POLITIKAI SENKI FÖLDJÉN AZ RMDSZ
Papírforma eredményt hozott a legutóbbi romániai kormányváltási kísérlet. A Dăncilă-kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány ugyanarra a sorsra jutott, mint a korábbi kettő: a bukaresti parlament két házának együttes ülésén elutasították a kezdeményezést. A kormánybuktatáshoz 233 voksra lett volna szükség a 465-ből, a sikerhez azonban nem volt elegendő, hogy valamennyi ellenzéki párt – köztük az RMDSZ – megszavazza az indítványt. Így is csak 200 „igen” jött össze.
ÜTÉSÁLLÓSÁGI TESZT
„Egyáltalán nem izgulok” – jelentette ki a június 18-i parlamenti ülés előtt Viorica Dăncilă, és hogy a román miniszterelnök optimizmusa korántsem volt pusztán kincstári, az is alátámasztja, hogy igazából senki sem adott esélyt a kezdeményezés sikerének. Az ellentábor sem. Az ellenzéki erők a május 26-i európai parlamenti választás eredményeire hivatkozva akarták megbuktatni a kormányt. Az elsöprő ellenzéki győzelem is jelzi – állították –, hogy az állampolgárok is meg akarnak szabadulni a szociálliberális PSD–Alde-kabinettől. Amikor a „normális” Romániára szavaztak, nemet mondtak a koalíció „Európa- és igazságügy-ellenes” akcióira.
Az indítvány szerzői azt állították, hogy a koalíció két és fél év alatt megosztotta az országot, megnyirbálta az alapvető intézmények szerepköreit, fontos törvényeket csonkított meg, folyamatos támadásokat intézett a demokrácia és a jogállamiság ellen. Az előterjesztés szerint a jelenlegi 27 helyett 15 tárcából álló, egyértelmű jövőképpel rendelkező kormányt akarnak felállítani, amely fejleszti az oktatást és az egészségügyet, prioritásnak tekinti az állami beruházásokat, az uniós források lehívását.
A nagyobbik román kormánypártnak az EP-megmérettetésen való megelőzését követően ugyanis szinte kötelező gyakorlatként adta magát a választási fiaskó, majd a Liviu Dragnea pártelnök bebörtönzése nyomán megrendülni látszó Szociáldemokrata Párt (PSD) kormányzati ütésállóságának a tesztelése.
Az EP-választási siker azonban korántsem volt képes egységbe tömöríteni az ellenzéket. A harmadik legtöbb mandátumot szerző USR PLUS (Mentsétek Meg Romániát Szövetség) vezetői például eleve kijelentették, hogy nincs szándékukban egyazon kormányban részt venni a strasbourgi patkóban a legtöbb román helyet szerző Nemzeti Liberális Párttal (PNL). A pótcselekvés látszatának némileg ellentmond, hogy Ludovic Orban liberális pártelnök jelezte: helyben tölti ki azon képviselők PNL-tagsági könyvét, akik hajlandók átszavazni az ellenfél táborából.
Persze a kormánypártok – a PSD, valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (Alde) – sem tétlenkedtek. A határozatképesség biztosítása végett a honatyáik megjelentek ugyan az ülésteremben, de nem szavaztak. A pártok vezetői vélhetőleg így igyekeztek megelőzni egyes képviselőik vagy szenátoraik „eltévelyedését”, akik a szavazás titkosságát kihasználva esetleg saját kormányuk ellen voksoltak volna.
A MÉRLEG NYELVE MÁR A MÚLT
Ha az ellenzék számára nem is volt sokkal nagyobb tétje a buktatási kísérletnek, mint a népszerűség kopását nem kockáztató akciózás, az RMDSZ-nek annál többet jelentett. A romániai magyarság legfontosabb politikai-érdekvédelmi képviselete ugyanis az 1996-os kormányra lépése óta első ízben szavazott kormányzati partnere ellen. (A mostani szociálliberális koalíciót parlamenti támogatásban részesítette a szövetség.)
A helyzetet elsősorban az úzvölgyi katonatemető ügye generálta. A sírkertbe telepített román betonkeresztek, valamint a felszentelésüket megelőző vandál támadás oly mértékben felháborította a magyar közvéleményt, hogy azzal már öngyilkosság lett volna szembemenni. A temető régóta húzódó ügyére való hivatkozással bontotta fel az RMDSZ néhány nappal az EP-választások előtt a kormánypártokkal kötött partnerségi megállapodást is, ami végül nyertes húzásnak bizonyult, hiszen jelentős mértékben ennek köszönhetően sikerült két EP-mandátumot szereznie.
A bizalmatlansági indítvány során viszont bebizonyosodott, hogy már nem érvényes az az állítás, miszerint az RMDSZ jelenti a mérleg nyelvét. A PSD–Alde-szövetség a Kelemen Hunor vezette formáció támogatása nélkül is a helyén maradt, ráadásul Úzvölgyével kapcsolatosan egyelőre folytatódik a hárítás a kormányzat részéről. Az előterjesztésben megfogalmazott bírálatokra adott válaszában Viorica Dăncilă kitért az úzvölgyi magyarellenes támadás ügyére, de elutasította azokat a vádakat, melyek szerint azt a kormány alárendeltségébe tartozó intézmények szervezték volna. Szerinte a konfliktusból nem kell politikai ügyet kreálni. Emlékeztetett: kormánya szerint annak megoldását az garantálná, ha a védelmi tárca átvenné a temető felügyeletét, amit viszont az RMDSZ, majd a magyar kormány is elutasított. De volt másik véglet is: Şerban Nicolae PSD-s honatya szerint a magyaroknak kellene szégyellniük magukat, hogy meg akarták akadályozni a románoknak a hősök emléke előtti tisztelgését.
Úgy tűnik, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség amolyan politikai senki földjére került. A Dragnea-éra utáni PSD berkeiben zajlanak a kiegyezési kísérletek a korábbi pártvezető-kormányfők, Victor Ponta (23 fős képviselőházi frakciója van) és Adrian Năstase köreivel. Nincs már szükség az RMDSZ-re, ezért aztán a szociáldemokraták már nem törekszenek gesztusokra, kompromisszumra – úgy tűnik, sajnos Úzvölgye esetében sem. A parlamenti erőviszonyok alakulása még árnyalhatja némileg a képet, de a valós kérdéseket egyre kisebb eséllyel lesz képes befolyásolni az érdekvédelmi képviselet. De az ellenzéki pártok bizalma sem nőtt a magyar szervezet iránt, így különösebb kockázat nélkül megjósolható, hogy a 2020-as parlamenti választásokig fokozódik a magyarellenesség, egyre durvább nyilatkozatok hangzanak el, folytatódik a magyar ügyek szavazatszerzési célú kreálása és fenntartása.
MAROSVÁSÁRHELY, A FRONTVÁROS
Újra belső feszültségek feszítik Marosvásárhely magyar közéletét. A több szempontból is frontvárosnak számító egykori székely fővárosban ugyan az RMDSZ alkotja a legnépesebb önkormányzati frakciót, de az ereje egyre morzsolódik. Rövid időn belül lemondott helyi képviselői mandátumáról Furó Judit és Bakó Szabolcs, s több körzeti RMDSZ-elnök – köztük Soós Zoltán múzeumigazgató, a szövetség és a többi magyar párt 2016-os polgármesterjelöltje – is távozott tisztségéből. Valamennyien a települési szervezetben uralkodó állapotokkal indokolták a lépésüket, valamint azzal, hogy a frakció nem a magyarság érdekeit képviseli, hanem Dorin Florea polgármestert támogatja, aki nemrég a nemzeti liberálisoktól (PNL) átigazolt a másik liberális pártba, a kormányon lévő Aldéba. A rendteremtési kísérlet első aktusaként június 21-én „közös megegyezéssel” állt fel a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet éléről Vass Levente, aki egyébként parlamenti képviselő. A szövetség Maros megyei területi állandó tanácsa négyórás, indulatokkal terhes ülés után bírta távozásra az orvos-politikust, akit azzal vádoltak, hogy magatartásával és döntéseivel veszélybe sodorta Erdély legnagyobb magyar közösségének az érdekeit. A jövő évi parlamenti választásokig a megyei szervezet átveszi a marosvásárhelyi RMDSZ vezetését. Parlamenti képviselőként Vass Levente továbbra is a megyei ügyvezető elnökség tagja marad, a városi szervezetet viszont már nem irányítja.
Borítófotó: a Dăncilă-kabinet néhány tagja a bizalmatlansági indítvány elvérzése után. Magabiztos derű