Elfuserált vádirat

Mátrix
Politikai habverés zajlik a jövő évben felálló önálló szervezet körül – véli az általunk megkérdezett szakértő. Az újabb, egyértelműsítő módosítás nyomán megpróbáljuk tisztázni a „félreértéseket”.

KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁGOK

Az új, jövőre felálló közigazgatási bírósági szervezet kialakításának a részleteit ugyan már tavaly decemberben elfogadta az Országgyűlés, ám ezzel párhuzamosan az Igazságügyi Minisztérium az Európa Tanács szakértői testületéhez – a Velencei Bizottsághoz (VB) – fordult, nézzék át ők is a tervezett reformot. Az elképzelést hevesen támadja az ellenzék, ahogy különböző civil szervezetek is. Legutóbb Frans Timmermans baloldali európai bizottsági csúcsjelölt tette szóvá kifogásait ezzel kapcsolatban.

 

NEM KÖTELEZŐ TANÁCSOK

A VB a nem kötelező érvényű elemzéséről egy közleményben számolt be március 15-én. Ezt a kommünikét egy nappal később meg kellett változtatniuk. Az új állásfoglalás szerint amennyiben az Országgyűlés elfogadja az érintett jogszabályok módosító javaslatait, „a testület tárgytalannak tekinti a közigazgatási bíróságokról szóló magyar törvényekhez fűzött bírálatait”. Erről az előterjesztésről azóta már tárgyalt is a Ház, amely hamarosan elfogadhatja azt. 

A fideszes Hende Csaba expozéjában kifejtette: a módosítás egyértelművé tenné, valamint további garanciákkal látná el a miniszter közigazgatási bírói pályázatokban betöltött szerepét. Márpedig ez kulcskérdés: a legtöbb kritika szerint a mindenkori tárcavezetőnek túlzott befolyása lenne a közigazgatási ügyekben eljáró nyolc törvényszék, illetve felsőbíróság tekintetében. 

Hende szerint erről szó sincs, ráadásul a tisztázó előterjesztésben még pontosabban határoznák meg a bírójelöltek meghallgatásakor vizsgálandó szempontokat. Még egyértelműbbek lesznek a szabályok, erősödik a garanciarendszer, ha pedig a tárcavezető a kinevezéskor el akar térni az Országos Közigazgatási Bírói Tanács rangsorától, az indoklásnak ki kell térnie a meghallgatás okára, a mérlegelés és a döntés szempontjaira. Azok a pályázók pedig, akik szerepeltek a bírói testület által a miniszternek felterjesztett rangsorban, de nem kaptak kinevezést, a határozatot bíróságon támadhatják meg.

A javaslat szerint bár az érdemi hatásköröket gyakorló tanács összetételében eddig is biztosított volt a bírói többség 5-4 arányban, a törvénymódosítással 7-4-re változik a bíró és nem bíró tagok aránya, úgy, hogy hat tagot a saját soraikból választanak a bírák. Trócsányi László igazságügyi miniszter szerint a VB üdvözölte ezeket az elképzeléseket. Panosz Kakaviatosz, az Európa Tanács szóvivője maga is megerősítette: valóban, a kormány jelzése nyomán módosítottak az eredeti közleményükön – még ha egyes aggályaikat továbbra is fenntartják.

Kritika érte például azt a változást is, hogy nem csak a bírói karból érkezhetnek majd az új közigazgatási bírák. A szabályozás viszont annak biztosítására törekszik, hogy a közigazgatásban szerzett gyakorlat ne minősüljön hátrányosnak egy bírósági gyakorlattal rendelkező pályázóhoz képest. Emellett a bírósági vezető kinevezésére irányuló jogosultság nem jelent egyúttal lehetőséget arra, hogy a miniszter az ítélkezésre vonatkozóan utasításokat adjon. 

 

ÖRDÖGÖT A FALRA

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Figyelőnek elmondta: megint ugyanaz a forgatókönyv zajlik, mint oly sok magyar törvénymódosítás esetében korábban, vagyis nagyobb az ügy füstje, mint a lángja. Rámutatott: a jogi köntösbe burkolt, valójában világnézeti ellenszenvre visszavezethető nemzetközi és EU-s kritikák „egy az egyben” állították, hogy a közigazgatási bírósági átalakítás összeegyeztethetetlen az uniós joggal, valamint a nemzetközi standardokkal – holott természetesen a bírósági szervezetrendszer kialakítása a tagállamok saját hatáskörébe tartozik.

Az efféle kifogások azért is visszásak, mert tizenhat EU-s ország alkotmánya – a magyarhoz hasonlóan – deklarálja is a közigazgatási bíráskodás elkülönült szervezetrendszerét, s ezen körön belül számos országban a miniszter vagy az annak alárendelt bírósági hivatal végzi a közigazgatási bíróságok igazgatását. A kritikák mögötti kettős mérce tehát megint tetten érhető, ráadásul úgy, hogy például mire a Velencei Bizottság eljutott a konkrét, a magyar jogszabály tartalmán alapuló kritikák megfogalmazásához, kiderült: a törvénnyel általánosságban, illetve annak koncepciójával nincs gondja, pusztán egyes részletszabályok kapcsán lát szükségesnek korrekciókat.

Szánthó rámutatott: a sokszor rugalmatlansággal vádolt magyar jogalkotó ráadásul valamennyi észrevételt be is fogadott, ezeket tükrözi a módosító javaslat, de természetesen a szervezet felállítását vagy az igazgatási modellt nem érintik. „Összességében tehát azt látni, mint korábban a médiatörvényt, az igazságszolgáltatási reformot vagy a választási törvényt érő megalapozatlan vádaskodásoknál. Politikai nyomásgyakorlás érdekében az úgynevezett szakmai kritikusok feleslegesen festik az ördögöt a falra, s mire eljutunk a jogi tényeken alapuló eszmecseréhez, kiviláglik: a politikai habverés csak arra szolgált, hogy Magyarország rossz hírét keltsék” – foglalta össze a szakértő.