk azt is mutatja, hogy mára az EPP aligha nevezhető kereszténydemokratának. Már alig képviselik a hagyományos családi értékeket, a keresztény hagyományt vagy a nemzetállamok érdekeit.

– Eddig két pártcsalád koalíciója elég volt a többséghez Brüsszelben. Lehet, hogy májustól ehhez kell egy harmadik is?

– Ez az egyik legnagyobb kérdés. Amennyiben a Fidesz kilép az EPP-ből, és több párt követi, akkor a szövetség meggyengül, és a szocialisták mellett a liberálisokkal is partnerségre kell lépniük. A Fidesz viszont a bevándorlást ellenző és a nemzeti szuverenitást védő pártokkal, vagyis a valódi kereszténydemokratákkal egy új pártcsaládot tudna létrehozni, amely akár hatvan-nyolcvan képviselőt is a soraiban tudhat majd. Egy ilyen formáció már megkerülhetetlen lenne.

– A brexit elhúzódása milyen hatással lesz az új EP-re? A létszám például maradna 751.

– Mi úgy számoltunk, hogy a britek március végén távoznak. Amennyiben másként alakul a történet, s a bevándorlásellenes és szuverenista erők kerülnek többségbe, akkor még az is előfordulhat, hogy pont ők hívják majd vissza Nagy-Britanniát az EU-ba. De a döntés a britek kezében van.

– Beszéljünk Magyarországról is! A Fidesz–KDNP pártszövetség 12-13 mandátuma mekkora befolyásra lesz elég az új EP-ben?

– A magyar jobboldal már most is erősnek számít. Az EPP-n belül persze ez jobban érvényesül, hiszen olyan bizottsági helyekhez jutnak, amelyeken keresztül jobban belelátnak az európai bürokrácia terveibe. Egyáltalán nem mindegy például, hogy az agrártámogatások miként alakulnak. Eddig csak az anyaországi mandátumokról beszéltünk, amelyekhez legalább két-három további társul a romániai és a szlovákiai magyar pártoktól. Egy 15-16 fős jobboldali magyar csoport, kiegészülve olasz és spanyol jobboldaliakkal, akik a Sargentini-jelentésnél nem szavaztak hazánk ellen, már komoly tényező lenne az Európai Néppárton belül, vagy a lengyelekkel együtt akár egy új kereszténydemokrata, a nemzeti szuverenitást védő formációban. Kutatásunk azt mutatja, hogy hiába állt össze a lengyel ellenzék egy része, s állít közös listát, ez érdemben nem javította esélyeiket. Lengyelország mellett a másik két visegrádi állam kormánypártjaira is számíthatunk egyes kérdésekben, a bevándorlás elutasításában vagy a térségünknek járó fejlesztési források kérdésében.

– Akkor van esély egy közép-európai pártcsalád létrehozására?

– A kutatás szerint igen! Ahogy a Fidesz is liberális pártból vált konzervatívvá, úgy a cseh liberálisok vagy a szlovák baloldaliak szintén átigazolhatnak egy új pártcsaládba, ha a régiben már nem érzik otthon magukat. Most minden mozgásban van. Adódhat olyan helyzet, amelyben Magyarország érdeke egy új pártcsaládban jobban képviselhető, mint az EPP-ben.

 

NÉVJEGY

65 éves.

Politológus, szociológus, történész, habilitált egyetemi tanár (ELTE).

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) tudományos tanácsadója.

2000 óta a Central European Political Science Review kiadója és főszerkesztője, a CEPoliti Kiadó vezetője, több hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

A Harsányi János Tudásközpont igazgatója. 

A Kodolányi János Egyetem tanára.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink