GAZDASÁGI ERŐKÖZPONTOK
Korunk egyik legfontosabb kérdése: hogyan alakul a világ három nagy gazdasági-politikai erőközpontja, az USA, az EU és Kína kapcsolata a jövőben? Miként látják a kínaiak a mai nemzetközi helyzetet jellemző politikai, gazdasági és katonai konfliktusokat, feszültségforrásokat az erőviszony-eltolódás közepette? Pekingben nagy figyelemmel követik a három nagy centrum másik két tagja, az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közti viszályt is, hiszen az kockázatot, egyben lehetőségeket is jelent.
Vannak arra utaló jelek, hogy Kína kihasználja a Brüsszel és Washington közti súrlódást, s szorosabb partneri viszonyt ajánl az egész EU-nak, amely tarthat a magára maradástól. Egy nem irreális forgatókönyv szerint Donald Trump Amerikája kifarol a NATO-ból, sőt az sem zárható ki, hogy Peking alkut köt az USA-val. A kínai elemzések a nagy erőközpontok kapcsán már nem számolnak Moszkvával. Oroszország csak katonai szempontból számít a távol-keleti állam szemében, amúgy gazdasági törpének tekintik. Mindazonáltal a Moszkva–Peking-együttműködés a globális erőviszony-egyenlet fontos ismeretlenje marad.
EURÓPA FELÉ FORDULNAK
Az ázsiai óriás szorosan követi és értelmezi az EU Pekinggel kapcsolatos politikáját. Ezt alapvetően a 2016-ban nyilvánosságra hozott Kína-stratégia határozza meg – bizonyos, időközben bekövetkezett fontos globálpolitikai események korrigáló hatásával együtt. Legutóbb 2019 márciusában jelentkezett a brüsszeli bizottság EU–Kína – stratégiai kilátások című tanulmányával, amelyet Pekingben csak Mogherini-jelentésként emlegetnek.
A The Diplomat című lap a távol-keleti ország Európai Unióval foglalkozó legutóbbi, 2018. decemberi dokumentumának mind az időzítését, mind a tartalmát fontosnak tartja. Peking akkor tette közzé ezt az elemzést, amikor az Egyesült Államok vezetésével kampány bontakozott ki ellene. A ZTE kínai óriásvállalatot az amerikai embargó csaknem a padlóra vitte. Ehhez csatlakozott hatásában Meng Van-csounak, a Huawei pénzügyi igazgatójának a letartóztatása. Emiatt érezhette Kína úgy, hogy eljött az idő a tovább romló Peking–Washington-viszony ellensúlyozására, az ázsiai óriás és Brüsszel közti együttműködés erősítésére, a kapcsolatok további felmelegítésére. A Kínai Népköztársaság felértékelődött az európaiak szemében – legalábbis ez volt a kínai publikáció uniós fogadtatásának olvasata.
Az EU elismerte, hogy az ázsiai ország fejlett, technológiai szempontból élvonalbeli állam – ez Pekingben igen jó benyomást keltett. A kínai politikaformálók két, a brüsszeli felfogással közös fogódzási pontot is találtak: a globalizáció igenlését és a multilaterális kereskedelmi rend (WTO) megőrzését, továbbfejlesztését. Ezzel mind Peking, mind az EU megerősítette: szembemegy a Washington által követett bezárkózás, az „America first!” trumpi doktrínájával.
Kína belső fejlődésének a logikája is ebbe az irányba mutatott. A távol-keleti óriás, fokozatosan elvesztve az alacsony munkabér tekintetében előnyös, „világ műhelye” pozícióját, lehetőséget látott abban, hogy európai kapcsolatai erősítését felhasználja mind a kínai belső fogyasztás fellendítésére, mind pedig az átállásra egy innováció által vezérelt, fejlett technikájú és technológiájú gazdasági modellre.
BLOKKOLT EXPANZIÓ
Ám továbbra is komoly politikai-gazdasági problémák terhelik az EU–Kína-viszonyt. Ezek egyik legfontosabbja a brüsszeli gyanakvás, amellyel figyelik a térségünkben, Kelet-Közép-Európában történő kínai nyomulást, Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI, korábban OBOR) régiónkban való térnyerését. Komoly fejtörést okoz Brüsszelnek a Budapest–Belgrád-vasútvonal megépítése, miként a pireuszi kikötő hosszú távú bérlése is. Mára Pireuszt a kínaiak a mediterrán térség második legnagyobb konténerkikötőjévé fejlesztették fel. És nemcsak a közösség szemét csípi a görögországi jelenlétük erősítése (amelyet a minap Athén 16+1-hez való csatlakozásával, a csoport 17+1-re bővülésével turbóztak fel), hanem az amerikai haditengerészetét, a 6. flottáét is. Utóbbi a Földközi-tengert ellenőrzi. Ugyanis a Pireuszt kezelő COSCO engedélyezte kínai hadihajók kikötését. Lehet, hogy Peking befolyásának a visszaszorítását jelenti a görög tudományos akadémia minapi döntése, amely a területet régészeti kutatási színhellyé nyilvánította, ezzel blokkolva a további kínai expanziót.
ERŐKÖZPONTOK
Budapesten járt a minap Csao Csen professzor, aki a Kínai Társadalomtudományok Akadémiája (CASS) Európai Tanulmányok Intézetének az osztályvezetője, az európai integráció szakértője. Peking és az EU kapcsolatainak az alakulásáról tartott szemináriumot a Kína–Kelet-Közép-Európa Intézetben (China–CEE Institute), Peking régiónkban lévő egyik legfontosabb tudományos-elemző központjában. A neves kínai professzor a G3-akról, a glóbuszunk sorsát meghatározó Washington–Brüsszel–Peking-háromszögről beszélt.
Előadásában szólt az új korszak három meghatározó sajátosságáról. Ezek: a geopolitika és a kölcsönös függőség együtt való létezése, az internacionalizmus és a szuverenitás viszonya, valamint a globalizmus és a nacionalizmus értelmezése. Kína és az Európai Unió viszonyára lefordítva: mindkét erőközpontnak megvan a kialakult véleménye a kettőjük kapcsolatrendszeréről. Ugyanakkor közös stratégiai érdekek is összekötik őket. A távol-keleti óriást, illetve az uniót összekapcsoló rendszer kulcsszava a verseny, és ez így is marad a belátható jövőben – mondják Pekingben.
Kérdésünkre, hogy miként alakulnak jelenleg az EU és Kína kapcsolatai, Csao Csen elmondta: „Nincs kereskedelmi háború Brüsszel és Peking között, a kapcsolatok egészen olajozottan alakulnak – ellentétben az unió és az USA közötti viszonnyal.” Kiemelte, hogy az EU és az Egyesült Államok közti feszültség nem éri el a kínai–amerikai kapcsolatokban érzékelhető problémák szintjét. Az ázsiai ország az európai befektetők odacsalogatására kedvezményeket léptet életbe, például enyhíti a vegyesvállalatokban a külföldiek által birtokolt tulajdonrészre vonatkozó korlátozásokat.
A szellemi tulajdont, a szabványokat illetően a kínai álláspont inkább abba az irányba mozdul el, hogy ez ügyben is a piaci szabályozás érvényesüljön. Peking a maga részéről igyekszik alkalmazkodni a külföldiek által szorgalmazott alapelvek megtartására. „Ezt szolgálja, hogy a Huawei, az Alibaba, a Tencent-csoport egyre több ügyvédet és szakértőt vesz fel a kérdés megoldására” – mondta a professzor.
Borítófotó: Katonazenekar egy pekingi konferencián. A világgazdaság tempóját egyre inkább Kína diktálja
