A PELJEŠAC-SAGA
Ha ma valaki Horvátország északi részéről el szeretne jutni a déli végekre, vagy dalmáciai autós kirándulását Dubrovnikba tervezi, kénytelen akár órákat is várakozni a neumi határátkelőnél. Neum Bosznia-Hercegovina egyetlen tengerparti városa s kikötője a hárometnikumú államalakulat horvátok által lakott részében. Ez a mintegy húsz kilométeres partszakasz ékként tartóztatja fel a schengeni térséghez jövőre csatlakozni szándékozó Horvátország közúti áru- és idegenforgalmát.
Ez a probléma tulajdonképpen a horvát–bosnyák politikai kapcsolatok lakmuszpapírja. Az abszurd helyzetet még a boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés után egy évvel, 1996-ban próbálták rendezni, amikor is a két ország aláírta a Neum-megállapodást. Ez biztosította volna a horvátoknak az akadálytalan áthaladást, de végül egyik fél sem ratifikálta, így hol szigorúbb, hol szellősebb ellenőrzéseket foganatosítottak a határon. Abban a mindenkori zágrábi kormány és ellenzéke mindig egyetértett, hogy megoldást kell találni a problémára, de abban már kevésbé, hogy mi legyen a kiút: hídépítés vagy alagútfúrás. Mindkettővel kapcsolatban felmerült: miként?
Az ezredfordulóra végre elkészült a boszniai öblön átívelő, a szárazföldet a Pelješac nevű félszigettel összekötő híd építési koncepciója, amely be is került a dalmáciai térség területi rendezési tervébe. De ahogy lenni szokott, már az íróasztalon fokozatosan emelkedtek a kivitelezési költségek. Közben a bosnyák féllel is zajlottak az egyeztetések, és 2006-ban szerződésbe is foglalták a megegyezést. De a környezetvédők is beavatkoztak: azon aggodalmaskodtak, hogy a Pelješac-híd megépítése veszélyeztetné a tengeri élővilágot. Ekkor jött szóba az alagútfúrás, ám az ötletről végérvényesen lemondtak, s felgyorsulni látszottak az események. A horvát közbeszerzések dinamikájához képest igen tempósan 2007-re már ki is választották a kivitelezőket (horvát, olasz, francia, német cégeket), amelyeknek négy év állt a rendelkezésükre, hogy felhúzzák az építészetileg is nagy kihívást jelentő kábelhidat. Ekkor 1,9 milliárd kunára (260 millió euróra) becsülték a megvalósítás költségeit, de a gazdasági világválság és a horvát állam pénzügyi problémái miatt a szociáldemokrata vezetésű kormány felmondta a szerződéseket, minden nemzeti jelentőségű projektet leállítottak.
A 2013-as horvát uniós csatlakozás után ismét aktuálissá vált a terv, de Bosznia-Hercegovina újabb követelésekkel állt elő, mondván: az eredeti 35 méteres hídmagasság túl alacsony, és elzárná a nagyobb hajók elől a neumi kikötőt. Megnyugtatásukra a horvátok immár egy 55 méter magas, 21 méter széles és közel 2,5 kilométer hosszú híd tervét mutatták be, egy olyan építményét, amelynek a középső pillérei között kétszáz méter a távolság, hogy bármekkora hajó, vízi eszköz átjuthasson Neumba. Persze a költségek 420 millió euróra ugrottak. De mint kiderült, mégis ki lehet hozni olcsóbban.
A múlt év elején a horvát állam újra közbeszerzési pályázatot írt ki, számítva az Európai Unió pénzügyi segítségére is, Brüsszel pedig bejelentette, hogy fedezi majd a projekt 85 százalékát. A zágrábi döntéshozók a hírt úgy kommunikálták, hogy ezzel felgyorsulhat az ország csatlakozása a schengeni övezethez. A közlekedési miniszter a nagyon optimista 2022-es dátumban határozta meg a Pelješac-híd átadását. Az új közbeszerzési pályázatra már csak hárman jelentkeztek, s a legalacsonyabb árat egy kínai cégekből álló konzorcium ajánlotta. 279 millióért vállalta a három éven belüli kivitelezést. Ezzel bőven maga mögé utasította az osztrák Strabag által ajánlott 351 millió eurós költséget. A harmadik jelentkező, egy olasz–török konzorcium hamar kihullott a versenyből, mert nem volt érvényes bankgaranciája. Az osztrákok szerint a kínaiak jóval a piaci ár alá mentek – meg is támadták a döntést, de eredménytelenül. A horvát sajtó és a politikusok egy része is fanyalgott a kínaiak miatt, ám mivel a határozat meghozatalánál betartották az uniós jogot, nem volt mit tenni, e cégeknek kellett odaadni a munkát.
A bosnyákok belső politikai játékok miatt viszont továbbra is politikai aknamunkával próbálják nehezíteni a hídépítést. A szarajevói parlament határozatban szólította fel a horvátokat, hogy addig ne kezdjék meg a munkálatokat, ameddig a két ország nem rendezi megnyugtatóan a kérdést. A bosnyákok bejelentették egy különleges bizottság létrehozását azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg, Zágráb tényleg teljesítette-e a korábban vállalt kötelezettségeit. A kedélyeket a diplomáciában edződött horvát miniszterelnök, Andrej Plenković is igyekezett csillapítani. Megnyugtatta a szomszéd politikusokat, hogy a megépülő híd semmilyen módon nem sodorja veszélybe Bosznia-Hercegovina érdekeit, sőt Zágráb továbbra is a legelkötelezettebb támogatója lesz az ország EU- és NATO-csatlakozásának.
Szarajevó ettől függetlenül emeli a tétet, és most már azt szeretné elérni, hogy biztosítsanak számára egy másfél kilométer széles, hetven kilométer hosszú tengeri folyosót a nemzetközi vizekre. Az akadékoskodás a három államalkotó nemzet közül a bosnyákokra jellemző, ugyanis az ottani horvátok támogatják nemzettestvéreik infrastrukturális beruházását, a szerbek pedig egyelőre ambivalensnek mutatkoznak, és inkább horvát–bosnyák csörtének minősítik azt. A szarajevói törvényhozás döntése késleltetheti a híd megépítését, megpróbálnak kisajtolni egy számukra még kedvezőbb megállapodást.
A horvátok pedig most már nagyon igyekeznek. Európa egyik leghosszabb, autópályás hídjának a megépítésétől azt is remélik, hogy elősegíti Pelješac, Mljet, valamint a Neretva folyó vidékének gazdasági és demográfiai újjáéledését.
NEUM
A mintegy 3200 fős, 80 százalékban horvátok által lakott város Bosznia-Hercegovina egyetlen tengeri kikötője. A történelemben többször cserélt gazdát, de évszázadok óta Hercegovina része, ahol mindig is horvátok éltek. Az oszmánok kiűzését szentesítő 1699-es karlócai béke után a Raguzai Köztársaság kérésére Neum török fennhatóság alatt maradt, és kijáratot biztosított az Oszmán Birodalom legnyugatibb tartománya, Bosznia számára. 1878-ban az Osztrák–Magyar Monarchia igazgatása alá került Bosznia-Hercegovina, majd 1908-ban annektálta a területet. A második világháború után kataszterileg Neum Bosznia-Hercegovina részeként Jugoszlávia városa lett, az 1995-ös daytoni megállapodás után pedig a szerb–bosnyák–horvát etnikumú egykori tagköztársaság bosnyák–horvát entitásának a részévé vált.
Borítófotó: Egy korábbi próbálkozás emléke a PELJEŠAC-félszigeten. a kínaiak ígérik, három év múlva elkészül a horvátokat egyesítő híd
