BELSŐ FESZÜLTSÉGEK | Az identitásválsággal küzdő, új utakat kereső Mazsihisz lehet a vesztese az egyre sokszínűbb zsidó vallási életnek. Kérdés, hogy az új egyházügyi törvény hogyan „rezonál” majd az eddigi és az esetleges további változásokra.
„A javaslat motivációi kicsinyes, parciális, individuális érdekeket szolgálnak, személyes bosszúról és revánsvágyról szólnak, a Mazsihisz közgyűlésén kisebbségbe került csoport a többség elleni harci terepként használja a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elöljáróságát” – fakadt ki Heisler András Mazsihisz-elnök még az idén májusban, miután a nevezett testület úgy döntött, közvetlenül a kormányhoz fordul a BZSH önálló egyházi státusának visszaszerzéséért. Bár az elképzelést Frölich Róbert korábban lemondott országos – ám a Dohány utcai zsinagógát továbbra is vezető – főrabbi és Ács Tamás hitközségi elnök is ellátta kézjegyével, a közgyűlés végül – heves vitákat követően – nem szavazta meg az elképzelést.
Heisler kirohanása, illetve annak durvasága jelzi: van tétje a kérdésnek. Ha ugyanis a BZSH, különösen a Mazsihisz irányvonalával kritikus budapesti vezetőség külön utakra lép, az az országos szövetségnek komoly érvágást jelent. Különösen annak tükrében, hogy az egyébként önálló bevett egyházi besorolású Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) – ahogy arról korábban a Figyelő is beszámolt – már februárban kezdeményezte kilépését. Ráadásul utóbbi esetben komoly pénzügyi igények is felmerültek a távozók részéről, amelyeket a Mazsihisz természetesen vitatott, ám ez a szakadás arra enged következtetni: az ideológiai különbözőségek mellett anyagi jellegű belső feszültségek is terhelik a közösséget.
Kritikus főrabbi
A továbbra is befolyásos Frölich egyébként információink szerint egy belső levelezésben is kikérte magának Heislerék módszereit és elképzeléseit, visszautasítva az őt ért vádakat. Mint írta, a Mazsihiszt neológ felekezetből valamiféle népfronttá kívánják alakítani, ami vallási szempontból káros és romboló. Azt pedig természetesnek tartja, hogy egy rabbi támogatja egy hitközség – jelen esetben a budapesti – erősödését, fejlődésének vágyát. Sőt, úgy vélte, egyenesen „természetellenes, hogy ezt az állítólagos érdekképviselő ellenzi”. S bár azt tagadta, hogy ezzel valamiféle harcot támogatna, vagy ki akarná léptetni a BZSH-t, elismerte, ha a Mazsihisz tovább halad a „világra nyitott zsidóság” szlogenjével meghirdetett „népfrontosodás” útján, akkor a vallásos zsidóság igazi képviseleti szerve csak és kizárólag hitközség lehet. Hogy melyik, illetve egy vagy több ilyen egységre gondolt, azt nyitva hagyta. Mindenesetre ezt a húzást a Mazsihiszben zsarolásként értékelték.
Ahogy korábban írtuk, a Mazsihisz az ötvenes években a kommunisták által erőszakkal egy fedél alá terelt, különböző irányzathoz tartozó zsidó felekezetek szövetségének kvázi örököse. Vagyis bár az elmúlt évtizedekben egységes volt, valójában egy mesterséges kreálmány, ráadásul hivatalosan a neológiát képviseli, noha világszinten ez az irányzat kevéssé elterjedt. Mondhatni hungarikum.
A rendszerváltozás után sok egykori MSZMP-ben párttagsággal rendelkező, a kommunizmus iránt elkötelezett ember fedezte fel a zsidó gyökerét és kezdte erősíteni a Mazsihiszt. A zömmel a balliberális toposzok és kötődések mentén tevékenykedő, vallási jellegét egyre inkább elveszítő ernyőszervezet számára ráadásul külső kihívások is megjelentek, különösen a 2004-es alapítása óta folyamatosan építkező, Köves Slomó által vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) sorolható ebbe a körbe. A két egyház között az első komolyabb „pengeváltás” a kárpótlási örökjáradék 2012-es újraosztása idején következett be, a Mazsihisz pedig mostanra odáig jutott, hogy a Sorsok háza koncepciójának kialakítását felvállaló EMIH-hel Heisler már szóba sem hajlandó állni.
Új lesz a törvény
A Síp utcai aggodalmakat tetézheti, hogy az egyre inkább a sokszínűség irányába tartó zsidó közösségi életre rezonálhat a jelenleg még kidolgozás alatt álló egyházügyi törvény is. Ismeretes, hogy a kormány részéről az elmúlt időszakban többen megerősítették: újra nekifutnak a hányattatott sorsú jogszabály tisztázásának. Úgy tudjuk, várhatóan novemberben készül el az előterjesztés, amely a 2015-ben a fideszes kétharmad hiánya, illetve az ellenzéki elutasítás miatt elhasalt előző változathoz lesz hasonlatos.
Az elképzelés lényege: visszakerülhet a bíróságokhoz az egyházak bejegyzésének joga, ám a parlament vélhetően továbbra is élhet azzal a lehetőséggel, hogy a történelmi és a nagyobb felekezetek esetén egyfajta kiemelést tegyen. Vagyis elképzelhető, hogy a bevett egyházak jelenleg harminckettes listáján szereplőknek nem kell átmenniük holmi jogi procedúrán.
A zsidó közéletet ismerő forrásaink szerint ugyanakkor nem kizárt, hogy a törvény kvázi „reagál” majd az izraelita felekezetek megváltozott viszonyaira, tehát akár napirendre kerülhet a finanszírozás megváltoztatása is.
Gyakorlati kérdések
Mindez összefügghet a már említett örökjáradék elosztásával, amelyet egy 2012-ben megújított szabályozás mentén jelenleg közvetlenül csak a Mazsihisz kap meg, majd oszt tovább a rögzített arányok szerint. Akad olyan vallási közösség, amely továbbra is nehezményezi ezt a gyakorlatot. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes általánosságban fogalmazva már tavasszal felvetette: a kormány nem zárkózna el az egyház-finanszírozási rendszer újragondolásától, igaz, leginkább az egyszázalékos adófelajánlások kapcsán beszélt erről. Mindenesetre egyelőre semmiféle kormányzati döntés nem született, ám a kabinet vélhetően még az idén el akarja fogadtatni az Országgyűléssel az új egyházügyi törvényt. A pontos részletek azonban még nem ismertek.
Viszont az elég nyilvánvaló, hogy a magát jellemzően emlékezet-, ám olykor aktuálpolitikai kérdésekben az Orbán-kormánnyal szemben exponáló, Izraellel – a jobboldali miniszterelnök, Benjámín Netanjáhú miatt – is kritikus Mazsihisz egyre inkább a szétszakadás irányába tart. Legalábbis erre engednek következtetni az elmúlt évek fejleményei. Kérdés, hogy a megoldást a különböző reformmozgalmak felé való fordulásban látó, nyitottságot – a belső kritikusok szerint inkább identitásvesztést – hirdető vezetés hogyan tud gátat szabni ezeknek a folyamatoknak. Már ha egyáltalán sikerül neki.
